Kellemes nyári túrának ígérkezik kedvenc kötöttpályás periodikájuk beszerzése, már félmegyényi területeken nincs értelmes újságárus. Így azért elég nehéz...
Megjelent a június–júliusi Indóház, benne a Jugoszláviának szállított Mađarica Bobókkal, a korai biztber kosárjelzőkkel, Jeszenszky Géza interjúval, az 1-es számú, hegyeshalmi vasútvonal mindennapos feszültségeivel, a BuBe szerbiai szakaszának a küszöbön álló befejezésével, és persze a győri Wilhelm Pieck Magyar Vagon- és Gépgyár a Hűvösvölgyben régóta vajúdó, de egy menet erejéig magát megmutató Mk49-esével.
Elkészült, kézzel fogható – ez az Indóház a kerek évforduló előtti utolsó évfolyamának utolsó kiadása, vagyis a XIX/6. száma. MÁV 303, járműbeszerzési célok, dízelparadicsom az 5-ösön, pesti sínek térképezett történelme. És még sok más.
Újra Indóház a kiemelt árushelyeken: nyolcvan oldalon megjelent a június–júliusi kiadás.
Piroska és az ócskavas, harmadik Nohab-fesztivál, Tapolca, az elfeledett vasútvonalak sorában a Kecskemét és Fülöpszállás közötti jelenének ismertetése, a Déli összekötő vasúti Duna-híd kapacitásbővítő fejlesztése, a Cérnán Guruló Vacak, Berlin erdei villamosai és a Nez Cassés újabb visszatérése – random merítés a friss, februári Indóház tartalmából. És persze: kösz, Illés!
Régen fordult elő, hogy egy hónap első napján jelent meg az Indóház. Most, december elsején azonban igen. Keressék.
