Dübörgő gépváros
A bostoni születésű szobrászművész, Chris Burden Metropolis II című intenzív kinetikus szobra egy gyors tempójú, modern, "dübörgő gépváros" képét modellezi. A 3×6,1 méter alapterületű, 3,7 méter magas váz acélelemei egy eklektikus rácsot alkotnak, amely egy tizennyolc útpályából, három vasúti pályából álló, bonyolult rendszert is magában foglal, köztük egy hatsávos autópályát. Az ezernyolcvan miniatűr kocsi méretarányosan 360 kilométer per óra sebességgel halad; vannak olyan csomópontok, ahol óránként megközelítőleg százezer gépjármű fut át.
A bonyolult „hullámvasút-rendszerrel” a cél nem egy város működésének tökéletes leképezése, hanem energiájának feltárása volt. „Ha szeretnénk felidézni egy nagyváros hangulatát, akkor elsősorban nem a látvány a fontos, hanem a hangok, a zaj, összességében a zajszint. A folyamatos áramlás, a járművek, a vonatok és a gyorshajtás a XXI. századi emberben stresszt termel. Ezt élheti át a közönség a Metropolis II. láttán” – mondta a 2015-ben elhunyt művész. És valóban: az installáció zaja a jelenlévők elmondása szerint megterhelő. A kiállítótérben, a csupasz falak közt a működő szerkezet hangja egy digitális hangfájlra emlékeztet, amelyet nem lehet megszüntetni. Nincsenek természetes hangok vagy látnivalók, hogy enyhítsék az érzetet.
A szobor – mondta a művész – előrevetíti a vezető nélküli autók korát, é s azt az időt, amikor mindent ellenőriznek. Burden szerint nem jellemző, hogy a mű melyik várost ábrázolja: „Lehet az USA-ban, Indiában vagy Kínában, végső soron valamennyi nagyvárosra értelmezhető.”
Burden kinetikus szobrát Fritz Lang 1927-ben bemutatott fekete-fehér némafilmje, a Metropolis ihlette, amely 2026-ban játszódik. Először elkészítette a Metropolis I-et 2004-ben, amely Japánban található a Kortárs Művészeti Múzeumban, ez kisebb léptékű, nyolcvan autó fut a szerkezetben. A Metropolis II autói és tizenhárom vasúti szerelvénye egyedi kialakítású.
A művet nyolc emberből álló csapat építette Burden stúdiójában, négy éven át, teljes munkaidőben. Az installációhoz elsősorban acélt, faelemeket, építőjátékokat, plexiüveget, üveget használtak. A szobrot megvásárolta Nicolas Berggruen gyűjtő, aki kölcsön adta a Los Angeles-i Művészetek Múzeumának (LACMA) ahol 2022-ig látható.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
