Elkészült az utolsó Jumbo!

A korszakos púpos óriásból több készült, mint sok más modern típusból, és hosszabb ideig állt gyártásban, mint bármely más polgári típus.

Everett, Paine Field: sorozatszám 1574, a tulajdonos az Atlas Air, átadás januárban: ötvenhárom évvel az első repülés után ezzel a példánnyal lezárul az Ég Királynője története. Persze szó nincs arról, hogy ezek az ikonikus hatalmas gépek eltűnnének a szemünk elől, hiszen többszáz példánya korábbi adatok szerint 440 – továbbra is repül, ahogy a korosodó típusok esetén természetes, a legtöbb, mint ahogy az utolsónak összeszerelt példány is teherszállításra szolgál.

Ismét érdemes Lindbergh szavait idézni: ez a legfontosabb repülőgép az aviatika addigi történetében, mert ez tette a légiutazást elit közlekedésből széles körben elérhetővé. Egy repülőgép, amely az egyik legfontosabb új igényét teljesítette az utazóközönségnek: a légiközlekedés alapja ne a sebesség és az elit igénye legyen, hanem a kontinensek közti viszonylag olcsó repülés sokak számára.

A Boeing tehát le szállt a hangnál is gyorsabb programról, annak ellenére, hogy egy ilyen hatalmas gép tervezése, gyártásának megszervezése is hatalmas feladat volt az iparág számára. De a nagy kétáramúságú, nagy teljesítményű új hajtóművek gazdaságos üzemeltetése nagy utasszámmal a légitársaságoknak is kedvezett. És ami szintén fontos, most, az utolsó gép összeszerelésekor: a Boeing idejében ráindult a gép adottságait, az emelt pilótafülkét remekül kihasználó cargo-kiképzésre, a felemelhető orrkúp révén a 747-es mindvégig előnyt élvezhetett a más típusok többségével szemben is.

Itt is érdemes említeni: nem, a gép alapvetően nem a légierő pályázatára készült, a megszületésében éppenséggel a Pan Am játszott főszerepet, ami azt jelenti,  hogy a paraméterek meghatározása, nemcsak az utasszám, hanem az, hogy a hatalmas madár használhassa a kor légiközlekedési infrastruktúráját, a piaci főszereplőkkel való aktív együttműködésben alakult ki, vagyis mindvégig a piaci követelmények bázisán – nos a sikernek ez volt az egyik legfontosabb összetevője.

Aztán ahogy megjelentek a hasonlóan nagy teljesítményű, de kéthajtóműves gépek, úgy csökkent az érdeklődés az óriási négyhajtóművesek iránt, beleértve a 747-es konkurenciájaképp épült európai óriást, az A380-ast. Ezt a folyamatot pedig az sem állította meg, hogy Everettben közben új és technológiailag, teljesítményben is alaposan továbbfejlesztettel álltak elő: a Boeing tulajdonképp saját csúcsmodelljét kezdte temetni, amikor az azóta is népszerű 777-est fogta gyártásba.

Senki ne csodálkozzon: az Atlas Air utolsó gépének első repüléséről majd átadásáról hasonlóképp megemlékezik majd a repülőipar: az, hogy egy korszak zárul le, régi közhely, az, hogy a 747-es korszakot teremt és zár, kitörölhetetlen az aviatika történelméből.