Első vezetési gyakorlat

Első gyakorlati helyemnek az Arrivát választottam ama egyszerű indokkal, hogy tudjak „Vonat jön” hangjelzést adni házunk közelében, ugyanis körülbelül 50 méterre lakok a sínektől, és ezen a helyen az Arriva által üzemeltetett személyvonatok járnak legtöbbet.

Megkaptam az értesítőt, hogy mikor és hol kell jelentkeznem, úgyhogy annak rendje és módja szerint február 11-én reggel 7:30-kor jelentkeztem az Arriva helsingborgi irodájánál. Nem volt egyszerű bejutni számkódos ajtókon keresztül a sokadik emeletre, de végül sikerült. Azonnal jelentkeztem az irodavezetőnél, és elmondtam neki, hogy ki vagyok, és mit szeretnék. Rövid üdvözlő kézfogás után azonnal egy papírt nyomott a kezembe, amit elolvastatott velem: „Tudomásul veszem, hogy gyakorlati időm alatt bármikor alkohol- és kábítószer-ellenőrzésnek vethetnek alá. Amennyiben közúti ittas vezetés miatt a jogosítványomat elveszik, úgy az egyúttal eltiltást jelent a vasúton is.” Miután túlestem ezen az információn, kaptam egy kulcscsomót, és rövid méretegyeztetés után egyenruhát is, hogy ne a saját ruháimat tegyem tönkre.

Az oktatóm már a legelső pillanatban kezembe nyomta a táblagépet és az okostelefont, majd elmondta, hogyan kell kivenni az aznapi aktuális vonatparancsokat. Ez az a papír, vagy épp elektronikus formájú dokumentum, mely adott napra és adott vonatra érvényes, és a vonat menetrendjén kívül még az aznapi írásbeli utasításokat is tartalmazza. Felettébb pozitív dologként értékeltem, hogy nincs menetrendi segédkönyv, amit lapozni kell, és figyelni a módosítására. Mikor ezzel elkészültem, egy gyors ruhacsere után máris mentünk lefelé az induló vonathoz, hogy ezzel kezdetét vegye a vezetési gyakorlatom. Lefele menet a lépcsőkön megkérdezett, hogy ültem-e már vonaton, esetleg elöl. Röviden összegeztem neki, hogy mi voltam, s mikor kezdtem, majd hirtelen a fejéhez kapott és rám nézett tágra nyílt szemekkel.

Első utam Malmőig vezetett, azon belül Hyllie állomásig. Ez a hely arról híres, hogy itt van a malmői aréna, ahol majd az ez évi Eurovíziós Dalfesztivált rendezik. Annyi érdekességet fűznék hozzá még ehhez a részhez, hogy Malmö városában a központi pályaudvart Hyllievel Triangelen át alagúton keresztül haladó vasút köti össze, valamint itt már az új ERTMS vonatbefolyásoló rendszer van telepítve. Ez a helyi sajátosság annyit tesz, hogy a fényjelzőknek két optikájuk van, minden más sebességre utaló jelzést és előjelzést pedig az ATC berendezés jelenít meg. Ezt a szakaszt Citytunnelnek is nevezik, továbbá az alagútban megengedett legnagyobb sebesség, amivel én is közlekedtem, 160 kilométer per óra.

Ezután visszatértünk Helsingborgba, majd más célállomás felé vettük az utunkat. Ha jól emlékszem, aznap több vonalat is bejártunk, és gyakran szálltunk le a járműről, majd rövid kávészünet után másik járműre szálltunk és folytattuk az utunkat. Gyakorlatom során minden állomáson és megállóhelyen megfordultam Skåne megyében, és minden megállóhelyen meg  is álltam. A vezetésre és a fordulókra jellemző volt a napi 60-100 megállás, 160 kilométer/óra sebesség, és akár 25 ezrelékes lejtő. A menetrendek alapból úgy voltak szerkesztve, hogy mindig volt tartalék idő, de olykor annyira szoros volt egy-egy végállomáson az irányváltás, hogy gyakran a vécére sem volt időm elmenni. Mindeközben az oktatóm árgus szemekkel figyelte a ténykedésemet a háttérből.

Szeretnék kiemelni a gyakorlat alatt szerzett tapasztalataimról egy-két dolgot. Minden, amit odahaza jónak hittem, itt nem állja meg a helyét. Itt az oktatóm kifejezetten ellenezte a padlógáz-padlófék vezetési stílust. Nem jár dicséret érte, ha behozol pár perc késést, viszont keményen előszedik a versenyzőt, ha az utas netalán elesne, és baja történne. Annak, aki vezetett már villamos motorvonatot, tudja, hogy mit jelent 2000 kW teljesítmény egy 4 részes kocsira. Megállások vagy fékezések során pedig, ha a helyzet úgy kívánta, akkor akár a mágneses sínféket is le lehetett engedni egy gombnyomással. Mint kiderült, az egyik legmeredekebb pályaszakasz is itt van Helsingborg alatt Malmö felé. Glumslöv megállóhely fent van egy domb tetején, és onnan mindkét irányban 25 ezrelékes lejtő van. Ez a szakasz a Västkustbanan legújabb szakasza, amit jó tíz éve építettek, és adtak át a forgalomnak. Egy másik nem túl pozitívan megélt része az első gyakorlatomnak a jegyvizsgálók állandó ki-be mászkálása volt a vezetőfülkébe, ami egyszer majdnem gázoláshoz is vezetett, de ahogy lenni szokott, ennek is volt egy kellemes oldala. Több alkalommal több kalauz is megemlítette, hogy még soha nem láttak gyakornokot vezetni. Azt hiszem, ez itt a szmájli helye :-D, amit nem akarok kommentálni. Egyébként feltűnően sok fiatal nő motorvonat-vezető van az Arrivánál.

Az Arrivánál töltött gyakorlatom alatt voltak olyan napjaim is, amikor két bizonyos végállomás között tettem meg három fordulót. Ahogy az lenni szokott, az első érdekes volt, a második elment, a harmadik pedig egyenesen unalmas volt. Amit mindenképpen az ilyen szolgálat előnyére tudok írni, az az, hogy az ASEA által gyártott régi motorvonatokat hajtottam ilyenkor, amin hagyományosabb EP fékrendszer volt, zörgött, csattogott, és nagyon jó kilátás nyílt a vezérülésből. De ha ez sem lett volna elég, akkor foghattam a mikrofont, és minden állomáson és megállóhelyen tájékoztathattam az utasokat az ajtók zárásáról, valamint a következő megállóhely nevéről. A táj sem volt mindennapi, mivel a Skånebanánon közlekedtem, ami tele van ívekkel, lassújelekkel, és hirtelen előbukkanó megállóhelyekkel.

Gyakorlatom utolsó napján eljött a várva várt pillanat is: végre vörös jelző előtt állok, és hívhatom a menetet, hogy kérjek engedélyt a vörös jelző meghaladásához. Az itt érvényes szabályok szerint az engedélyt a 21-es nyomtatványon kell megkérni, amiben gondosan ikszelgetni kell, majd a szolgálat végén leadni a munkáltatónak, hogy ma ilyen is történt velem. Gyakorlatom utolsó napján egy váltóhiba miatt összesen 6 alkalommal töltöttem ki 21-es nyomtatványokat.

Egy kis felvétel ASEA motorvonat vezetőállásáról Hässleholmtól Helsingborgig, ahogy én láttam akkor az egészet.

Végszóként az oktatóm osztályozta egész havi tevékenységemet pontok és szöveg formájában. Lényegében újat nem mondott, de egy dolog nagyon biztos. Keményen oda kell figyelnem, hogy mikor mit teszek, vagy miként vezetek, mert nem egyszerű a régi beidegződések helyett újakat létrehozni, és naponta alkalmazni, legyen itt szó akár jelzőkről, jelzésekről vagy épp a közlekedési szabályokról.