Gripen-botrány Svájcban
Mint mi is beszámoltunk róla, meglehetős meglepetéssel fogadta a szaksajtó is, hogy Svájc a három versenyző típus, az európai Typhoon, a francia Rafale és a svéd Saab Gripen közül a legutóbbit választotta jövendő harci gépeként. A Gripen nyilván a legkisebb és ezért a legolcsóbb megoldás, de egy most kiszivárgott, bizalmas dokumentum szerint a JAS-39 Gripen lehet, hogy kevesebb kiadással jár, viszont nem felelt meg a svájci vadászbombázó-tender követelményeinek.
Meglehetősen szokatlan módon kikerült ugyanis a világhálóra a 2008-09-ben folytatott tesztelések teljes értékelése. A három jelentkezőt a Svájci Légierő F/A-18C Hornet vadászbombázójával hasonlították össze.
A beszkennelt iratokból álló, 24 oldalas, hiteles jegyzőkönyv szerint a Dassault Rafale volt az a gép, mely a tesztelések során, a mért adatok alapján mind a levegő-levegő, mind a levegő-föld és a felderítési feladatokban a legjobb teljesítményt nyújtotta. Ráadásul az értékelést végző pilóták körében is ez a típus szerezte a legjobb benyomást. Az értékelés során kiemelték a fedélzeti radar-, az elektrooptikai és az elektronikai védelmi rendszerek képességeit, teljesítményét. A gép pilótafülkéjének rendszerei kifejezetten segítik a pilóta helyzetfelismerő és értékelő képességét.
A második helyre az Eurofighter Typhoon futott be, mely elsősorban a különböző érzékelők integrálásában, illetve az elektronikai védelmi rendszer területén voltak hiányosságai. Ennek ellenére kielégítő teljesítményt nyújtott, bár a RecceLite konténerekkel csak az alapszintű felderítési feladatok végrehajtására alkalmas a gép. Nem meglepő módon a repülőgép földi csapásmérő (nem képes egy támadásból több célpontot is leküzdeni, csak egyet) és felderítési képességeit elégtelennek találták Svájcban, míg a gép összességében egy gyenge megfeleltet kapott, és a második helyezést.
A harmadik helyre szorult viszont a későbbi tendergyőztes, a Saab JAS-39 Gripen. Az értékelés szerint a gép kialakítása miatt korlátozott a teljesítménye, a hatótávolsága és a hordozható fegyverek mennyisége is. Itt is előkerül a RecceLite konténer gyengesége, a korlátozott, egy csapásmérés-egy célpont képessége, és a jelentés szerint nincs kapcsolat a radar és az elektronikai védelmi rendszer adatai között, nem képes a gép a két szenzorrendszertől érkező információkat egy képernyőn megjeleníteni. A gép teljesítménye a levegő-levegő feladatok, valamint a csapásmérő feladatok végrehajtásánál elégtelen volt. A felderítésre elégséges osztályzat jutott, így a típus utolsóként végzett.
A jelentés végül megállapítja: a svájci légierő igényeinek a Dassault Rafale felel meg a legjobban, míg alternatívaként az Eurofighter Typhoon nevezhető meg. És pont: a JAS-39 Gripen a jelentés szerint nem felel meg. Mégis ennek a gépnek, a fejlesztés alatt álló JAS-39E/F változatának 22 példányát rendelte meg Svájc, de lehet, hogy ez most változni fog. A botrány hatására először a tagadást választotta Ueli Maurer védelmi miniszter: közölte, nem is látta ezt a jelentést. Mikor ez a kijelentése védhetetlenné vált, akkor annyit közölt a tárca: mégiscsak látta a dokumentumot, de azt hitte, a most kirobbant botrány másik irat miatt tört ki. Sajátos érvelés, lévén a pdf elérhetősége a botrány kirobbanása óta ismert, így a minisztérium pillanatok alatt meggyőződhetett volna a dokumentum tartalmáról.
A miniszter szerint – ellentétben a hivatalos kiértékelést összegző jegyzőkönyvvel – a Gripen igenis alkalmas a feladatok végrehajtására, kielégítő teljesítményt nyújtva. Emellett a hosszú távú kiadásokat tekintve ez a típus nyújtotta a legköltséghatékonyabb megoldást. Ez az érv talán ismerős még Magyarországról is...
A hazai és nem véletlenül francia össztűz alá került, nehezen védhető pozícióba szorult miniszter most közölte: még nem kapott hivatalosan újabb ajánlatot a Dassault-tól, de amint érkezik ilyen, azt is alaposan megvizsgálják. Sajtóértesülések szerint az eredeti, 22 gépes és 4 milliárd eurós ajánlat helyett most 18 gépről és 2,7 milliárd euróról lesz szó az ajánlatban.
