Javában tesztelik a Delfint, a legendás szerelvény akár már idén utasokat szállíthat

Az 1960-as évekből származó, négykocsis dízelmotorvonat futópróbái jelenleg is zajlanak. A nosztalgiaszerelvény április végére körülbelül 250 kilométert teljesített Halberstadt és Lipcse között, száznegyvenes tempóval is.

A vonat felújításának ötletgazdája, az SVT Görlitz azt reméli, hogy egy éven belül megszerezhetik az összes szükséges engedélyt a német vasúthálózaton való közlekedéshez, sőt, már az éven utasokat is szállíthat a VT 18.16-os. A jövőbeli tervek tekintetében pedig Svédországban is meg szeretnék szerezni a közlekedési engedély.

A nonprofit szervezet még 2019-ben indította el a nürnbergi közlekedési múzeum tulajdonában álló dízelszerelvény újbóli üzembe helyezését célzó kezdeményezést „Zug für Mitteldeutschland”, vagyis Vonat Közép-Németországnak elnevezéssel. A szervezet szerint a komoly mértékű felújítási munkák hét évet öleltek fel, az önkéntesek összesen több mint 80 ezer munkaórát dolgoztak a jármű életre keltésén és kicsinosításán. A költségek fedezésére körülbelül ötmillió eurót (aktuális árfolyam alapján cirka 1,8 milliárd forintot) sikerült összekalapozni állami és kereskedelmi befektetőktől, ebből több mint egymillió eurót (csaknem 400 millió forintot) egyéni adományoknak köszönhetnek.

Az eredetileg VT 18.16, később 175-ös sorozatú motorvonatokat 1963 és 1968 között építette a Waggonbau Görlitz a keletnémet Német Birodalmi Vasútnak (Deutsche Reichsbahn, DR). A vasúttársaság elsősorban a Berlin– Prága–Bécs viszonylatú Vindobona nemzetközi vonatokon, valamint a Berlin–Vojtanov–Karlovy Vary útvonalat teljesítő Karlex és a Lipcse–Karlovy Vary viszonylatú Karola nemzetközi expresszeken használta a dízelszerelvényeket – a vasfüggönyön belüli utazás a Vindobonát nemcsak Csehszlovákia, hanem teljes Közép-Európa egyik legnagyobb vasúti járműlegendájává emelte a VT 18.16-ost. Sőt, a járművek még Koppenhágába és Malmöbe is eljutottak! Az akkoriban lenyűgözőnek számító, százhatvan kilométer/órás legnagyobb sebességük, egyedi, áramvonalas formájuk és magas utaskomfortjuk okán méltán kapták meg a „keletnémet ICE” elnevezést a vasútrajongóktól.

A dízelvonatban futó kocsik számát a kapacitási igényektől függően lehetett változtatni: a négy-, öt- vagy hatrészes szerelvények 160 és 300 közötti ülőhelyet, plusz étkezőkocsit kínáltak. A motorkocsi szokatlan formája, a jellegzetes gömbölyű orr alapvetően megkülönböztette más vonatoktól. A szerelvény két végén található, hajtott motorkocsikban egy-egy tizenkét hengeres, 12 KVD 18/21 típusú dízelmotor dolgozik, melynek 736 kilowatt teljesítményét egy-egy, közvetlenül a négyméteres tengelytávú forgóvázba épített, Voith L 306 RT típusú, hidromechanikus sebességváltó adta át a szélső tengelyekre. A vezetőfülkét közvetlenül a motor felett építették ki. A motorkocsikban másodosztályú szakaszt, valamint a külön posta- és csomagszállító részt alakítottak ki. Az első osztályú szalonrészt, másodosztályú fülkéket és étkezőrészt is kínáló betétkocsikat merev vonórudas kapcsolók kötik össze – jelenti a Rolling Stock World.

(Nyitóképünkön a megújult VT 18.16.10-es motorkocsi és szerelvénye. Kép forrása: SVT Görlitz / rollingstockworld.com)