Késik az XLR, át kell tervezni az extra tartályt

Hírügynökségi jelentés után az Airbus hivatalosan is bejelentette, a gép 2024-ben állhat majd csak szolgálatba. Hogyan kell megerősíteni a törzstartály beépítését?

Biztonsági megfontolások okozzák a csúszást: az Airbus legfontosabb új típusának, az A321XLR nagy hatótávolságú keskenytörzsűnek a forgalomba állítását korábban 2022-re majd 2023-ra, de most a Reuters által nyilvánosságra hozott, majd megerősített hír szerint már csak 2024-re várják.

Portálunk is beszámolt azokról az aggályokról, amelyekkel – egyébként a konkurens Boeing véleményével egybehangzóan, amit az amerikai cég az ilyenkor szokásos nyilvános konzultáción vetett fel - az Európai Repülésbiztonsági Szervezet kezdett el vizsgálni egy évvel ezelőtt, az új típus egyik legfontosabb részegysége kapcsán. Ez pedig épp a többi, gyártásban lévő keskenytörzsűhöz képest rendkívül hosszú repülésekhez szükséges plusz üzemanyagtartály. Ezt az Airbus a szárnyban lévő szokásos szárnytartályokhoz képest a gép törzsébe építi be, a szárny-törzs csatlakozás hátsó részébe, kb. a kilépőélek vonalába.

Ennek a tartálynak védelmét a gyártó extra szigeteléssel gondolta megoldani, azonban a hatóság osztja azokat az aggodalmakat, amelyek szerint ez nem elég. Az integrált, szerkezetbe épített megoldás fokozott kockázatot jelent, egyrészt akkor, ha a gépen kívül keletkezik tűz, például egy baleset során kiömlik a kerozin, másrészt, mivel a tartály közel lenne a főfutó-aknákhoz, és egy futómű-hiba vagy a pályáról való legurulás, túlfutás esetén sérülhet a borítás.  

Az ugyancsak a szokásos eljárás szerint az EASA kidolgozta a tartállyal kapcsolatos speciális feltételeket, amelyek, mint most kiderült, megkövetelik azoknak a szerkezeti elemeknek az újratervezését, amelyek egyben a törzstartály részei, ezeket a hordozó elemeket meg kell erősíteni, hosszabbítani, és kompozit helyett fémből kell elkészíteni.

Feltehetően tehát ez van amögött is, hogy a Reuters jelentése után nem sokkal az Airbus a negyedéves eredményjelentésében „légialkalmassági követelményekre” hivatkozva immár hivatalosan is 2024-re teszi az XLR forgalomba állítását. Az áttervezés, a szükséges elemek elkészítése és a gyártás átállítása egyes források szerint 6-9 hónapot, mások szerint egy teljes évet vesz igénybe.

A késés sok légitársaságot érint, például a jelentős mennyiségben ezt a típust lekötő Wizz Airt is, legutóbb az ausztrál Qantas szerződött húsz példányra hosszabb belföldi és regionális vonalaira. A gépre már a program meghirdetésekor több, mint 450 példányt kötöttek le a jövendő üzemeltetők és lízingcégek. A 321XLR tehát rendkívül sikeres a piacon, a cégek igencsak vonzónak találták, hogy több, mint 8700 kilométeres vonalakat képes berepülni a keskenytörzsű kialakítás adta gazdaságossággal, bár most az is kérdés, hogy az ígéretnek megfelelően viheti-e majd a maximálisan hosszú utakra a tervezett 244 utast, mert a módosítások egyben növelik a gép szerkezeti tömegét is.  

A bejelentés kicsit ünneprontó volt, hiszen az első példány, amelynek építéséről portálunk is beszámolt, nemhogy elkészült, de ráadásul épp a napokban gördült ki a festőhangárból is. Feltételezhető, hogy a következőket már az új követelmények szerint kell megépítenie a gyártónak.