Kis repülés, óriási hatótávolság

Vannak olyan útvonalak, ahol extrém nagy hatótávolság szükséges ahhoz, hogy közbenső leszállás nélkül érje el a gép és utasai a célrepteret. Ez jellemzően az Észak-Amerika, azaz az Egyesült Államok és Kanada, valamint a délkelet-ázsiai országok közötti összeköttetésnél játszik fontos szerepet. Nem véletlenül, hogy a 900ULR egyik legnagyobb barátja a Singapore Airlines lenne, akinek a Szingapúr–Los Angeles és Szingapúr–New York vonalaira hiányzik a plusz 45 percnyi repült idő, a standard 900-ashoz képest. Mint emlékezetes, ez a társaság repülte a szintén a hatótávolságra „kihegyezett” A340-500-asokkal a világ leghosszabb útvonalát New Yorkba és vissza: az SQ21/SQ22-es járat 19 órát töltött a levegőben oda és vissza is.

Az A350-900ULR megnövelt, 280 tonnás maximális felszállótömeggel rendelkezik, melyhez természetesen megerősített futóművek is járnak. A mérnökök a hivatalos adatok szerint két százalékos fogyasztáscsökkenést értek el a gép finomhangolásával, s az átalakított, nagyobb kapacitású üzemanyag-rendszerrel és a továbbfejlesztett szárnyvéggel együtt ez plusz 500 mérföldet jelent – elérve a 9700 mérföldet. Igaz, cserébe várhatóan kevesebb utas és áru fér fel majd a gépre. Kérdés, hogy a jegyárakban és a cargopiacon lehet-e eredményesen és nyereségesen értékesíteni a fennmaradt hasznos terhelés. Az A340-500-asnál is az volt a gond, hogy sokba került az az üzemanyag-mennyiség, amelyet ahhoz kellett felhasználni, hogy a maximális hatótávolsághoz szükséges mennyiségű kerozinnal eljusson a gép a célállomásra. A kritikusok szerint egy repülő tartálygép volt az SQ21/22 járat, egy kevés emberanyaggal a fedélzeten.

* * *