Még áll az utolsó végvár

Maga a fűtőház 1907-től üzemel, és 1909-ben bővítették nyolcállásossá. Az 1908-ban épült, többször is meghosszabbított fordítókorongban a mai napig az eredeti, Görlitzben készült hajtás működik. Figyelemre méltóak a kiszolgálólétesítmények is: a két régi széndaru, valamint a száz köbméteres víztorony. Az állomás két végén található váltóállító tornyokban is az eredeti, 1891-es és 1903-as, berlini gyártású berendezés üzemel; a menetrend szerint közlekedő, gőzösök cibálta vonatok azonban már évekkel ezelőtt kikoptak a hétköznapokból.

A huszonnegyedik, tíz befűtött lokomotív részvételével tartott parádén a lengyel gőzmozdonyok (köztük a legrégebbi, folyamatosan üzemelő Ok1-359) mellett a decíni 475,179-es Škoda, a világ leggyorsabb üzemelő gőzöse, a Drezdából a 35 1019-essel tandemben egy tizenöt kocsiból álló, német lokfanokkal zsúfolt különvonatot Wolsztynba hozó 18 201-es, továbbá a berlini sonderzuggal érkező 03 2155 vett részt. A fűtőház büszkeségét, a Pm 36-2 pályaszámú gyorsvonati mozdonyt, a Szép Helénát, amelyet annak idején hazánkban is láthattak a vasútbarátok, méghozzá az 1996-os angyalföldi járműparádén, azonban – bár üzemképes – nem fűtötték fel. Több gőzösös különvonat is közlekedett ugyanakkor: Ryszard lokomotív Rakoniewicébe, Stefan Stefanowóba, Rudolf ugyancsak Rakoniewicébe, Nikodem és Norbert egyaránt Nowawieś Mochyba vitte ódon kocsikból álló, utasokkal teli vonatát. A vontatási telepet egyébként a PKP Cargo üzemelteti.

Az egésznapos szemle csúcspontját a tíz masina látványos felvonulása jelentette: a több száz méteres állomás teljes hosszában vágtattak felszabadultan, szólóban, párban és ötösfogattá összeállva a gőzösök; az április utolsó hétvégéjén lezajlott eseményről készült képriportunkat az Indóház június–júliusi kiadásában adjuk közre. Addig is némi ízelítő a magyar gőzöshívők wolsztyni útját megszervező Pintér István, illetve az útitárs Hegedűs Miklós képeiből és videóiból.