Megint telibefújtak több kocsit

Sajnos újra rátaláltak a „szabadtéri festőművészek” a vonatokra: néhány hete egy kék-fehér Flirtöt fújtak össze ismeretlen tettesek, pár nappal később pedig egy utas fényképezte le a Nyugatiban azt a szobi zónázó vonatként közlekedő Fecske-szerelvényt, amelynek több kocsiját is összegraffitizték.

A napokban újabb MÁV-Start járművek külseje vált a vandalizmus áldozatává. A minden művészeti érzéket nélkülöző, több tíz négyzetméteres, nonfiguratív pacával „díszített” kocsikról ráadásul a Facebookra, a Fatcap nevű graffitis oldalra is feltöltöttek fényképeket.

Bár a vasúti kocsik legtöbbjén van graffiti elleni bevonattal, ez az egyes graffitis körökben menőnek számító tett mégis rongálásnak minősül, mivel:

• az esztétikai káron kívül erősen komfortromboló egy olyan kocsiban utazni, amelyből egyáltalán nem lehet kilátni, a forgalomból történő kivonás pedig nem megy egyik percről a másikra;
• a teljesen kihasznált vasútikocsi-állományt tekintve egyáltalán nem könnyű lemondani egy kocsiról, még arra a fél napra sem, amennyi idő alatt a megfelelő műhelyben megtisztítják;
• a kocsi nem csak a tisztítás idejére áll ki a forgalomból, de ki kell sorozni a szerelvényből, el kell szállítani, majd ugyanezt az ellenkező sorrendben is meg kell tenni, gyakran nagyobb távolságból is;
• a védőréteg csak a lehetőséget adja meg a tisztításra, de maga a tisztítás idő- és költségigényes folyamat;
• a védőréteg ellenére egy megtisztított kocsi sohasem fog úgy kinézni, mint egy új: a sarkokban, zugokban, szegélyeknél, vagy a védőréteggel nem kezelt felületeken bizony ottmarad a festék.

A rongálás ténye mellett azonban azt is érdemes megemlíteni, hogy a vasútőrök mégis hol és mit tevékenykednek az ilyen, egyértelműen nem pár perc alatt kivitelezhető gerillaakciók ideje alatt?! Ha feleannyira figyelnének oda, mint a vasútfotósokra, akkor talán...