Miskolci reptérzáró, műrepüléssel és könnyekkel

Márványi Péter   ·   2022.05.01. 09:00
Clipboard01

A város életének valószínűleg legsikeresebb, legszebb légirendezvénye épp az volt, amikor lezárult a repülőtér története. A megoldás remélhetőleg Sajópetri...

Az elmúlt évek sorban hozták a reptérsokkokat, emlékezetes volt, amit Dunakeszi és Hármashatárhegy átélt, a sportrepülés nem egy helyen került veszélybe, mert a törvények változtak, a tulajdonviszonyok változtak, az üzemeltetési feltételek is, és szinte minden a repülés kárára. És egyik esetben sem számított, hogy az illető szép zöld mező történelmi jelentőségű objektum, évtizedek óta otthona ennek a kitüntetett, embert nevelő, utánpótlást képző, és sok esetben a divatos sportokhoz képest sokkal jobb nemzetközi eredményeket felmutató tevékenységnek. Szép nagy zöld mező – érték, mint beépíthető, parcellázható, pénztermelő terület.

Nos, Miskolc repülőterének története kilencven éves, a nagyhangárt 1934-ben építették. A kezdeti vitorlázó-motoros évek után a Királyi Magyar Légierő alakulatai állomásoztak itt. 1947-ben állomása lett az újraéledő belföldi légiforgalomnak, az MHSZ-es korszakban helyszíne vitorlázórepülő és műrepülő versenyeknek. A rendszerváltás után a Borsod Megyei Repülőklub bérleti szerződés keretében használhatta, 2018-ben lett nyilvános, hogy a szerződést nem hosszabbítják meg, 2019 óta tudni, hogy a reptér helyén ipari park lesz. További tárgyalások után a repülés lezárásának határideje 2022. április 30 lett. Három nappal ezelőtt viszont az is kiderült, hogy Sajópetri határában találtak sportrepülésre alkalmas területet a folytatáshoz.

A repülőklub elnökével, Bistei Viktorral beszélgettünk az eddig történtekről.

– Miért kell olyan sok repülőtérnek az életéért harcolni? Miskolcon mikor derült ki, hogy fenyeget a megszűnés?

– Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a sportrepülés miért szükséges akár a honvédelmi tevékenység, akár az utasszállító repülés előképzési lehetőségeként. Azzal szoktak példálózni, hogy egy utasszállító repülőgépen vannak kétszázan és abból csak ketten pilóták, a másik 198 nem pilóta, hanem utas. Igazából soha nem fogunk tudni annyi embert megszólítani, mint más tömegsportok. És feltételezem, hogy a mi önkormányzatunk sem látott abban lehetőséget, hogy egyébként egy sokba kerülő, drága területet elfoglaló sporttevékenységet támogasson, amikor ebből bevétele is lehetne, akár értékesítésből, akár iparűzési adóból.

Igazából nem lehet és nem is érdemes kifejezetten felelőst keresni ebben. Gyakoriak voltak a felejelentések a lakosság részéről, zavarta őket a zaj, próbálták korlátozni emiatt a tevékenységünket. Arra felépült egy narratíva elég magas döntési pozíciókban is, hogy ez elég kevés ember drága hobbija, és ezt a kialakított képet nagyon nehéz megváltoztatni. Én ezen nagyon sokat dolgoztam itt az elmúlt fél évben, amióta elnök vagyok, hogy megmutassam az embereknek, a közösségi média felületén keresztül, hogy ez egy elérhető sport, és értékes dolog, valamint szükséges is. Miskolcon a lakosság egy része abban a tudatban volt, hogy a repülőtér csak egy mező, amit valamikor a háború alatt hívtak repülőtérnek, de egyébként itt már nagyon régóta nem folyik repülés. Ezt helyre kellett tenni információk folyamatos csepegtetésével a lakosság felé, hogy itt igenis működik egy klub, amelyik a túlélésért küzd, a támogatottsága rendkívül alacsony, tehát csak a saját erejéből próbál megélni. Ehhez képest beruházásokat, fejlesztéseket kialakítani a sportrepülésre, eszközt vásárolni, vagy képzéseket beindítani nagyon nehéz, ha egyébként évről évre azzal találkozunk, hogy talán még ezt a szezont végig repülhetjük, de a jövő szezon már nem biztos. És ez már legalább öt éve így volt.

(fotók: Barnóczki László)

– Akadt olyan vidéki repülőtér, amelyik megpróbált a sportrepülésen túl valamiféle más profilt adni a repülőtérnek.

– A miskolci repülőtér kicsi és körbe nőtte a város. Amikor 90 éve kialakult, távol volt a lakott részektől, termőföldek vették körbe. Most ott tartunk, hogy a pályának mindkét végében település, illetve ipari park van, távvezetékek futnak körülötte, nem lehet hosszabbá tenni a pályát, nem lehet rátenni fényeket, navigációt kialakítani a leszállásokhoz. Nem biztos, hogy világos volt egyébként mindenkinek, hogy egy üzleti repülőtéren nem lehet sportrepülni, mert zavarhatjuk a business-forgalmat, vagy annyira magasak a költségek, amiket egy vitorlázórepülő pilóta vagy egy Cessnával iskolaköröző, PPL-ért küzdő pilóta vagy a repülőiskola, amely képzi, nem tudja megfizetni.

– Most, néhány nappal a bezárás előtt, azt a hírt olvastam, hogy mégis lesz új repülőtere a miskolciaknak Sajópetri mellett.

– Ha megnézzük Miskolc domborzati térképét, és ezt összevetjük egy repülési navigációs térképpel, akkor azt látjuk, hogy bár Miskolc kétségtelenül nagyon szép, nagyon jó adottságokkal rendelkezik turisztikai szempontból, de egy repülőtérnek való telek kiválasztása nagyon nehéz. Az egyik az, hogy itt kezdődik a TRA 23, ahol katonai gyakorlat folyik hétköznap, így ha valaki ott próbál telket találni, akkor azzal szembesül, hogy nem tudja használni a repülőteret, csak hétvégenként. Észak-keleti irányban Edelénytől kezdődik a kassai TMA, ami azt jelenti, hogy a magassági korlátok vannak, amik behatárolják a tevékenységet. Ha meg a déli, dél-keleti irányokban próbálunk elmozdulni, akkor nagyon sok villamosvezetéket vagy nem megfelelő talajszerkezetet találunk.

– Végülis Sajópetri megoldás a klub számára?

– Sajópetri mindenképpen megoldás lenne, de mire az a telek alkalmas lesz arra, hogy onnan repülőgép felszálljon, azzal el fog menni valamennyi idő. Most egy olyan területről beszélünk, amin valamilyen haszonnövényzet nő, napraforgó, vagy kukorica, nem tudom. Valamivel rövidebb is a telek, mint a jelenlegi, amit használunk, és így a kialakítható pályahossz is még kérdéses. Még nincs meg az infrastruktúra, ami egy repülőtérnek követelmény, áram, víz, stb. Út nem vezet oda, csak földút, amin a kombájnok járnak. Hogy ebből repülőtér legyen, az sok időt igényel, és nyilván jelentős pénzt is felemészt az önkormányzat büdzséjéből.

– Az utolsó üzemnap végén a gépek egy része visszamegy a hangárba, gondolom a vitorlázógépeket szétszedik, a motoros gépek pedig átrepülnek valahová. Hol és hogy folytatódik a repülőemberek élete Miskolcon?

 Biztos vagyok benne, hogy lesz, aki abbahagyja. Ugyanakkor megpróbálunk alkalmi jelleggel átmenni környező repülőterekre. Ha megnézzük a magyarországi repülőterek térképét, látható, hogy megyénként hány sportrepülőtér található, és Borsod megyében gyakorlatilag ez az egy van. Tehát nekünk áthidaló jelleggel a megyén kívül kell gondolkodnunk, a legközelebbi repülőterek Maklár és Hajdúszoboszló, ahova megpróbálhatunk repülőbaráti jóindulatból alkalmi jelleggel lemenni repülni. A lelkesedésnek meg is kellene maradnia, ha ilyen távolságokat kell utazni, és akkor idén tudunk még néhányat repülni, de jövő tavasszal, hogy hol tudjuk folytatni, vagy újrakezdeni, ha nem Sajópetri lesz az, még nem tudjuk.

A búcsú napja egyben a repülőtér egyik legragyogóbb rendezvényévé vált, sokezernyi nézővel, rengeteg idelátogató repülőgéppel az ország minden tájáról, sárkányoktól a túragépekig, oldtimerektől mai gépekig, a parkoló gépek sora majd a pálya egész hosszában húzódott. Komplett repülőnap lett a zárásból, repültek bőven bemutatót is a vendégek, sőt, rengeteg embernek éppen most nyújtottak lehetőséget, hogy a kisgépes repülés, netán a műrepülés élményét életében először megélhesse. Jöttek a katonák helikopterekkel, volt ejtőernyős ugrás, kötelékezés. A klub tagsága este felsorakozott és elbúcsúzott, könnyeket is lehetett olykor látni. Két Góbé és az első, nálunk repülő, 1959 óta üzemelő híres Zlin Z-226-os, a HA-TRA volt a klub részéről az utolsó startoló.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek