Norvég NH90-esek: vissza a gyártónak

Az NHIndustries szerint a gépek megbízhatatlanságáról, teherbírási és technikai problémáiról szóló vádak alaptalanok. Norvégia előtt tavaly az ausztrálok döntöttek a relatíve új gépek leváltásáról.

Szokatlan, de megtörténik: Norvégia visszaküldi a gyártónak teljes NH90-es helikopter-flottáját, és még alapos kártérítést is követel, az NHIndustries tagadja a döntés jogosságát, a felek láthatóan még abban sincsenek egy platformon, hogy tulajdonképp hány gépről van szó – adta hírül a Reuters.

A norvég kormány döntését a gépek megbízhatatlanságával és kései leszállításával magyarázta. Az Airbus, a Leonardo és a Fokker Aerostrucures alkotta konzorciumtól Oslo 5 milliárd korona, 523 millió dollár vételárat akar visszakapni, plusz más költségeit is, amelyek azzal összefüggésben keletkeztek, hogy a mérnökeink rengeteg munkaórája és a rengeteg pótalkatrész ellenére az NH90 sosem fogja kielégíteni a Norvég Fegyveres Erők követelményeit – fogalmazott Bjoern Arild Gram honvédelmi miniszter a sajtótájékoztatón.

Az NHindustries közleményben válaszolt és mély csalódottságát fejezte ki a döntés miatt, egyben cáfolta a céget és a helikoptert illető vádakat, azt állítva, hogy a norvég védelmi tárca nem adott lehetőséget a konszern legutóbbi javaslatainak megtárgyalására a flotta hadrafoghatóságának javításáról és a „speciális norvég igényekről”. Ugyanakkor jogi alap nélkülinek minősítette a gépek szolgálatának felfüggesztését.

A norvégok szerint 2001-ben tizennégy forgószárnyasra kötöttek szerződést, de csak nyolcat kaptak meg, a gyártó ezzel szemben azt állítja, hogy tizenhárom gépet már átadtak és az utolsó készen állt az elfogadási eljárásra, ami azt jelenti, hogy az a cég közel állt az eredeti szerződés teljesítéséhez. A különbség abból a néhány példányból adódik, amelyek ugyan beérkeztek, de nem teljesen hadrafogható állapotban és felszereléssel.

Az NHIndustries hosszan sorolja a gép előnyeit, a fejlett, integrált harci kapacitását, a túlélő képességét, a sebességét, hatótávolságát és az éjszakai illetve mindenidős bevethetőségét, a portál szerint legutóbb Katar vett át egy haditengerészeti változatban készült példányt, épp amikor a norvégok döntöttek a maguk flottájáról. Az eddig elkészült NH-forgószárnyasok száma 446, más források szerint több, mint 470. A gépet egyébként valóban a legmodernebb közepes katonai szállító helikopterek között tartják számon, ez volt az első ebben a kategóriában, amely teljes négycsatornás digitális fly-by-wire vezérlést kapott.

Ugyanakkor nem Norvégia volt az első, amely hasonló döntést hozott: Ausztrália három és félmilliárd dollár értékben negyvenhét NH90-esre szerződött, és tavaly ősszel valamennyit letiltották, nem is először, majd bejelentették, a teljes flottát felváltják új Black Hawks és SeaHawks amerikai típusokkal, vagyis mind a szárazföldi, mind a haditengerészeti változatnak lezárul a Taipan néven futó ausztrál programja, amelynek keretében a gépeket egyébként nagyrészt Brisbane-ben készítették.

Kétségtelen, a NATO-követelményeknek megfelelően tervezett többfunkciós helikopter programját – más közös európai programhoz hasonlóan – késések és technikai problémák jellemezték, az első prototípus repülése 1995-ben történt, az első szériapéldány 2007-ben állt szolgálatba.

Először a Németországban használt példányokról terjedtek hírek, amelyek szerint például a felfegyverzett katonák szállításához elégtelen az ülések teherbíró képessége, a szállítandó harci eszközök károkat okoztak a padlózatban, sőt, a katonák bakancsai felsértették a hátsó rámpát, amelynek szintén korlátozott volt a terhelhetősége. A gép szinte csak tökéletesen sima felületen szállhatott le, amikor harci körülmények között katonák hagyták el a gépet, az ajtónyílás nem volt elég nagy ahhoz, hogy a helikoptert védő lövészek dolgozzanak. Akkor a hivatalos nyilatkozatok azt hangoztatták, hogy mindeme hibák csak az első illetve a protopéldányokat érintették.

Az ausztrálok azonban olyan problémákkal találkoztak, mint a farokrotor hibája, a kompresszor-lapátok súrlódása, az erőátviteli rendszerben az olajhűtés problémája, szélvédőrepedés, az INS (Inerciális navigációs rendszer) lassú felállása, és ugyancsak sok volt a panasz, hogy a kabin padlózata károsodik a bakancsok és a szállítandó eszközök miatt. Bizonyos küldetéseket a gép nem teljesíthetett. A hollandoknál a tervezettnél hamarabb bekövetkező fáradási jelekre figyeltek fel a törzsön, a tengeri szolgálat során erős lett a korrózió. A gyártó és a holland felhasználó közös programot indított a megoldások érdekében, letiltásra nem került sor. Viszont a gép üzemeltetési költségei is a tervezettnél magasabbak lettek.

Több országban panaszkodtak az alkatrész-utánpótlásra, esetenkénti korlátozásokra, alacsony hadrafoghatósági arányokra. Az ausztrálok komoly listát állítottak fel a hibákról, az ausztrál sajtó azt kifogásolja, hogy a védelmi tárca miért titkolódzott sokáig a gép problémáiról. A projekt 2004 óta fut, de még nem érte el azt, amit ígért – fogalmazott lakonikusan egy ausztrál újságíró.