Orosz Légierő: 2011 a számok tükrében 2.

Három fő program zajlik jelenleg is, egymással párhuzamosan. Érdekesség, hogy ezek egymástól eltérő feladatú gépeket céloznak meg: méretében a legnagyobb mindenféleképpen a Berijev A–50U Mainstay korai légtérfelderítő és -ellenőrző radargép. Jól felismerhető diszkosz formájú antennájáról, alapja az Iljusin Il–76-os teherszállító. A típus első felszállására még a Szovjetunióban került sor 1984-ben, így ideje is volt modernizálni. Ez most leginkább a gép belsejét érintette: a munkaállomásokat alaposan átalakították. A rendszerkezelők, légiirányítók így már színes TFT LCD-monitorokon figyelhetik a felderített célokat, a rendszerek működését. A legénység pihenőhelyiséget is kapott, konyhával, „vizesblokkal” együtt. A gépre emellett új, modernizált kommunikációs rendszerek, illetve új, Shmel-M és Shmel-2 radarrendszerek kerültek. Így a gép messzebbről és több célt képes követni, illetve orosz információk szerint javult az alacsony magasságban repülő, kis méretű légi célok felderítési képessége is.

Az A–50M-ből A–50U-ra átalakított gépek első szériapéldánya vörös 47-es jelzéssel október 31-én repült át a Berijev Taganrog melletti gyárából egységéhez, az Ivanovo-Szevernij melletti 2547-es számú légibázisra. A Berijev megkezdte a második A–50M átalakítását is, melyet 2012-ben ad majd át az Orosz Légierőnek.

Ha már megvan a cél, illik valamivel el is fogni. Erre szolgál a MiG–31BM elfogó vadászrepülőgép modernizáció. A Nyizsnij Novgorodban, a „Szokol” repülőgépgyár üzemében végzett átépítést még 2006-ban rendelte meg az orosz védelmi minisztérium. Az első, felújított MiG–31BM-géppárt még 2008-ban adták át az Orosz Légierőnek, a gépek Lipetszkbe kerültek, ahol átképzési feladatokra fogták be őket. 2008 óta zajlik a gépek lassú ütemű, sorozatban végzett modernizálása. A gépek most is nagyon fontos szerepet töltenek be elsősorban Oroszország távoli határvidékeinek ellenőrzésében. A vadászfeladat mellett gyakran mini-AWACS-ként segítik a SZu–27-eseket, köszönhetően nagy hatótávolságú fedélzeti radarrendszerüknek.

A gépek hamarosan új, nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétákat is kapnak. A K-37M, RVV-BD, és NATO-jelzéssel AA-X-13 Arrow néven ismert légiharc-rakéták kifejezetten a MiG–31BM-ekhez készülnek a Vimpel fejlesztésében. A rakétákkal a MiG–31M-eken rendszeresített, radarvezérlésű  R-33 (AA-9 Amos) légiharc-rakétákat váltják majd fel. A tervek szerint az R-37M jelzéssel hadrendbe álló rendszer lesz a MiG–31BM elsődleges fegyvere, amit repülőgépek mellett cirkálórakéták és robotrepülőgépek ellen is használhat majd. A rendszeresítés dátuma még nem ismert.

A földi célpontok ellen használt Szuhoj Szu–25SzM-program szintén 2006-ban indult. A Kubinkában, a 121. számú repülőgépgyárban modernizált csatarepülőgépek 2011-től érkeztek vissza a századokhoz, és a becslések szerint 40-nél is több gép átépítése fejeződött már be. A tervek szerint hamarosan megkezdődik a kétüléses, oktatásra is használható Szu–25UBM-ek modernizálása is.

Az átépítések mellett fontos az ipari szintű nagyjavítás területe is. Itt megemlíthető a Berijev által nagyjavított és 2011. december 23-án a haditengerészetnek átadott vörös 56-os oldalszámú Tu–142MZ haditengerészeti felderítő- és tengeralattjáró-vadász repülőgép, illetve a négy nappal később a légierőnek „visszaadott”, vörös 62-es oldalszámú Tu–95MS bombázó repülőgép. Sztaraja Russzában, a 123. számú repülőgépgyárban több Il–76MD szállítógép nagyjavítását végezték el, míg az uljanovszki Aviastar-SP két An–124-100 Ruszlán (RA-82 014 és RA-82 039 lajstromjelekkel) felújításával végzett 2011-ben.