Pihen az óceánjáró, elsüllyesztik?
Miután az ügyben eljáró bíróság elrendelte régi, philadelphiai kikötőhelyének elhagyását, a legendás SS United States óceánjárónak új otthonra lenne szüksége. Egy javaslat már befutott: a floridai Escambia megye elsüllyesztené az óceánjárót.
Az SS United States-t 1950–51-ben építették a United States Lines megrendelésére, és eleve úgy tervezték, hogy ez legyen a valaha vízre bocsájtott leggyorsabb transzatlanti utasszállító hajó. És így is történt: első útján, 1952-ben mindkét irányban megdöntötte az észak-atlanti átkelés átlagsebesség-rekordját, amit azóta sem múltak felül – az SS United States olyan legendás hajóóriások nyomába lépett, mint a Mauretania, a Normandie, vagy a Queen Mary I.. Tegyük hozzá, hogy a Kék Szalag elismerésért folytatott rivalizálás nem sokkal később alábbhagyott, napjainkban a repülőgépeké a főszerep, illetve az előre meghirdetett alkalmakkor a nagy vizet átszelő óceánjáróknál már a luxuson, és nem a sebességen van a hangsúly, ezért is tart az átkelés a hét évtizeddel ezelőtti öt helyett hét napig. Ama csúcs pedig: keleti irányban 35,59 csomó (65,91 km/óra), nyugatiban 34,51 csomó (63,91 km/óra).
A legfeljebb 1928 utast szállító, 45 ezer tonna vízkiszorítású, 240 ezer lóerőt leadó, Westinghouse gyártmányú gőzturbinákkal megépített hajó maximális sebességéről sokáig nem volt nyilvános adat. A The New York Times például 1968-ban arról számolt be, hogy az óceánjáró a próbák során elérte a 42 csomós, vagyis a 78 km/órás tempót, később azonban kiderült, az SS United States végsebessége „csak” 38,32 csomó (70,97 km/óra) volt, amit az 1952. június 10-i próbaüzem során ért el. A hajó lehetséges legnagyobb tartós sebességét 35 csomóban (65 km/óra) határozták meg.
Ez volt egyébként a legnagyobb óceánjáró, amit teljes egészében az Egyesült Államokban építettek, jelesül a Newport News Hajógyár-és Szárazdokkban. Az amerikai kormány a haditengerészet költségvetésének terhére azzal a feltétellel állta a kiadások mintegy hetven százalékát, hogy szükség esetén a hajót katonai csapatszállítóként is alkalmazni lehet, és például a géptereket is a háborús túlélés szempontjai szerint alakították ki. Vagy: a tűzveszély minimalizálása érdekében a hajókonyha fából kialakított hentesblokkján kívül nem használtak fel fát. Minden egyebet beleértve, az összes bútort, kárpitot és nyílászárót egyedi üvegből, fémből és üvegszálból készítették, hogy így feleljenek meg az Egyesült Államok haditengerészete által meghatározott tűzállósági irányelveknek (azbesztet viszont jócskán alkalmaztak…). Elnézést, kivétel azért akadt: a bálterem zongorája eredetileg alumíniumból készült volna, de végül mahagóniból alkották meg – ezt a megoldást csak azt követően fogadták el, hogy benzint öntöttek a hangszerre, és meggyújtották anélkül, hogy a fa lángra kapott volna.
Az SS United States egészen 1969-ig működött kereskedelmi szolgálatban. A daliás hajó későbbi sorsa meglehetősen hányatott, tulajdonosai az idők során többször is változtak, és mindannyiszor új elképzelések születtek arról, mit is lehet kezdeni a kiérdemesült óceánjáróval. Aztán vagy csődbe mentek, vagy a koncepció változott, az SS United States körül pedig fogyott a levegő. Legutóbb, 2011-ben egy projektcég, az SS United States Conservancy vásárolta meg, és azt tervezte, hogy vízparti kaszinóvá, bevásárlóközponttá, múzeummá, szállodává vagy lakókomplexummá alakítja a hajót – de ezekből is ugyanannyi vált valóra, mint az előzőekből. Semmi.
Így érkezett el 2021, amikor a philadelphiai kikötőhely tulajdonosa a kétszeresére emelte a bérleti díjat. Pereskedés kezdődött, a folyamat végére a közelmúltban tett pontot az illetékes bíróság, kimondva, az SS United States legfeljebb szeptember 12-éig maradhat jelenlegi mólójához kikötve. Pillanatnyilag nagy a tanácstalanság, jószerével csak a legnyugatabbi floridai megye, Escambia állt elő egy ötlettel. A következő megoldásról lenne szó: az ilyenkor szükséges „lecsupaszítás”, a környezetet szennyező anyagok eltávolítása után a hajót sekély vízben, a már hasonló sorsra jutott Essex-osztályú hordozó, a USS Oriskany közelében – egyébként természetvédelmi övezetben – elsüllyesztenék. A zátonnyá lett hajótest nem csak a búvárokat, hanem a korallokat, a színpompás vízi előlényeket, a különféle halakat is vonzaná, és a látványosságból származó bevétel révén bőven megtérülne a süllyesztés mintegy tízmillió dollárra becsült költsége. A többi már színtiszta haszon.
Jelenleg ott tartanak, mivel a hajót ki kell vásárolni, a megyei tengerészeti tanácsadó bizottság meg is kezdte az adománygyűjtést. Ugyanakkor bevallották, szerintük sem ez lenne a legüdvözítőbb megoldás az Egyesült Államok legünnepeltebb óceánjárója méltóbb jövőt érdemelne, de még mindig jobb, mintha a lángvágók lépnének működésbe.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
