Remek kalandok, nagy repülések a Bükk lábánál

2012 fontos év volt a Borsod Megyei Repülőklub életében: az V. Avas Kupa éve. A sok pozitív visszajelzés miatt a szervezők fejében már ekkor megfordult a gondolat: érdemes lenne megint területi versenyt szervezni a Bükk lábánál. Az akkori verseny résztvevői sokszor kérdezték, hogy mikor lesz megrendezve a VI. Avas Kupa...

Eljött 2015. A miskolci pilóták közül is egyre többen repülték meg sikeresen első távjaikat, így elérkezettnek látszott az idő egy újabb Avas Kupához. Az időpont? Július közepe. Kategóriák? HUN és FAI Klub. A pilóták? Az is lesz, jelentkezésekben sem volt ugyanis hiány, amint felmerült a verseny ötlete.

2015. július 11-ét írunk, amikor felsorakoznak a szebbnél szebb fehér gépek LHMC-n és az első eligazítás, illetve a díjak megtekintése után elkezdődött a több, mint egyhetes küzdelem. A zivataros, esősebb napon sem volt unalom: gokart, medence, illetve fergeteges, koncertekkel színesített záróbuli emelte a verseny hangulatát... Az időpontválasztás megfelelő, jó néhány napon alig pár pont különbséggel repültek a legjobb pilóták, és a kezdő távrepülők is gyűjthették a tapasztalatokat.

A HUN klub legkiemelkedőbb pilótája, Bánki Péter mesélt tapasztalatairól, és a visszajelzések is azt mutatják: érdemes gondolkodni VII. Avas Kupában. Peti Grob G102 Club Astirral érkezett Miskolcra a MÁV repülőklub színeiben, nem kevés tapasztalattal a vitorlázórepülésben.

„Mindegyik repülésem nagyon tanulságos és szép volt, de talán a negyedik versenynapi (július 14.) repülés sikerült a legjobban. A meteor erős szelet (20-30 kilométeres NY–ÉNY) jósolt aznapra, és igaza is volt. Előzetesen átgondolva az aznapi repülést, arra gondoltam, egy ilyen kis teljesítményű géppel, ha lehet, inkább csak siklani szabad jó pályán, mert ha meg kell állnom tekerni szembeszélben, akkor nagyon lelassulok. Továbbá arra is ügyelni kellett, hogy reggel komoly hullámfelhősor volt a Bükkön (viszonylag rövid hullámhosszal), ha ebből egy kicsi hatás is megmarad a termikes időben, akkor nagyon nem mindegy, hogy a gerinc(ek)től milyen távolságban siklik az ember. Ha merülne a siklásban, akkor közelebb, vagy távolabbra kell helyezkednem, a rövid hullámhossz miatt valószínűleg 0,5–1 kilométer pozícióbeli különbség is sokat számíthat.

Helyben gyenge, 1 m/s alatti emelésekben sikerült felemelkedni 50 perc alatt QNH 1700-ig, de a néhány Bükkön megjelenő felhő határozottabbaknak látszott és az alapjuk is magasabbnak tűnt.

Be is jött az indulás után egy 1,6 m/s-os termik a kőbányáknál, 1850 méterről tudtam tovább menni és megpróbáltam a NY–ÉNY szélnek megfelelő irányban jó pályákat, termikvonalakat keresni. Követve az előzetes koncepciót, a fix futós Club Astirral optimum felett körülbelül 20 kilométer/órás siklósebességgel sikerült az első három száron 63–72 siklószámot összehozni. Hét termikből repültem végig ezt 130 kilométert.

Mivel még volt időm az AAT-ra kiírt 2:30-ból, úgy gondoltam, megpróbálok a kör tőlem északabbra lévő legtávolabbi pontján kikoppanni, de sajnos a termikek rohamosan gyengülni kezdtek és így az utolsó száron többet kellett termikeljek, mint egészen odáig. A lecsengő időben, oldalhátszélben, madarak és kombájnok segítségével sikerült hazaérni. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a versenyterület összes arató/boronáló mezőgazdasági munkásának, valamint a környék vadászmadarainak, gólyáinak a távok megrepülésében nyújtott hathatós segítségükért!

A hullámmal kapcsolatos gondolatomban lehetett valami. A hasonló pályán repülő FAI Klubos gépekkel siklottunk többször párhuzamosan. Volt hogy a tőlem 0,5–1 kilométerrel délebbre sikló gép egy rövid, 5 kilométer hosszú szakaszon 2–300 métert vesztett hozzám képest. Szeles időben erre is figyelnünk kell a hegyek között.”

A szép repüléseket persze alapos felkészülés előzte meg, amiről szintén mesélt Péter: „Mivel az M4-gyel nem repültem már vagy három éve, a verseny előtt lementem a békéscsabai táborba gyakorolni és ott sikerült egy nagyobb sebességű, 100 kilométer körüli, és két jó átlagsebességű 300-at repülni.

Amikor Szabó Bence és Laktis Balázs felvetette, jöjjünk ide, egyből szimpatikus volt az ötlet és így utólag is nagyon jónak tartom, hogy eljöttem. Baráti hangulat, jó szervezés jellemezte a versenyt. 2012-ben is itt voltam, és tetszett nagyon az akkori hangulat. Idén a szervezőknek és a versenyzőknek is sikerült a korábbit felülmúlni.”

Megkérdeztük a jövőbeli tervekről is, ennek ismeretében gyanítható, ha lesz VII. Avas Kupa, akkor sem kell majd azon aggódni, hogy nem érdeklődne elég versenyző a miskolci verseny iránt. „Ha megkapom a klubomtól az Astirt újra, akkor ismét HUN kategóriában indulnék. Van még két CS Astirunk is, ha lesz két jelentkező rá, akkor igyekszem őket is ide csábítani.”

HUN KLUB
1. helyezett: Bánki Péter, MÁV, G 102 Club Astir, 4066 pont
2. helyezett: Oswald András, Szentesi Repülőklub, Foka 5, 3523 pont
3. helyezett: Szőke Tibor, Szentesi Repülőklub, ASW-15B, 3061 pont

FAI
1. helyezett: Vámosi Tamás, Opitz, LS-1f, 4983 pont
2. helyezett: Csonka István, Vario SE, ASW-19B, 4979 pont
3. helyezett: Paszternák László, Borsod Megyei Repülőklub, LS-1f, 4820 pont

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!