Rengeteg felszállás, remek szervezés
„Nincs itt semmi, mégis mindig eljön egy csomó ember! Nem tudom, hogy csinálják” mondta egyik társunk, amikor kiszálltunk a gépből Börgöndön. A „semmi” persze nem a rendezvénynek szólt. Tényleg rengetegen voltak, mégis érthető, hiszen a programok nagyszerűek, az idő pedig tökéletes volt.
A Li-2-essel érkeztünk Börgöndre vasárnap reggel. Kilenckor, amikor leszálltunk, a Po-2-es már megérkezett, egy tucat másik géppel együtt – már ekkor látszott, hogy rengetegen lesznek. A tömeget talán az érzékelteti a legjobban, hogy a Teve 13 utaskört repült, a pilóták mondhatni csak ebédelni szálltak ki a gépből. Ezen kívül egy négyszemélyes Morane kisgép és két helikopter is folyamatosan sétarepültetett, utóbbiak még a hajtóművet sem állították le a csere idejére.
Eljött Besenyei Péter és Veres Zoli bemutatózni, természetesen frenetikus sikert arattak. Bennem azonban sokkal mélyebb nyomot hagyott Imreh Lajos helikopteres bemutatója, melytől a hideg is mindenkit kirázott. A Goldtimer alapítvány személyzetével csak álltunk az öreg hölgy szárnya alatti árnyékban (ez igazi luxusnak számított a hőségben), és tátott szájjal bámultuk. Imreh a fekete Mi-2-essel (HA-BCL) mértani pontosságú figurákat mutatott be, lenyűgöző füstfellegeket eregetve, majd azokat jól megkavarva. Talán a leglátványosabb pillanat az volt, amikor Tóth Ferenc vitorlázógépét a Mi-2-es maga alatt függőlegesen lógatva eldobta, ami ebből műrepülésbe kezdett. Ezt egyszer mindenkinek látnia kell!
Bemutatózott persze a csattogó hangú gyönyörű kis Po-2-es, egy Diamond, illetve a Piper Cub nyomdokain épített Savage ultrakönnyű is. És persze a Li-2-es: egy hét múlva ünnepelhetjük felújításának tizedik évfordulóját! Az ejtőernyős bemutatók is osztatlan sikert arattak, ami szintén nem csoda: füstöt eregetve, zászlót húzva, egymásba kapaszkodva produkálták magukat. A repülő cirkuszon kívül voltak itt még veterán autók, katonai járművek de volt kaszkadőr bemutató és színpad is, élő zenével. A résztvevőket pedig egy restaurált Ikarus 311-es hordta a reptérre.
Mint már oly sokszor megtapasztaltam, a repülőnapok legjobb pillanatai a napnyugta előtti percekben történnek: ilyenkor már eltűnik a tömeg, enyhül a hőség, a zaj, a szervezők és pilóták válláról lehull a teher és a feszültség. Ilyenkor igazi örömrepüléseket láthat az ember, és most sem csalódtunk. A hétvége megkoronázását a hazarepülés jelentette: alacsonyan, naplementében egy tízéves – bocsánat, hatvankét éves utasszállító repülőgéppel, füves pályáról füves pályára.
