Repedések támadása: megint bajban a Ligthning II.
A BF–1-es és a BF–2-es prototípusokat emellett át is építik, megerősített elemekkel cserélik ki az emelőlégcsavar rendszerének repedt alkatrészeit. A BF–4-es jelű repülőgép továbbra is repülhet, igaz, csak hagyományos fel- és leszállásokat végrehajtva. A gépet később építik majd át. A BF–2-es és BF–4-es nemrég tért vissza a USS Wasp partraszállást támogató hajó fedélzetéről, ahol 18 napon keresztül a hajófedélzeti üzemeltetési tesztek első szakaszát hajtották végre. A hivatalos közlések szerint teljes sikerrel, és nemcsak a gépek vizsgáztak jól, de a hajók repülőfedélzetének új, kifejezetten az F–35-ös hőterhelésére tervezett burkolata is.
A most talált repedések lehetőségéről már évek óta tudnak: a BF–5-ös jelű prototípus már áttervezett és megerősített elemekkel épült meg. Így ez a gép az átvizsgálást követően továbbra is korlátozások nélkül folytathatja a tesztprogramot. A BF–3-as jelű gép kevesebb repült órát gyűjtött eddig össze, mint a többi négy gép, így nála még nem jelentkeztek a várt hajszálrepedések. Ehhez hozzájárult az is, hogy a probléma korábbi azonosítása után a gép már csak hagyományos fel- és leszállásokat hajtott végre, bár technikailag ez is képes a típusváltozatra jellemző, helyből fel- és leszállásra.
A Lockheed Martin bejelentése szerint az átépítéseknek és a hiba kijavításának csupán kisebb hatása lesz a berepülési program végrehajtására. A tervek szerint idén már csak a BF–5-ös hajt végre függőleges fel- és leszállásokat, így repülési feladat nem marad el a többi gép korlátozásai és átépítései miatt. Ez nem biztos, hogy megnyugtatja a típus jövője miatt aggódókat. Robert Gates védelmi miniszter már 2011. januárjában figyelmeztetett: az F–35-család messze legproblémásabb (és egyben műszakilag legbonyolultabb) gyermeke, az F–35B „próbaidőszakon” van, így ha újabb problémák merülnének fel, törölhetik a programot. Ez azért is pikáns lenne, mert a légierőknek szánt, hagyományosan, repülőtérről üzemelő F–35A, illetve a hajófedélzeti F–35C változat is a tengerészgyalogosoknak szánt F–35B kialakítása miatti kompromisszumokkal repül. Nem lehetetlen, hogy végül pont az a típus „esik el”, melynek felépítése az egész típuscsalád alapvető kialakítását meghatározta.
A Brit Királyi Haditengerészet 2010-ben már váltott is. Az új, Queen Elizabeth-osztályú, hagyományos meghajtású repülőgép-hordozókon nem az eredetileg ide szánt, a BAe Sea Harriereket pótoló F–35B-k kerülnek, hanem a katapultos indítású, fékezőkábeles leszállítású F–35C-k. Hasonló lépést fontolgat Olaszország is, mely a jelenlegi tervek szerint 62 F–35B-t állítana hadrendbe az új, Cavour-osztályú repülőgép-hordozón.
