Sully – Csoda a Hudson folyón, háborgó kivizsgálók

Az aviatika történetének egyik legkülönlegesebb balesete történt 2009 januárjában, ahogy portálunk egy korábbi cikke fogalmazott: a világtörténelem egyik legnépszerűbb balesete, a US Airways A320-asának leszállása New Yorkban a Hudson folyóra, az elnémult hajtóművekkel. Népszerű baleset, egyrészt mert egy világváros központjában történt, másrészt mert nagyon-nagyon jól végződött. És ha ehhez hozzátesszük, hogy nem sokkal a baleset után sokan, és egyáltalán nem méltatlanul, hősként tisztelték a gép személyzetét, különösen a kényszerleszállást végrehajtó pilótákat, szinte minden adott volt ahhoz, hogy a történetet megfilmesítsék: a Sully című alkotás bemutatója pénteken lesz, Chesley „Sully” Sullenberger kapitányt Tom Hanks alakítja, a rendező pedig ugyancsak nagy név, Clint Eastwood.

Minden adott egy remek hollywoodi történethez, egy apróság azonban még szükséges az eddigiek mellett: a forgatókönyvek örök követelménye szerint a jó oldalhoz képest kell lennie egy rossz oldalnak. Amit alapvetően talán megtalálhatnánk a kanadai vadludakban, akik elnémították a 320-as hajtóműveit, de hát dramaturgiai szempontból az ő szerepük ugyan döntő, de nem eléggé tud végigvonulni a dráma egész hosszában, akad kritikus, aki szerint a film így is kicsit nyögvenyelősen tölti ki a másfél órát. A szükséges rossz oldalt – a trailer is ezt sugallja – a forgatókönyvírók a baleseti kivizsgálókban találták meg, akik megpróbálták Sullenberger kapitány tettét „deheroizálni”, sőt, felelőssé akarták tenni a balesetért.

Pedig maga a vizsgáló szervezet, az NTSB végleges jelentése nem erről árulkodik. Például a legfontosabb kérdés kapcsán, vajon jó döntés volt-e a vízre szállni, világosan közli, hogy a baleset utáni szimulátortesztek során csak akkor sikerült a gépet letenni akár a La Guardia repülőtéren, akár New Jersey Teterboro repülőterén, ha a madárütközés után a 320-as azonnal visszafordult volna. Ami viszont nem életszerű, hiszen először a személyzetnek fel kellett mérnie, mi történt, meg kellett próbálnia újraindítani valamelyik hajtóművet, az így eltelt másodpercek után azonban a személyzet a vizsgálók szerint is azt az egyetlen helyes döntést hozta, hogy a Hudsonra kell letenni a gépet. A két pilóta közötti együttműködés ugyanúgy mintaszerű volt, mint aztán a kiürítés, a mentés.

A jelentésen bárki végigrághatja magát, a végső konklúzió mindenképp pozitív, ugyanakkor tanulságos azoknak, akik ilyen dokumentummal még nem találkoztak: elképesztően sok szempontból és kimerítő alapossággal vesznek számba minden lehetséges faktort, sok mindent épp azért, hogy kizárják a baleseti okok közül, és azzal az alapvető szándékkal, hogy egyfelől hasonló balesetek ne ismétlődjenek meg, másfelől a balesetek valamennyi mozzanata megfelelő tanulságokkal szolgáljon a jövőben hasonló helyzetekre nézve.

Az egyetlen pont, ahol Sullenbergert a jelentésben valamelyest elmarasztalják, a vízreszállás előtti sebességtartás volt, emiatt a kapitánynak „gondjai voltak a kilebegtetéssel”: tegyük hozzá, Sullenberger később azt mondta, nem lehetett szó kilebegtetésről, nem is úgy akart vizet érni, hogy a normál leszálláshoz hasonlóan koptassa a sebességet és átejtse a gépet. És azt is érdemes hozzátenni, hogy az eredmény mindenképp a kapitányt igazolta, a törzs nem tört el, aminek hatalmas jelentősége volt abban, hogy a 320-as elsüllyedéséig volt idő kimenekíteni a szárnyakra, majd onnan a hajókra az utasokat.

Ezzel együtt az NTSB és az ügyben akkor érintett kivizsgálók nehezményezik a film beállítását, azt a szerepet, amit úgymond rájuk osztottak a moziban. Maga Eastwood úgy nyilatkozott, hogy szerinte a vizsgálat szét akarta rombolni Sully presztízsét és karrierjét is. Az NTSB ugyanakkor közleményben hangsúlyozta, hogy a testületet nem vonták be a film elkészítésébe, így nem volt lehetőség arra, hogy az NTSB cselekedetei és eljárása „a testület szempontjait is tükrözze”.

Az akkori vizsgálók egyike, aki elsőként hallgatta meg a pilótákat a baleset után, a Bloombergnek nyilatkozva leszögezi: nem volt semmiféle próbálkozás arra nézve, hogy a kapitányt „keresztre feszítsék vagy megbántsák”. Malcolm Brenner szerint valójában a meghallgatások során a kivizsgálók „örömmel nyugtázták” a pilóták remek együttműködését és jó döntéseit. A vizsgálatot vezető Robert Sumwalt azzal zárta le a pilóták meghallgatását, hogy megköszönte a vallomásukat és ugyancsak megköszönte a professzionális pilótamunkájukat.

Sullenberger a filmről nyilatkozva láthatóan nem nagyon akart részletesen belemenni abba a kérdésbe, melyek a hiteles és esetleg kevésbé hiteles vonulatok. „A filmben elmesélt történet a magam tapasztalatain alapul, és felidézi mindazokat a kihívásokat, amelyekkel sikeresen szembe kellett néznem mind a repülés során, mind utána.”

Ami a szakma véleményét illeti, a filmet előzetesen megtekintő pilóták kiemelik a történések felidézésének hitelességét, már ami a pilótafülkében zajló eseményeket illeti. Az interneten ugyanakkor egyből megjelent a filmhez kapcsolódó „legfontosabb” mém: utalva Tom Hanks más sikeres alakításaira, például amikor túlélője lesz egy tehergép katasztrófájának, nem beszélve az Apollo-13 balesetéről, a szövegben azt jelzi az ismeretlen, hogy ezek után sosem óhajt együtt utazni a főszereplővel.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!