Színház az égen: ahogy a színész emlékezik, és ahogy a pilóta

A VIP váró podcast második epizódja az Aeropark oldalán. Epres Attila volt az egyik főgonosz, mi megírtuk, hogyan rázta a gépet a kapitány a hiteles előadáson, majd tízezer méteren.

Epres Attila sokféle szerkezettel repült már, jelenleg egy kisgépes tanfolyam hallgatója, ami a COVID miatt szünetel. Oktatója, Lengyel Zoltán, civilben zongora- és orgonaművész, akit az Örkény István Színházban ismert meg. Korábban 15 ejtőernyős ugrást is végrehajtott.

Volt 1991-ben egy Larnacába tartó Malév járat, amit annak idején színészek térítettek el egy előadás keretében. Az egyik „géprabló" Epres Attila volt. A Thália Színházban futó Csillagszóró című előadást egyszer vitték fel egy Boeing fedélzetére.

Nem is akárhogyan. Az utasok bónuszként nézhették meg 10.000 méteren az egyedülálló produkciót. A különleges vállalkozás a Guinness rekordok könyvébe is bekerült. A premier a Thália Színházban volt, annak a Mikó Istvánnak az igazgatósága alatt, aki korábban MALÉV alkalmazottként is dolgozott.

Ezekről is szó esik a VIP váró podcast második epizódjában. A színművésszel Markovits Ferenc beszélgetett.

Az iho/repülés akkor emlékezett meg a Malév különös színházi repüléséről, amikor az easyJet, az egyik gépének fedélzetén bemutatott Shakespeare- előadást azt első, nagy magasságban történt színházi bemutatóként hirdette, pedig a magyarok a Csillagszóróval sok-sok évvel megelőzték…

Mi egész cikksorozatot szenteltünk az 1991 szeptemberében történt eseménynek, a repülőemberek számára különösen a második rész volt izgalmas, amikor a járat kapitánya, Mihály Károly mesélte el a maga részéről fontos részleteket, merthogy ennek az előadásnak nemcsak a helyszíne, hanem a szereplője is volt a HA-LEG lajstromjelű 737-es, és annak személyzete.

„Az egyik nagy kérdés az volt, hogyan lehet megoldani a hangerősítést, hiszen noha a 737-300-as csendesebb gép volt, mint a Malév addigi utasszállítói, de a hosszú kabinban az elől zajló párbeszédekből hangosítás nélkül hátul semmit nem lehetett volna hallani: azt kellett kipróbálni, hogy a mikroportokat hogyan lehet összedolgozni a repülőgép utastájékoztató hangrendszerével.

Mint kiderült, a mikroportok működtek, nem zavartak bele a navigációs rendszerbe, nem gerjedtek, nem sípoltak, ezt még egy korábbi úton is kipróbálták. A Malév mérnökei és a színházi hangtechnikusok remekül megoldották a zavarmentes hangosítást, az előadás végig élvezhető volt, és mi is hallottunk mindent végig elől a pilótafülkében.” Végig is kellett hallgatni, hiszen fontos végszavai voltak az igazi pilótáknak is...

...A jugoszláv és a görög légtéren keresztül tartott a gép Ciprus felé, és a pilótáknak nagyon sok plusz feladat nem vette el a figyelmét a repülésről, már volt bőven elég gyakorlatuk ahhoz, hogy tudjanak figyelni a történésekre is. Amikor pedig elkövetkezett az a drámai pillanat, amikor valakit vagy valakiket a kinyitott hátsó ajtón keresztül a terroristák kidobnak a gépből, ugyan az ajtó kinyitása nem volt lehetséges, de akkor sikerült kicsit megmozgatni a gépet meg mindenféle zajokat kelteni: lekapcsolták a robotot és mozdítottak a kormányokon, mintha turbulenciába szaladtak volna.

„A másodpilóta pedig megszólaltatta az összes olyan hangos figyelmeztetőt, például a földközelségjelzőt, vagy a szélnyírás-detektort, amit teszt-üzemmódban ki lehet próbálni. Mindenesetre hatásos volt...”

Mindehhez az iho/repülés rovatvezetője, aki szintén ott volt az előadáson, annyit tehet hozzá: pompás szórakozás volt. „Számomra egy sokórás út sem tud igazán unalmas lenni, de ez aztán tele volt eseménnyel, és mivel a történések jelentős része elég közel zajlott az ülésemhez, közelről élvezhettem a színészi játék, a hanghatások és a gép olykor drámai mozgásának tökéletes színházi élményét. Ha jól emlékszem, még valami pisztolylövés is volt, bizisten összerezzentem."

És még valami: a larnacai leszállás után a velünk utazó szerző, Hernádi Gyula is elismerően beszélt a darabja égi színpadra állításáról.