Tánc a betonon, derű a pilótafülkében

A repülőterek kulcsfigurái a marsallerek, akik „beintegetik” a gépeket az állóhelyre: mivel a pilóták látása gurulás közben erősen korlátozott, ők az érkező, és persze az induló gép szemei az első és utolsó métereken.

Jó néhány reptéren jártam, volt szerencsém a pilótafülkékből is sokszor látni, amint – régen tárcsákkal, most inkább világító botokkal vagy egyszerűen kézzel – dolgoznak ezek a kedves fiatalemberek. Katonai reptereken is tanúja lehettem, ahogy a kiguruló és visszaérkező harci gépeket indítják és fogadják. Hogy ez tánclépésekben és olykor rockeres, olykor balett-szerű mozdulatokkal történne, arra nem emlékeztem, az itt látható film tanúsága szerint azonban ebből világdivat kezd alakulni.

Arra azért felhívnám az iho/repülés olvasóinak figyelmét, hogy a remek összeállításban igazán nagy és forgalmas polgári repülőtér nem szerepel a helyszínek között. Gyanítható tehát, hogy a táncba oltott reptéri forgalomirányítás inkább ott látható, ahol a pilóták is ismerősök, ahol nem kell a művésznek attól félnie, hogy lesz olyan pilótafülke, ahol nem annyira derülnek, mint inkább kiakadnak a produkcióján, ahol esetleg az ilyen kigurulás begurulást okoz.

Kérjük az iho/repülés látogatóit, ha találkoznak hasonlóan művészi hajlamú reptéri alkalmazottakkal, filmezzék-fotózzák le a produkciót és küldjék el nekünk! Szívesen közreadjuk, persze ha elérik a megfelelő esztétikai színvonalat.