Túl sok pozitív töltésű részecske áramlott a negatív töltésű váci térségre

Kiküldött tudósítónk jelentése szerint hajnalban a Vác felett összegyűlt felhőkben és a földfelszín között olyan méretű elektromos töltéskülönbség alakult ki, hogy a pozitív töltésű részecskéknek a levegőrétegen keresztül utat kellett találnia a negatív pólushoz, magyarán a rendszernek le kellett földelnie magát. Mint a történelemben már annyiszor, a jelenség többszöri heves fény- és hanghatás kíséretében ment végbe, ennek során a földelés egy ionizálódott levegőcsatornában megtörtént.

A rendszer nagy mérete és az égboltozat tekitélyes magassága miatt a töltésáramlás pontos helye nem volt kellőképpen lokalizálható, így történhetett, hogy a mindez a váci vasútállomásnak az elektromos meghajtású vasúti járművek számára az energiaellátást biztosító vezetékrendszeren keresztül ment végbe, amely azért sem tekinthető véletlennek, mert e vezetékrendszer égbemeredő szerkezeti elemei e szempontból képesek maguk ellen kihívni a sorsot.

A kihívás megtörtént, a rendszer a csatában alulmaradt, de szerencsére a beépített védelem aktivizálta magát, így a hálózat fizikailag sértetlenül vészelte át a soha nem tapasztalt mennyiségű pozitív töltásátáramlást, amennyiben Szob és Kujbisev között minden biztosíték leoldott, talán még a vadonatúj Beszkid-alagútban is. A megelőzött kár nagyságához képest eltörpül azon utasoknak a bosszúsága, akik a jeges hajnali esőben legrosszabb esetben egy órát vártak vonatjukra a szobi, a veresegyházi és – hogy az öröm teljes legyen – a felsővezetéket soha nem látott balassagyarmati vonal perontetőkkel sajnos nem, itt-ott szétvert esőbeállókkal viszont rendelkező állomásain és megállóhelyein.

A gondos kármentésnek köszönhetően 6.40-kor a rendszer talpraállt, így ismét van delej a drótban, így lassan, fokozatosan és főképpen megfontoltan neki lehet kezdeni a vonalon álldogáló szerelvények célbajuttatásának. Mivel nem lehet kétségünk, hogy a jól bevált gyakorlat szerint minden késett vonatnak a maga helyén, sorban le kell közlekednie, a rendkívüli járatlemondással hűbelebalázs módjára azonnal helyreállítható menetrendszerűség helyett a nap nagy részét pokollá tevő kisebb-nagyobb késésekkel kell számolnia annak, akit ma balszerencséje utasként a fent említett vonalak környékére vet. Az esőáztatta peronokon a semmibevesző, üres sínpárra meredve viszont majd vigasztaljon minket, hogy a vonatkilométer-elszámolás rendben lesz a nap végére!