Ünnep a Duna fölött, a légiparádé várható programja

Évek óta először, de nem utoljára – ezzel a szlogennek is beillő jámbor óhajjal foglaltuk össze a tavalyi augusztus huszadikát, pontosabban az újra indított vízi és légiparádét. Nem voltak a tavalyi bemutatók túlságosan bőségesek, hiszen a rossz idő sok tervezett programot töröltetett a szervezőkkel. De a lényeg, volt felvonulás a levegőben – és holnap is lesz.

A légtér és a vízfelszín tehát reggel fél tíztől népesül be, elsősorban a Duna Lánchíd és Margit-híd közötti szakaszán. A nyitány a leggyorsabbaké: 9.40.kor várható a szokásos pontossággal a légierő három JAS-39 Gripen harci gépének áthúzása. Ezután négy méretes helikopter jelenik meg a légtérben, Mi-17-esek, de a korábbi „szimpla” légi felvonulás helyett most várható dinamikus bemutató is a Mi-8/17-esektől.

A polgári repülés bemutató sorozata tízkor kezdődik, Illés Tamás műrepülésével, a nyolcperces műsort Extra 330-assal mutatja be, majd következik egy kecses trió, a Pannon Air Service hármasa, DA 40-es kétszemélyes kiképzőgépek két dízel-motoros négyszemélyes DA-42-est kísérnek, a három karcsú gép közös áthúzása mindig látványos eleme a bemutatóknak: a kötelék a Margit-híd felett visszafordul dél felé, és még egyszer elparádéznak a Duna fölött, ezúttal nagyobb sebességgel.

Ezután következik az oldtimerek parádéja, a „Podva-kötelék”, a jó öreg, varrógépszerű csattogással repülő Po-2-est a Goldtimer Alapítvány két másik remek légcsavarosa kíséri, Bánhidi Antal konstrukciója, a Gerle, és Rubik Ernő kanárisárgára festett vontatógépe, a Kánya.

De az ő repülésük közben már fel is tűnik majd a légiparádé egyik kellemes és örömteli meglepetése: mint néhány napja beszámoltunk róla, sikeresen berepülték a Goldtimer üzemeltetésébe átkerült, de a Komo-Sky tulajdonában maradt sugárhajtóműves kiképző gépet, az L-29-est. A fekete Delfin immár kiérdemelt magyar lajstromjellel az oldalán (HA-DLF) jelenik meg a légtérben, méghozzá a tervek szerint először a Podva-formációval egyidőben: az öreg motorosok a Duna feletti légtér egyik oldalára húzódva repülnek, miközben a Delfin elsistereg mellettük.

A légcsavarosok még egyszer-kétszer átrepülnek a folyó fölött, majd kisorolnak és átadják a légteret az L-29-esnek és két pilótájának (Rohács Tamás, Szakács Gábor), akik igazából bemutatják, mit lehet kihozni ebből a gépből, és hogy miféle figurákat tanultak a magyar harci pilóták generációi az „igazi” vadászgépekre kerülésük előtt ezzel a T-vezérsíkos remek és szép géppel.

Tíz óra húsz perckor kezdődik az egyik „legvadabb” légibemutató: az évtizedeken keresztül kedvesen lomha forgószárnyasnak ismert Mi-2-es, a „Repülő Csirkecomb” Imreh Lajos, azaz Lujó átalakításaival pompás műrepülő paripává változott, évek óta újra és újra megdöbbenti a közönséget az a fordulékonyság, mozgékonyság, az a füstbe ágyazott légibalett, amit a pilótája ki tud hozni ebből a szerkezetből.

Mind a Mi-2-es, mind a következő gép lehet, hogy át-átbújik majd a Lánchíd alatt is: a, tulajdonképpeni repülőgépes programot egy másik pilóta-ászunk, Veres Zoltán zárja MXS típusú amerikai gépével, és az ő félreismerhetetlen, olykor szinte humoros elemekkel megtűzdelt (mi mindenre lehet rávenni egy repülő szerkezetet) tízperces műrepülésével.

Ezután a lényeg már az augusztus huszadikán mindig olyannyira várt, vízre szálló ejtőernyősöké: tavaly a rossz idő az ő bemutatójukat mindenestül elsodorta, most remélhetőleg a rendelkezésükre álló húsz percet tökéletesen kitöltik füstölős és zászlós ugrásokkal, kupola-formaugrással, szabadesésben kialakítandó alakzatokkal, két An-2-esből összesen huszonnégyen.

Ezzel a szorosan vett repülőprogram véget is ér, de a végére még lesz egy meglepetés, úgyhogy csak ajánlani tudjuk, hogy a spotterek ne húzzanak el amiatt, hogy tizenegy órától húszperces vízi program következik: ennek végén ugyanis, zárásképp jelenik meg a nagyközönség előtt, és húz át a Duna fölött a légierő egyik új A319-es repülőgépe.