Vitorlázórepülés népszerűen, látványosan

Tévés sportot csinálna a vitorlázórepülésből egy svéd-angol csapat. Sokak szerint ez fordíthatná vissza a vitorlázó-pilóták létszámának világszerte egyre nagyobb csökkenését. De miről is van szó, és hogyan működne a Skyrace World Cup?

A vitorlázórepülő-versenyzés egyik legnagyobb problémája az, hogy nem elég tévébarát. Való igaz, meglehetősen nehéz lenne a kívülállók számára élvezhetően közvetíteni egy kéthetes világbajnokságot, amit ráadásul a rossz idős napok is megtörhetnek. De ha belegondolunk, a háromhetes, szintén legalább hatórás versenyszámokkal tűzdelt Tour de France is milliós rajongótáborral bír az egész világon, felmerülhet a kérdés: miért ne lehetne a vitorlázórepülő-versenyezést is olyan formátumban kínálni, ami megfelelne a tévénézők kényes ízlésének, és így juttatná nagyobb ismertséghez ezt a gyönyörű sportot?

A cél megvalósítása érdekében egy angol-svéd csapat állt össze, akik a 2010-es chilei vitorlázórepülő Grand Prix tapasztalatait felhasználva szeretnék megreformálni a sportrepülésről alkotott képet. Terveik szerint a „Your country, your pilot” (A Te országod, a Te pilótád) munkacímet viselő produkció segítségével hoznák közelebb a hangtalan repülést a szélesebb közönséghez. A koncepció lényege: egy-egy ország négy fiatal vitorlázórepülője versenyez azért, hogy hazája képviseletében részt vehessen a később megrendezésre kerülő Skyrace World Cup versenyen.

A pilótákat egy tévésorozat keretein belül mutatnák be a nézőknek: Svédországban már ki is választottak négy fiatalt, akik megküzdenek majd a saját nemzetüknek fenntartott helyért. A stáb azt tervezi, hogy az epizódok során nem csak a repülést és a négy pilótát mutatják majd be, hanem Svédország természeti szépségeit is: ezzel akarják bevonni a finanszírozásba a Svéd Turisztikai Hivatalt. Az első, „Wings over Sweden” (Szárnyak Svédország felett) című sorozathoz most közösségi finanszírozás segítségével próbálják meg összegyűjteni a szervezők a szükséges 34.000 angol fontot. Ha a svéd kiadás sikeres lesz, akkor más országokban is megindulhatnak a forgatások és a selejtezők: eddig Svájcból, Franciaországból és Törökországból érdeklődtek a lehetőség iránt.

A terv másik fontos része a fenntartható fejlődés és a megújuló energiaforrások szerepének hangsúlyozása. A szervezők ugyanis nagyon helyesen hívják fel arra a figyelmet, hogy egy vitorlázó repülőgép szinte ugyanolyan végsebességgel képes száguldani, mint egy Forma-1-es versenyautó, de míg ez utóbbi 60 liter értékes és pótolhatatlan benzint fogyaszt el száz kilométeren, addig az elegáns repülőgép ezt a teljesítményt egyetlen csepp üzemanyag felhasználása nélkül, pusztán a nap és a szél erejével képes elérni. Nem véletlenül számítanak tehát az új sorozat bemutatásánál a száguldás szerelmeseire is.

A sorozat egy igazi tévés rókát is magáénak tudhat már a svéd Peter Degerfeldt személyében. A rutinos operatőr a légifelvételek specialistája, mindegyik kontinensen filmezett már az összes elképzelhető légijárműből. Az ő tudása, valamint az egyre kisebb és megfizethetőbb kamerák elterjedése tenné lehetővé, hogy a fiatal versenyzőkkel együtt, a pilótafülkében ülve izgulhassuk végig a meredek hegyormok menti száguldást. A GPS-alapú pozícionáló eszközök pedig azt is lehetővé tennék, hogy egy 3D-képen mutassák meg élőben a pilóták helyzetét, taktikáját, és a verseny közben elemezhessék esélyeiket, szakértők segítségével.

Az ötletgazdák célja, hogy egy olyan, az egész világot bejáró, évente mintegy tíz futamot lebonyolító versenysorozatot hozzanak létre, ami joggal tarthat számot a tévénézők érdeklődésére. Amennyiben sikerül az első tévésorozatokban „felépíteni” az egyes nemzetek pilótáit, úgy a tervek szerint létrejöhetne a mintegy húsz nemzet részvételével zajló Skyrace World Cup. A verseny bejárná az egész világot, és amellett, hogy bemutatná a repülés szépségeit, a házigazda országról is számos információval és gyönyörű légifelvétellel szolgálna. Ehhez persze arra van szükség, hogy az első, svéd rész megvalósuljon, és a nézők is rákapjanak a vitorlázórepülő-versenyek ízére.

Most a Wings over Sweden keretein belül az első selejtezőt szimulálják majd, ha összejön a szükséges alaptőke. A Svéd Repülőszövetség segítségével kiválasztották a négy legígéretesebb fiatal versenyzőt – köztük egy lányt is – akik közül az éves teljesítményük alapján választják majd ki a legjobbat. A szervezők tájékoztatása szerint a fiatal pilótáknak több dolguk is lesz: egyrészt sikeresen kell szerepelniük a hivatalos ranglista-versenyeken és bajnokságokon, de emellett számos egyedi feladatot is teljesíteniük kell majd.

A Skyrace World Cup a tervek szerint kizárólag hegyi helyszíneken zajlana majd, hogy ezzel is a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljék az időjárási kockázatokat. A húsz versenyző elektromos felszállómotorral ellátott Antares gépekkel versenyezne majd, és hasonlóan a Forma-1-hez ez a verseny is professzionális pilótákat alkalmazna, a jogokat pedig végig a tulajdonosok tartanák a kezükben. Az új verseny ilyenformán nem jelentene konkurenciát a jelenlegi, kéthetes világbajnokságoknak, ugyanis egy teljesen más versenyrendszer szerint zajlana. Mint azt Mario Hytten, a Skyrace sajtófőnöke lapunknak elmondta: a világbajnokság biztosítaná a lehetőséget a fiatal pilóták számára, hogy megmutassák magukat, és később bekerülhessenek a Skyrace-versenyek résztvevői közé.

A Skyrace a tervek szerint egyfajta légi Forma-1-két működne: egy magáncég által szervezett, tévébarát bajnokság lenne, ahol a szervezők által fizetett pilóták küzdenek meg saját és hazájuk dicsőségére. Az egész ötlet célja az, hogy a tévé segítségével felkeltse az érdeklődést a vitorlázórepülés iránt, több kezdőt hozzon a sportnak, és minél több emberrel ismertesse meg a vitorlázórepülés szépségeit. Ha sikerrel jár a Skyrace-terv, mindenki jól járhat: megállhat a vitorlázópilóták számának csökkenése, új életre kaphatnak a klubok, több kezdő jöhet majd, a gyártók pedig több repülőgépet adhatnak majd el. A repülősportok érdekében reméljük: sikerrel jár majd a vitorlázórepülés „megtévésítése”.

Természetesen a hazai sportrepülőket is izgatta a kérdés, miképp lehetne közelebb hozni ezt a csodálatos sportot az emberekhez, azokhoz, aki amúgy nem repülnek. Az egyik igen érdekes és végső soron sikeres kísérlet a motoros repülés körében történt, talán még emlékeznek rá sokan: az első Air Race, amiből aztán a Red Bull sorozata kialakult, a Tököli repülőtéren zajlott, és magyar pilóták „találták fel”. Ami pedig a vitorlázórepülést illeti: 1991-ben Terpó György kezdeményezésére tartották meg az első farkashegyi lejtőrepülő versenyt, amelynek a lényege a volt, hogy látható közelségbe kerüljön a motor nélküli gépek versengése is. A futamok négy résztvevővel zajlottak, akiket azonos Pirát típusú lengyel gépekkel vontattak (azonos motoros gépek, Z-142-esek) egyenlő startpozícióba: négyszáz méter magasan kellett megrepülniük a fahegyi „szokásos lejtőhurkot” a repülőtér feletti nyereg egyik végétől a másikig, majd a pilóták a lehető leggyorsabban süllyedtek a reptérre, hogy ott a külön-külön kihelyezett leszállójeleknél mennél pontosabban földet érjenek. A gépek végig a nézők látóterében repültek, a futamok látványosak, izgalmasak voltak. Talán épp az a technika hiányzott az egészhez, amit a svéd-angol kísérlet használ, és aminek a révén szinte a versenyzők látóteréből élőben figyelhetnénk a történéseket. Sajnos az első kupát nem követte egy második, de ha egy tévétársaság ebben a versenyféleségben is látna fantáziát: nos ezt már nem kell újra feltalálni. (A szerk.)