Volt egyszer egy Kis-Ferihegy

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér felavatásának 60. évfordulójára a Budapest Airport Ferihegyi Pillanatok címen nagyalakú, nagyon gazdagon illusztrált albumot adott ki. A kötet legelső fotójaként a légikikötő egy 1950-ben készült légi fényképe látható. A felvétel jobb oldalán még jól kivehetők Kis-Ferihegynek, ennek a kisegítő repülőtérnek a nyomai, amelyet 70 éve vehettek használatba a sportrepülők és a HMNRA (Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap, az államilag szubvencionált félkatonai pilóta-kiképző) növendékei, és amely mindössze öt évig volt használatban.

Háborúba lépésünket követően ugyanis az egyébként sem nagy budaörsi reptér egyszeriben igen szűknek bizonyult. Onnan zajlott az amúgy meggyérült légiforgalom. Azonban állomásoztak ott már Ju–86-os bombázók is, és a repülőtér felavatása óta folyamatosan innen repültek a BSZKRT, BSE, MÁV stb. sportrepülői, sőt, később a Bücker–131-eseken 20-as csoportokban tanuló HMNRA-növendékek is.

A zsúfoltság megszüntetése érdekében született a döntés, hogy a már zajló nagyszabású ferihegyi építkezések égisze alatt létesítsenek – négy sportrepülő-egyesület és a HMNRA számára – egy kis sportrepteret is. Az építkezéssel Sorg Antal akkor új, ígéretes bauxitcementes technológiát alkalmazó vállalatát bízták meg. 1941 nyarára el is készült a négy félíves hangár, mögöttük a szállásépületekkel.

Sorg Antal nagyvállalkozó számos módot talált arra, hogy a repülés ügyét támogassa: a BSZKRT SRE részére például hatalmas Horch túrakocsiját ajánlotta fel csörlőautónak. E sorok íróját 1941-ben itt, Kis-Ferihegyen vontatták fel először egy Pilis vitorlázógépben. A HA-HHA regisztrációjú Bánhidi Csikó vontatógépet Pintér József irányította. Ugyanezen a nyáron itt kezdtem motoros kiképzésemet is a HA-OBC lajstromjelű Klemm Kl–25-ösön, Hambalkó oktató úrral.

Nagyon sokféle gép került oda a Bückerek mellé: Bü–133, Klemm 25, 32 és 35-ös, a legendás M–24, egy kis Zlin és mások. A vontatást később egy lengyel PZL–11 és egy csehszlovák Avia vadász végezte. Miközben a 01–19-es kis füves pályán egymást érték a – persze még nem rádiózó – kisgépek, a nagy reptér 13–31-esén jöttek-mentek keresztben a katonaiak.

Egy hajnalban azonban hatalmas dörejjel a gépekre omlott az egyik héjhangár. Szerencsére személyi sérülés nem történt, viszont fény derült a csodás bauxitbeton „betegségére”, aminek annak idején áldozata lett az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet, ma Egészségbiztosítási Pénztár – a szerk.) Fiumei úti „felhőkarcolójának” felső része, valamint a farkashegyi hangár is. (Van ez így: néha a csodálatos ígéretesből kitiltott lesz, mint például a higanyból, a tetőfedő palából, a DDT-ből.)

De történtek Kis-Ferihegyen kisebb zajjal járó tragédiák is. A műegyetemiek új, tandemüléses M–29 Nebuló iskolagépét akarta ott berepülni Alexits M. oktató és pilótatársa. Kellő információ nélkül… Ketten és teletankolt géppel próbálták meg meredek zuhanásban elérni a maximum sebességet. Ám az adatot egy főre és 20 liter repülőbenzinre számolták. A túlgyorsult gép szárnyát borító vásznat a felhajtóerő kitépte, a szárny levált és bepörögtek a nagyobb képeken jól látható kiserdőbe, a füves pályák északi küszöbe fölött. Mindketten meghaltak.

Szintén a negyvenes évek elején történt Kis-Ferihegy másik halálos balesete is: Bélteky Sándort, a BSZKRT repülőoktatóját behívták katonának, de rögtön fel is mentették, ám közben kapott egy tetanusz oltást. Kijött repülni, a kék Rhönadleren vontatta fel a Csikóval társa, Pintér József. Az oltástól azonban Bélteky elájult, a pilótát vesztett, balansz magassági kormányos, ide-oda vagdalódó gép kiszakította a vontatókábelt, ami hátracsapódva levágta az egyik szárnyat. A vecsési út mellé zuhant a mezőbe.

Kis-Ferihegyet utoljára 1945-ben a szovjet légierő Il–2 Sturmovikjai, meg futár Po–2-esei használták. Öt évet élt, de nem béke került a poraira, hanem nagyjából a jelenlegi irányítótorony és a repülőtéri tűzoltók bázisa.