Vonattal a Bajor Alpokba

A mai formájában 1998 óta üzemelteti a Veolia ezt a mintegy 120 kilométeres, röviden BOB-nak nevezett vasútüzemet, de egyes szakaszai már 1854-re elkészültek. A Schliersee és Bayrischzell közötti vonal fennállásának századik évfordulóját idén ünnepli a vasút. Három célpont felé indulnak jelenleg a Bayerische Oberlandbahn szerelvényei a müncheni főpályaudvarról: Lenggries, Tegernsee és Bayrischzell felé. Mivel felsővezeték csak München és Holzkirchen között van, így a forgalmat dízel motorvonatokkal bonyolítják le, ráadásul igen ügyesen. Münchenből egy három egységből álló csatolt szerelvény indul el minden órában egyszer, majd Holzkirchenben az egyik egység leakad és meg tovább Bayrischzell felé. A másik kettő Schaftlachig haladd együtt, majd az egyik Lenggries felé halad tovább, a másik pedig egy irányváltás után Tegernsee felé. Lenggries és Tegernsee felé rövid a menetidő, így ugyanaz a szerelvény érkezik vissza Schaftlachba, mint amelyik onnan az előző órában elindult, de Bayrischzell felé jóval hosszabb az út. Emiatt Schliersee állomásán van egy kereszt, ráadásul irányt is kell váltani. Visszafelé ugyanez a folyamat fordítva játszódik le. Ezek a szét- illetve összecsatolások és irányváltások igen gyorsan, néhány perc alatt megtörténnek, az utas szinte semmit sem érzékel belőle. Ez teszi lehetővé a hálózat egészén az órás alapütemet, ráadásul mindenhonnan el lehet jutni Münchenbe átszállás nélkül. Az alapütemet hétköznap a hivatásforgalom, hétvégén pedig a kirándulók miatt sűrítik, továbbá hétköznap néhány vonat esetében Holzkirchen és München között nem három, hanem négy csatolt motorvonatból álló szerelvény közlekedik. Érdekesség, hogy a pálya nem teljes részben állami tulajdon, a Schaftlach és Tegernsee közötti rész a TAG Immobilien AG birtokában van.

A menetrend és a csatlakozások betartásához a megfelelő járművek is szükségesek. A BOB egyetlen felhasználója az ausztriai Jenbachban készült Integral SD95-ös típusnak. Eleinte többek között a bécsi S-Bahn részére is felajánlották a moduláris, 3-5-7-9, de akár 11 részes kivitelben, dízel és villamos erőátvitellel is gyártható motorvonatokat, de végül csak a BOB rendelt 17 ilyen vonatot. Ezek ötrészesek, kialakításukban a multicsuklós villamosokra hasonlítanak: három kéttengelyes, de nem forgóvázas modul közé két hosszabb befüggesztett rész került. A hat tengelyből három hajtott, a 945 kilowattos teljesítmény pedig ahhoz szükséges, hogy fővonalon elérhessék a 120-140 kilométer/órás sebességet. Az 53 méteres járművekbe négy kétszárnyú ajtón lehet beszállni, valamennyi ajtó alacsony belépési magasságot kínál. Kezdetben sok gyermekbetegséggel kellett megküzdenie az üzemeltetőnek, de mára beváltnak mondhatóak a kocsik, napi 140 szét- és összekapcsolás történik gond nélkül. A növekvő forgalom miatt négy háromrészes dízel Talent is besegít.