Meghálálta a simit a ferencvárosi szerencsekutya

Negyedik hete tart a mezőföldi terelés a 40a vonali vágányzár miatt. Hétfőnként eddig mindig szerencsém volt, sok és/vagy jó vonat jött a Fehérvár környéki dízeles vonalakon. Most ráadásul esett egy kis hó is, így hétfőn némi tanakodás után ismét útra keltem. Az elhatározásban sokat segített, hogy a retró festésű 194-es aktív volt, reggel tehervonattal ment fel Komáromnak – hátha lefele is hoz valamit és nem gépmenet lesz!

A bevált menetrend szerint G43-as vonattal indultam útnak Ferencvárosból, ezúttal Fehérvárig mentem, vittem természetesen a biciklit is. Az időjárási körülményektől és a betervezett utak minőségétől félve sajnos vissza kellett térnem a montihoz, pedig milyen jó is volt a múlt heti tavaszi melegben az országútival suhanni! Eléggé ki szoktam számolni a lakástól Fradiig az időt, de a jegyvétel után mindig szokott lenni 3-4 percem, hogy a felvételi épület melletti telep kutyusát megsimogassam. Most sem kellett kétszer hívni, amint meglátott, már rohant is a kedves német juhász, és nyomta át magát a kapu résein. Ahányszor ezt eljátszottuk, utána jó napom volt, most is bizakodva szálltam fel a dupla Flirtre...

A vonaton végig figyeltem a Vonatdroidon a tehervonati mozgásokat, de semmi látnivaló nem volt. Hát nem baj, a 194 majd csak jön majd. Közben Székesfehérváron a 109-es és a 089-es kiállt a fűtőházból, és a térkép alapján Pusztaszabolcs felé tartó vonatokat találtak maguknak. Amikor Fehérváron leszálltam, már vígan dorombolt a két hatlábú egy-egy szén- vagy ércvonaton, miközben a 194-es még mindig vonat nélkül ácsorgott Komáromban. Így gyorsan kitekertem az M7-es hídjához, közel van és tíz éve még közepesen jó hely volt. Most már inkább középrossz, de azért használható. Annál is inkább, mert mire odaértem, a 109-es el is indult, nem kellett rá két percnél többet várnom, micsoda mázli!

Közben a 194-es bekékült az emigen (azaz: tehervonati számot vett fel az MFB-n), és mire a 109-es Börgöndre ért, meg is indult lefelé az 5-ös vonalon. Adok egy húsz percet a 089-esnek, hogy ő is meglegyen, hátha. És lám, az is megindult, így két bónusz Szergejjel a memóriakártyámon tekertem át Székesfehérvár bejárati ívéhez. Klasszikus hely, de szerintem kifejezetten jól néz ki egy-egy hosszabb tehervonat is, ahogy a megyeszékhely állomásához ér. Nem kellett sokat várnom a 194-re, mire elhelyezkedtem, már Móron keresztezett a komáromi személyvonat Bézéjével. Mire beállítottam a második, önműködő fényképezőgépet, már hallatszott is a távolban a robajlás. Na, megvan ez is, az automatán kattogó gép is tette a dolgát, plusz egy kép. És hátha nem halad a vonat Fehérváron, például személyzetcsere, vagy forgalmi ok miatt, akkor még meg is előzhetem.

Szerencsére tényleg megállt a 194-es, így nagy lelkesedéssel tekertem vissza a Fehérvár–Börgönd szakaszra, hátha megcsípem még egyszer. A déli iparnegyed határán a kellemetlen széllel küzdve aztán óriási robajlás hallatszott a sínek irányából, néztem, de elsőre nem láttam vonatot. Aztán feltűnt a távolban a Floyd nagydízele egy tartályvonattal, csupa fekete-fehér volt a szerelvény, nem csoda, hogy beleolvadt a tájba! Hát ez nem lett meg, de legalább nem a retró Szergej ment el.

Az M7-es hídja alatt várakozva néztem újra a térképeket, az látszott, hogy a Szergej elment szerelni (azaz gázolajat tankolni), de nem vette le a vonatszámot, még mindig kék volt. Ezen felbátorodva otthagytam a felüljárót, hogy Börgöndnél valami jobb helyről fotózzam majd le. A repülőtérre vezető úton közelítettem az ország egyik legérdekesebb állomásához – a vasút négy irányba ágazik el, település meg a közelben sincs. Amikor már ráláttam a pályára, autóduda hallatszott, többször is. Korábbi tapasztalataim szerint ez a CER Csillagrombolójának az illúzióromboló hangja, és lám, tényleg a 774-es robogott el előttem 300 méterrel Fehérvár felé egy dunaföldvári etanolvonattal. Ez sem lett meg képen, de vele már sokat találkoztam, meg bírtam emészteni.

Amikor benéztem Börgönd állomásra, üres volt, így egy elhagyatott házikóba menekültem a viharos jeges szél elől. A klasszikus csapórudas sorompó kolompolását úgyis meghallom, majd kirohanok, ha jön valami. Nemsokára ez meg is történt, valami sárga pft-gép döcögött el Sárbogárd felől Fehérvárnak. Ami izgalmasabb volt, hogy közben megjött Pusztaszabolcs felől a PSŽ Effilinere is, várta a kijáratot. Újra kolompol a sorompó, de csattan a bejárati jelző is: a 194-es közben elindult Fehérvárról a cementvonattal, így meglett a duplázás.

Micsoda forgalom Börgöndön: közben megérkezett szintén Sárbogárdról egy aláverőgép is – ezzel ahányszor a 45-ös vonalon jártam, még mindig összefutottam. De sem a sárgaság, sem a remot Búvár nem indult el, hanem a 109-es Szergej robogott el gépmenetben Pusztaszabolcs felől. Fent maradtam az akácfán (a fotóhelyemen), milyen jó, mert ahogy a gépmenet beért Fehérvárra, indult is onnan a dombóvári gyorsteher a 151-es Szergejjel és a 004-es Giganttal. Amikor megérkeztek Börgöndre, nem emelték fel a sorompót, cserébe megint a csillagrombolós autóduda hallatszott: az Effiliner kapott kijáratot. Ez az autóduda dolog a gyártó CZ Loko bűne, úgy tűnik...

Rá állomásközre elküldték az aláverőgépet, majd a 089-es Szergejt is, ami elég gyorsan fordult meg Szabolcson. Pár óra alatt ennyi vonatot még nem sikerült fotóznom a terelés alatt! Megunva Börgöndöt, elhatároztam, hogy elnézek Seregélyes felé, hátha a 194-es visszatér. Sajnos nem tette, cserébe más mozgás sem volt, pár óra nyugalom ült a 44-es vonalra. Végül a 332-es remottal kellett beérnem, szintén egy pannoniás bioetanol-vonatot hozott Dunaföldvárról Fehérvár felé. Összepakoltam, ideje hazamenni. Robajlás hallatszik, fotóra már nincs esély, de azért láttam: a Train Hungary Sulzere rotyogott el egy tartályvonattal a Dunai Finomító fele. Ez van, majd jön még legközelebb is, bőven elégedett voltam a napi terméssel. Már csak el kellett biciklizni egy személyvonathoz, az erős (szembe)szélben. Nem bonyolítottam, simán a legközelebbi megállóig, Dinnyésig evickéltem el és a Z30-S36 kombóval hipp-hopp haza is értem.

* * *

Fotós kollégánk cégeknek és magánszemélyeknek is vállal fotózást: esküvő, rendezvény, portré, családi képek műfajában keressék bátran Attilát az alábbi elérhetőségein!

Honlap: vorosattila.com
Facebook: Vörös Attila fotó
Instagram: vorosatil_ae
Mail: voriae@gmail.com

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!