A Naprepülő új kalandja: a Solar Impulse Amerikában

A svájci Payern repülőteréről a Cargolux egyik Boeing teherszállító Jumbója 70 méter hosszú rakterében a kaliforniai Moffet légibázisra indították a HB-SIA lajstromjelű, Solar Impulse típusú napelemes repülőgépet. A szállítógép helyi idő szerint 12.30-kor érkezett Moffatba, a NASA Ames Research Centerébe, és ezzel megkezdődött a Naprepülő idei nagy kalandja.

Mint arról az iho/repülés is többször beszámolt, a svájciak különleges, nagy fesztávolságú egyszemélyes kompozit-gépe, amelynek szárnyait napelemek borítják és elektromos motorokkal hajtja meg magát, 2012-ben szenzációs kontinensközi repülést hajtott végre, Payerne-ből Madridon át a marokkói Rabatba onnan pedig egy sivatagi központba, Ouarzazate-ba, ahol a világ legnagyobb naperőművét adták át, majd ugyanezt az utat vissza Spanyolországon, Franciaországon keresztül Svájcig.

Egy alkalommal 25 órát volt a levegőben egyfolytában, éjjel a napelemeivel feltöltött akkujaival. A nagy repülés során sokszor földön kényszerült vesztegelni a gép a kedvezőtlen időjárás miatt, de bebizonyította, hogy ilyen nagyszabású  repülés is végrehajtható – egyetlen cseppnyi üzemanyag fogyasztása nélkül: még a fel- és leszálláskor segítők kerékpárjai is elektromos meghajtásúak voltak.

A HB-SIA idei feladata, hogy Kaliforniából sok szakaszban repüljön át
New-Yorkba. Az sem titkolt cél, hogy a napelemeket gyártó svájci Solvay cég vezette konzorcium a tengeren túl is gazdasági kapcsolatot szeretne létesíteni, amihez nagyon jó reklám lehet egy sikeres cross-country repülés.

A  63.4 méteres(!) karcsú szárnyon és farokfelületein  összesen 19.600 fotovoltos napelemmel borított gépet persze alaposan fel kellett készíteni a nagy útra. Az átszállítás előtt megerősítették a négy elektromotorját és légcsavarjait is hordozó szárny főtartóját, majd a gépet szétszedve, farekeszekbe csomagolva helyezték a Jumbo rakterébe. A szállítógépen az összeszereléshez szükséges eszközöknek és személyzetnek is jutott hely.

Az összeszerelés Kaliforniában három hetet vesz igénybe. Hogy a nagy repülés milyen útvonalon történik és mikor, arról még pontos információ nincs a vállalkozás weboldalán, feltehetően most is zajlik a nagy utazás tervezése, hiszen ennek az útnak minden szakaszát igen gondoan kell előkészíteni, az indulási és a célrepülőtéren egyaránt ott kell, hogy legyen a személyzet a gép fogadására és indítására, ki kell, hogy várják a megfelelő, lehetőleg turbulenciamentes időjárást és a viszonylag hosszú megközelítés és leszállás közbe a repülőterek forgalmát is lehjetőség szerint kevésbél akarják megzavarni. A gépet majd a transzamerikai repülésen is felváltva vezeti André Borschberg tervező, illetve Bertrand Piccard pilóta.

A hasonló, de HB-SIB jelű, ám már túlnyomásos kabinú gépet pedig felkészítik a 2014-re halasztott földkörüli repülésre. Azzal korahajnali akku-feltöltés után 6-8000 méteres magasságban, azaz „az időjárás feletti” kevésbé kavargó atmoszférában, felhőktől sem árnyékolt napsütésben és egyenletes, erős hátszélben sikeresebb lehet a körrepülés. A Solar Impulse-ok utazósebessége ugyanis mindössze 55 km/óra, de akadtak pillanatok a tavalyi repülés során, amikor az erős szembeszél miatt a gép valójában farokirányban haladt a földfelszínhez képest.

Az amerikai út egyébként a vállalkozás ügyes kitérő manővere egy súlyos technológiai probléma megoldásaként: a HB-SIB főtartója ugyanis tavaly év elején a terhelési próbák során eltört, a létfontosságú részegységet át kellett tervezni és újragyártani, de ez azt jelentette, hogy az idei földkörüli terveket az új géppel mindenképp halasztani kellett.

Távlati terv egy kétszemélyes gép építése, amelyet a pilóták felváltva, akár a bénára zsibbadásukig és ellátmányuk fogytáig is vezethetnének, vagyis talán megvalósítható lesz a naprepülés a Föld körül – leszállás nélkül is. 1986-ban a  kétmotoros-légcsavaros „Voyageren” D. Rutan és J.Yeager így repülték körbe 216 óra alatt leszállás nélkül a Földet, de ők a kompozitgépük meghajtásához dugattyús motorokat használtak. Steve Fosset 2005-ben egy könnyű sugárhajtómű segítségével repülte körbe egyedül és leszállás nélkül a glóbuszt.