A poggyászjelentés és a fapadosok diadala

A SITA, a légi közlekedési partnerek legjelentősebb nemzetközi kommunikációs szervezete ismét megjelentette évi jelentését, amelyben a „helytelenül kezelt poggyászok” előfordulási arányát vizsgálja a világ légi közlekedésében. Azért érdemes ezt a kicsit bonyolult kifejezést használni, mert a Magyarországon széles körben elterjedt „elveszett poggyász” kifejezés az ilyen „mishandled” típusú károknak csak egy részét jelenti: a statisztika része a késve érkező, az ellopott, a megsérült, illetve a megdézsmált poggyász is.

Az összesítés szerint a helyzet drámaian javult. 2011-ben 2,87 milliárd utasa volt a menetrend szerinti légijáratoknak, szemben a 2010-es 2,68 milliárddal, az elkezelt poggyászok száma 25,8 millió volt. Ami persze elsőre riasztóan nagy szám, de ez annyit jelent, hogy ezer feladott poggyászra 8,99, az egyszerűség kedvéért 9 elveszett, megsérült, vagy ép, de időben célba nem ért poggyász jutott, ez az arány az alacsonyabb forgalom mellett 12,07 volt egy évvel korábban. Ugyancsak nem mindegy, hogy ez a problémaköteg 650 millió dollárral kevesebb kiadást okozott a légitársaságoknak.

A SITA vezérigazgatójának kommentárja még biztatóbbnak minősíti az ötéves trendet, gyakorlatilag feleannyi probléma és feleannyi költség keletkezett a csomagkezelésből, mint mostanában. Ami a SITA menedzsere szerint a repterek és társaságok közös erőfeszítései mellett elsősorban az olyan intelligens rendszereknek köszönhető, mint amit például maga a SITA kínál a légitársaságoknak.

Ugyanakkor a számok arra figyelmeztetnek, hogy az az utas, aki átszáll, és egész útjára adja fel a poggyászát, továbbra is inkább számíthat arra, hogy a célállomáson valami nem stimmel majd a cuccai körül, leginkább a „késve érkezés” kategóriája fenyegeti a bőröndjét. Ez az általában azért szerencsésen végződő (valamikor épségben megkerül) esetféleség az összes elkezelés 85,6 százaléka, míg 12 százalék a sérült és megdézsmált, és csak 2,5 százalék a végleg eltűnt, netán ellopott poggyászok aránya. Az elkésettek pedig hamarabb, átlag 1,3 nap alatt kerülnek a reklamáló utas kezébe. Viszont az elkésett poggyászok aránya nőtt a másféleképp bajba jutottakhoz képest.

Ezt persze felfoghatjuk jó hírnek is, kicsit leegyszerűsítve: kevesebbet lopnak a világ repterein, ettől lett magasabb azoknak a bőröndöknek az aránya, amelyek nem érkeznek meg az utassal együtt, de aztán valamikor (épségben) mégis megérkeznek. Ennek is kézenfekvő a magyarázata: a növekvő utasszám növekvő nyomást jelent a repülőtéri csomagkezelő rendszereken, ezért fordulhat elő gyakrabban hiba. Különösen nő az esélye az ilyen problémáknak, ha átszálláskor az utas légitársaságot is vált, nem csak járatot és repülőgépet.

Innentől kezdve az is érthetővé válik, miért épp egy jelentős low-cost légitársaság kürtölhette világgá diadalmasan, hogy a SITA-jelentés szerint nála a legalacsonyabb a problémás poggyászok aránya. A Ryanair közleménye kiemeli, hogy a világátlag 9-hez képest nála csak egy fél poggyászgond jut ezer utasra, és természetesen azt emeli ki, hogy az elveszett (valójában késve érkező) poggyászok 53 százaléka kötődik a nagy, hagyományos légitársaságok transzferutasaihoz.

Aminek persze az az egyszerű magyarázata, hogy a Ryanair, akár a legtöbb low-cost cég, kizárólag pontról pontra történő utazásokra szolgáló légitársaság, nincs hagyományos értelemben vett transzferutas a gépeken, vagyis nem adható fel olyan útra bőrönd, aminek első szakaszát Ryanairrel, másik szakaszát egy hagyományos légitársasággal szállítják.

A másik ok, ami igen sikeressé teszi az ír fapadost ebben a versenyben, az, hogy utasainak többsége nem is adja fel a poggyászt, mert azért a társaság külön pénzt számol fel, ez pedig esetenként sokkal többe kerülne az utasnak, mint maga a jegy. És az a bőrönd, amit nem adnak fel, nem is keveredhet el a csomagkezelő rendszerek rengetegében.

Amikor tehát egy fapados cég a maga poggyászbiztonsági mutatóit dicséri, akkor valójában utasait dicséri, akik cuccaikat bölcsen magukkal viszik a fedélzetre. Amit persze csak akkor tehetnek meg, ha a táskáik átférnek a szigorúan szűkre szabott kézipoggyászkereten becsekkoláskor.