Korán búcsúzik az Aeroflot első Superjetje

Az Aeroflot hamarosan kivonja első Szuhoj S-100 Superjet típusú utasszállítóját, ami azért különleges esemény, mert ez a gép kevesebb mint másfél éve, 2011 júniusában teljesítette első hivatalos kereskedelmi járatát a légitársaság szineiben. Sőt, mint az az Aviaport orosz szakportál összeállításában olvasható, az Aeroflot, amely összesen 30+10 S-100-ast rendelt, a most repülő mind a tíz gépét lecseréli a többi beérkezésének ütemében: a cikk megfogalmazása szerint a „régi” Superjeteket újak váltják fel a társaságnál.

A tervek szerint a leadásra kerülő példányokat üzleti géppé alakítják és egy ügynökség segítségével újra értékesítik, hogy helyettük úgymond megnövelt teljesítményű „teljes verziós” gépeket állítson a társaság szolgálatba.

Hogy pontosan miben különbözik a jelenleg használt tíz, úgymond „minimális konfigurációval” üzemelő S100-as a mostantól beérkező példányoktól, arról a terjedelmes cikkben viszonylag kevés konkrétum olvasható. Egyrészt többször utal az összefoglaló a tervezett paraméterekhez képest korlátozott üzemeltetésre, másrészt többször felbukkan a cikkben egy utasszempontból igen lényeges körülmény, amit egyszerűen úgy fogalmazhatunk, hogy kevés volt a mosdóhelyiség, toalett a gépben. Ennek jelentősége azért érthető, mert noha az S100-as ugyan utaszámát tekintve csak regionális kategóriájú, 90-100 személyes gép, de a koncepció szerint  a regionálisokhoz képest hosszabb távokon repül, és ilyen vonalakon a toalettek használata és száma bizony fontos kérdés. Ugyancsak felbukkan az okok között az ülésekhez tartozó szellőztetők elégtelensége, illetve az az igény, hogy a légiutaskísérők „jobb körülmények között” dolgozhassanak.

Az új géppel foglalkozó főképp nyugati elemzések viszont más tényezőket emelnek ki: a hajtóművek nem elég megbízhatóak, és főképp nem hozzák azokat a fogyasztási paramétereket, amelyeket a gyártó ígért. A Szuhoj ezekre az elemzésekre úgy válaszolt, hogy a hibák, amik miatt a gépeket sokszor nem lehetett járatra indítani, sok esetben nem valóságos problémák, hanem a gép számítógépes rendszereinek fals hibaüzenetei voltak.

Az Aeroflot sajtóirodája ugyanakkor a portál érdeklődésére azt mondta: a légitársaság alapvetően elégedett a típussal, kiemelve a gép biztonságosságát és a személyzetek jó véleményét. A társaság szerint a típus hasonlóan teljesít, mint más, modern, újonnan forgalomba álló gépek. Az S100-ast azonban, új orosz konstrukció lévén, „gondosabban kezelte” az Aeroflot. Az új verzió továbbbi mellékhelyiségekkel lesz felszerelve és kényelmesebb munkateret nyújt a légiutaskísérőknek, hangzik az Aeroflot sajtószolgálatának közleménye.

Az összeállítás egy orosz szakértő véleményét is idézi, aki szerint a típus fő használójaként az Aeroflot „jelentős fejlesztéseket” vár a gyártó részéről. A gyártó arról biztosította a légitársaságot, hogy lesz elég kapacitása a leadásra szánt első tíz gép pótlására is. Közben azonban elkerülhetetlen, hogy a csere ráfizetéses ne legyen, a Szuhojokat nem lehet üzleti gépként ugyanolyan jó áron eladni, ráadásul az a vevő számára is nyilvánvaló, hogy nem tökéletes gépeket vásárol. Más vélemény szerint azonban exkluzív belső berendezéssel a gép többet érhet, mit amennyiért az első vásárló hozzájutott.

Mint arról az iho/repülés többször beszámolt, a Superjet első vásárlója, az örmény Armavia olyannyira elégedetlen volt a gépével, hogy az első után a második példányt nem akarta átvenni, sőt, az első visszaadását helyezte kilátásba, bár feltételezések szerint ennek a géppel előforduló problémák mellett az lehetett az oka, hogy a légitársaság nem tudta fizetni a gép után a bérleti díjat, a gyártónak pedig a karbantartás költségeivel tartozott. Végül néhány hete a társaság megegyezett a gyártóval, az első S100-as visszatért az Armaviához és tovább repül, a második átvételéről azóta sincs megegyezés.

A típus történetéhez hozzátartoznak olyan mozzanatok, mint például amikor az Aeroflot egyik műszaki főnöke elárulta a sajtónak, hogy a társaság a gyártótól kompenzációt követel, amiért a gépek a tervezett napi 9 órányi repült időnek csak a felét tudják teljesíteni. Ugyancsak tavasszal egy ízben az összes gépet le kellett állítani a futóművek problémája miatt.

Májusban egy bemutatórepülés során az első protopéldányok egyike 45 emberrel a fedélzetén katasztrófát szenvedett, hegynek repült Indonéziában, de viszonylag hamar tisztázódott, hogy nem a géppel volt probléma: a személyzet nem tartotta az előírt minimális magasságot. A katasztrófa után alig néhány héttel egy újabb orosz légitársaság, a Transaero is bejelentette, hogy vásárol a gépből. Az S100-asra adott összesen 246 megrendelésből tehát eddig 11-et teljesített a gyártó, de már folyik a belső berendezése az első nyugati vásárló első gépének. A jelentős orosz légitársaságok mellett ázsiai cégek is használják majd a típust, sőt, megszületett az első megrendelés a svájci Comlux részéről az eleve üzleti gépként kialakított S100-asokra is.