Láng-oló technikaszeretet: mentés a gépgyári pincéből

Lent a pincében por és piszok, állványok tele nagy fiókokkal, a fiókok tele pauszpapírokkal, a papírok tele izgalmas műszaki rajzokkal. Ahogy az állványok ürülnek, ketten el is bontják őket, aztán irány a következő pinceterem, megint csak porral és piszokkal, de ami fontos: állványokkal, fiókokkal és papírokkal tele, mennyezetig. Kesztyűs, és a por miatt kötelezően maszkos emberek láncban adogatják egymásnak a fiókokat, amelyek ha a szűk folyosókon és lépcsőkön át felérnek a napvilágra, raklapokra kerülnek, egy erre szakosodott fiatalember körbefóliázza őket, aztán a raklapok a fiókokkal felemelkednek egy teherautó rakterébe. A munkát az első reggeli két óra után egy kis meleg tea akasztja meg, jólesik a portól szikkadt csapatnak.

Így zajlik a mentőakció az egykori Láng Gépgyár, a mai Alstom egyik épületénél, amely egy-két héten belül eltűnik a föld színéről, de a pincéjében ott van az elmúlt százhúsz év teljes dokumentációja. Hogy pontosan mi minden, azt a mentőakció résztvevőinek többsége sem tudja, mert ebben a pillanatban nem az a lényeg, hogy böngésszék, hanem hogy biztonságos helyre szállítsák a magyar ipartörténet eme felmérhetetlenül nagy tömegű és ugyancsak felmérhetetlenül értékes anyagát.

A történetet a mentőakció egyik fő szervezője, Virág Richárd, repülőberkekben és netes fórumokon Viricsi néven ismert férfiú kezdi, aki pár percre kiállt az iho.hu kedvéért a láncból, mert: „hál' istennek vagyunk elegen”.

Ahogy elmeséli, baráti kapcsolatokon, ismeretségeken keresztül terjedt el a hír, hogy mi lesz az épülettel, és főképp, hogy mi van a pincéjében.

„Kiderült, hogy a múzeumi szervek felől nincsen hivatalos fogadókészség, nincs az anyag kimentésére kapacitás, de megmozdult a műszaki régiségek iránt érzékeny társadalom. Hogy mi van az anyagban, azzal most nem is foglalkozunk, majd amikor kint van minden, akkor kell rendszerezniük és áttekinteniük az arra hivatott embereknek. Nekünk egyetlen célunk volt, megmenteni az anyagot.”

Amit az épület mellett látunk felhalmozni rekeszekben, fiókokban, csak egy fél óra terméke. Amikor arra kérem Viricsit, becsülje fel, tonnában, köbméterben a megmentett és megmentendő papírokat, azt mondja: „Nem tonnákban, hanem emberi munkaórákban kell mérni, és nem a kihordás, hanem a megteremtés munkaórái szerint: azt tényleg nehéz felbecsülni, hogy a mérnök urak és a rajzolók mennyi időt tölthettek azzal, hogy szellemi termékkel töltsenek meg ennyi papírt.”

Gőzkazánok, dízelmotorok, hajómotorok és mindezek alkatrészei, részegységei: ezek lehetnek a főszereplői a dokumentumoknak. Repüléssel kapcsolatos anyag nemigen szerepel bennük: „Ha találunk gőzrepülésre vonatkozó terveket, annak nagyon fogunk örülni és természetesen közzétesszük” – teszi hozzá Viricsi. A dolog a humoros megjegyzésen túl azért érdekes, mert noha a Láng valóban nemigen foglalkozott repüléstechnikával, a mentőakciót mégiscsak egy repüléstörténettel foglalkozó csapat tette országos mozgalommá, az, amelyik a ferihegyi skanzenben megmentette az enyészettől Malvinkát, a HA-MAL lajstromjelet kapott Il–14-est, sőt egyik hatalmas csillagmotorját már időnként be is indítja, a repüléskedvelők legnagyobb örömére. (Interneten terjedő hírek szerint sikerült átforgatni a bal motort is, tehát ennek a rendbehozatala sem reménytelen.)

„Alapvetően az interneten mozgósítottunk, több fórum eredménye ez” – mondja Viricsi, az Index fórumai mellett említve az iho.hu néhány napja közölt felhívását.  „Az Il–14-esen dolgozó csapat amúgy is érzékeny a múlt emlékeinek megmentésére, ezért válhatott kezdeményezőjévé ennek az akciónak is. „Bármennyire nincs repülőszakmai vonatkozása ennek az anyagnak, amiben hozzá tudtunk járulni, annyiban hozzá is járultunk a megmentéséhez” – mondja, egyébként pedig a láncban ott adogatja a papírokkal teli fiókokat szerelőruhában a ferihegyi Il–14-es projekt szellemi és szakmai vezetője, Zsaludek Endre is.

Koritár László és Békási László évtizedeken át dolgozott a Láng Gépgyárban, majd a jogutódoknál, az Alstomnál is. Két műszaki ember, akik a fiókon szereplő számok alapján is tudják, hogy mi lehet abban a papírkötegben.

Koritár szerint a Láng Gépgyár aktív időszakában napi rendszerességgel használták ezt a raktárt. Ők a vegyi és élelmiszer-ipari gépgyártásban dolgoztak tervezőként. A fő profilok szerint oszlanak meg a dokumentációk is: erőművi berendezések, kazánok, vegyi és élelmiszer-ipari berendezések, és úgynevezett általános gépgyártás, dízelmotorok és szerszámgépek anyagai. Minden ágnak megvolt a számok alapján a maga kódja: az a kupac, amely mellett beszélgettünk, az általános gépszerkesztés, a gyártó szerszámok rajzait rejtette. „Ez az üzletág foglalkozott a dízelmotorok tervezésével, amelyek főképp hajókba kerültek, sokat szállított a gyár például Egyiptomba. Ez az ágazat a hetvenes évek felé ellaposodott, és onnantól kezdve főképp alkatrészekre jöttek rendelések.”

A Láng-, illetve Alstom-nyugdíjasok szerint az anyag praktikusan is használható mind a mai napig. A vegyi és élelmiszer-ipari dokumentációk például azért fontosak, mert ahová a Láng Gépgyár komplett feldolgozó üzemeket szállított, onnan most is jelentkeznek alkatrészért, berendezésekért.  Ezek a szerkezetek, amelyeknek itt van a dokumentációja, már nem kerülhetnek gyártásra, mert elavultak, de jó kiindulásai lehetnek új fejlesztéseknek, sok megoldást lehet átvenni ma is belőlük – mondja Koritár László.

Mind ő, mind társa szívesen részt vennének majd az anyag értékelésében, feldolgozásában is – mondja Békási, aki már korábban is kimentett fontos anyagokat, megvan nála például az első megrendelő könyv, amely szerint a rimamurányi szénbányavállalat rendelt nyolc lóerős gőzgépeket a Láng Gépgyártól.

„Akik még minket betanítottak, azok az igazi ismerői a gyárnak és a dokumentációnak, de hát közülük sokan már nem élnek, aki él, az is alaposan benne van a korban és nemigen tud mozogni.” Békási mint a Magyar Mérnökkamara energetikai tagozatának aktív tagja azt is elmondja, hogy noha most a megújuló energiaforrások kiaknázása a fő téma, azért a régebbi erőműveket is működtetni kell, és ehhez is hasznosak lehetnek az itt megmentett iratok.

Neuwirth Csaba, nicknevén Ramius, repüléstörténeti és hajózási körökben egyaránt ismert férfiú, a Zoltán Alapítvány nevében vállalta az anyagok raktározását, majd feldolgozását. Ez az alapítvány a magyar hajózás tárgyi emlékeinek megőrzésére alakult, öreg hajókat ment meg, újít fel. Neszmélyen hajózási múzeumot hozott létre, négy hajóval – mindegyik idősebb százévesnél. Az alapítvány kezeli az utolsó eredeti formájában megmaradt dunai vontatót, a Sopront, ebben két gyönyörű, nyolchengeres, 288 literes (!), nyolcszáz lóerős dízelmotor működik, amelyeket a Láng Gépgyárban terveztek és készítettek.

Ramius hosszan ecseteli még ezeknek a rendkívüli motoroknak a jellemzőit (percenkénti hatvanas fordulatszám alapjáraton!), de most inkább az az aktuális téma, hogy vajon mi lesz a hatalmas iratanyaggal, amelyben egyébként nyilván meglesznek majd ezeknek a motoroknak a tervrajzai is. A tiszta papírban számolva szerinte 5-6 köbméternyi anyag most még csak raktárba kerül, nem lesz kutatható, de ez csak ideiglenes megoldás. Hamarosan összeül az alapítvány vezetősége mindazokkal a szervezetekkel és személyekkel, akik és amelyek felajánlották részvételüket az iratok kezelésében.

„Mindenképp az a célunk, hogy valamiféle kis kutatóbázist alakítsunk a dokumentációból. Megható megkeresések is érkeztek idős mérnököktől és rajzolóktól, akik ezeket a dokumentumokat készítették sok évtizeddel ezelőtt. De a fiatalok között is nagy az érdeklődés, a Műszaki Egyetemnek eddig három tanszéke keresett meg minket, amelyeknek a diákjai most is segítenek az anyag kihordásában. Ott a hallgatók részére például ez egy remek lehetőség lesz olyan eszközöket vizsgálni a tervrajzokon, amelyek gyakorlatilag a szakmájuk alapját jelentik. Az érdeklődők számára pedig olyan érdekes momentumok is adódhatnak, mint például számomra: megtaláltam a kelenföldi erőmű berendezéseinek a rajzait, azóta egész más szemmel nézem a Budafoki úton, amikor elmegyek mellette.

Itt van az Il–14-est rendbehozó csapat, az Ikarus-topic legénysége, ferihegyi reptéri dolgozók, a hajómodellezők és a repülőmodellezők egyesületéből is eljöttek sokan, tengerészek, vagy akár olyanok is az utcáról, akiknek semmi közük sem hajóhoz, sem repülőhöz, csak épp szeretik a műszaki dolgokat.”