Mi is az a vasúti baleset?

Somogyi-Tóth Dániel   ·   2012.09.09. 14:00
00

A napokban itt, az iho-n is megjelent egy MTI-jelentés „Vasúti balesetek Magyarországon” címmel. Üzleti vasúti utazóként rendkívüli módon zavart ez a cím. Napi szinten használom a 100-as és 120-as vasútvonalakat. Két évvel ezelőtt cseréltem a rendszeres, hosszú távú közúti ingázást vasútra, előtte három évig jártam szintén napi szinten autóval Budapest és Békéscsaba között. Aztán egyszer csak abbahagytam, mert elkezdtem matematikailag úgy érezni, hogy ebből baj lesz. Pont akkor tudtam meg, hogy a MÁV-Start kihozott egy egész évre szóló bérletet 300.000 forintért, első osztályra, helyjegyváltási kötelezettség nélkül, országos és korlátlan utazásra. Én voltam a harmincadik kártyatulajdonos. Egyik autómat Békéscsabán hagytam, a másikat Pesten, és megindult az új üzem. Egyszeriben megváltozott az életem. Sokkal több időm lett, kipihenten érkeztem mindenhova.

A váltás magasan legfontosabb oka azonban nem volt más, mint a biztonság. Fogalmam sem volt pedig még semmilyen statisztikai adatról. Egyszerűen nyilvánvaló volt, hogy autóval ingázni a 44-es főúton életveszélyes és ezért nem megoldás. A következő szempont természetesen az idő volt, hiszen nem kell ecsetelni, mennyit tud az ember tanulni, dolgozni, pihenni - ezt a cikket is vonaton írom. Az utolsó szempont volt csak a pénz - bármennyire tetemes költségmegtakarítást is jelentett a költségvetésemben a váltás, az alapvető és mindennél magasabb szempont valóban kizárólag a biztonság volt.

A GYSEV legsúlyosabb balesete 1942. június 30-án történt a Fertővidéki Helyiérdekű Vasút vonalán. A 226 sz. személyvonat – amely a BCmot 16 pályaszámú motorkocsiból és annak két mellékkocsijából állt – Celldömölk irányából szinte fékezés nélkül belerohant a nyílt pályán, Vönöck állomás bejárati jelzője előtt álló vegyesvonatba<br>(forrás: Fábián László gyűjteménye)

Éppen azért is kifejezetten zavarnak az ilyen címek, amikor a feltüntetett események, a tárgyalt kategória szinte kivétel nélkül nem valódi, a vonaton utazókat egészségükben érintő vasúti baleset! Magyarországon a 2008-as, emlékezetes monorierdői baleset óta nem halt meg vasúti utas vonatbalesetben! Hogy létezik az, hogy senki nem beszél arról, hogy mennyire biztonságos ez az utazási forma?

Rengeteget kerestem olyan kimutatást, ami arról szól, hogy hányan halnak meg Magyarországon évente vasúti balesetben, de ilyet az interneten egyáltalán nem találtam. Hiszen nem arról a „vasúti balesetről” beszélek, amikor a figyelmes autós nem veszi figyelembe a fénysorompó jelzését, mert az engem, vasúti kocsiban utazót, nem érint, önző módon nem érdekel. Az viszont annál inkább, amikor kifejezetten a vonaton utazó utas az áldozat. Mennyi esélye van a vasúti utasnak arra, hogy vonatbaleset áldozata legyen, amikor Magyarországon egyáltalán 5-10 évente történik a vonat utasainak halálával járó baleset?

1969. január 31-én hibás váltóállítás miatt 7.57-kor az állomás III. sz. átmenő fővágánya helyett körülbelül 70 kilométer per óra sebességgel kitérőbe, foglaltra járt a Szombathelyről Pestre tartó 1807 sz. gyorsvonat és beleütközött az állomás IV. vágányán álló 1866/a sz., tankokat szállító katonavonatba<br>(forrás: Bárdos Imre gyűjteménye)

Bármennyire megdöbbentő, sőt felháborító, semmilyen hivatalos kimutatást nem találtam erről a – vasúti balesetek szempontjából legalapvetőbb – kategóriáról. Eljutottam viszont Bárdos Imre úrhoz a téma avatott szakértőjéhez, aki rendelkezésemre bocsátotta jegyzékét az összes magyarországi vasúti balesetről.

(forrás: Bárdos Imre)

A fenti táblázat azokat a eseményeket tartalmazza, amelyben a vasúti utas életét vesztette. A jobb oldali oszlopban pedig az ezekben a balesetekben elhunyt vasutas dolgozók számát, ők tizenöten voltak. Nem tartalmazza tehát azokat az eseteket, amikor csak vasutas volt az áldozat (például tehervonat és kamion ütközése).

A szám megdöbbentő. 424 utas vesztette életét a magyar vasút teljes, 166 éves történelmében!

Nem lenne a MÁV-Startnak alapvető érdeke az, hogy ezt az alapvető tényezőt, a biztonságot az utasok meggyőzésére, átszoktatására fordítsa? Érdeke lenne, de mint annyi mindennel, ezzel sem tud mit kezdeni.

Miért nem beszél senki arról, hogy utasként a vonaton ülni semmi mással nem összehasonlítható biztonságot jelent? Ebben a 424-es adatban benne vannak a régi, favázas kocsikkal történt katasztrófák is, ahol lényegesen védtelenebbek voltak az utasok, sőt, a szám tartalmazza Biatorbágyot is, ami nem is baleset volt! 424 áldozat másfél évszázad alatt! A közutakon csak az elmúlt évtizedben 12.000 ember halt meg. Évente háromszorosa a vasút teljes, bő másfélszázados történelmének!

Vácott 1974. július 17-én a III. vágányra bejáró 239 sz. személyvonat V43 1183 psz. gépébe ütközött a 220. sz. személyvonat körüljáró, V43 1192 psz. mozdonya. Két utas meghalt, 28 személy megsebesült. A képen a 239 sz. vonat részlete, a V43 1183 és a Bahv 6688 psz. kocsi látható<br>(forrás: MÁV Levéltár)

Természetesen bármikor történhet újra vasúti baleset, így vigyáznunk kell. Magam is a kocsi belsejében igyekszem ülni, hiszen az 1. osztály besorolásánál fogva általában a legvédtelenebb vagon. De ne történjen így.

Meg kell becsülni a vasutat, meg kell becsülni azt a sokezer embert, aki a vasúti közlekedés üzemeltetésén dolgozik. Állomásfőnökök, mozdonyvezetők, vonatvezetők, váltókezelők, kocsivizsgálók, akik munkájukat professzionálisan, egy évszázados rendszer sokszor nehézkes, de mégis pontos és működőképes keretei között végzik. Az ő folyamatos sikerük is az általános üzembiztonság. Figyeljünk rá oda továbbra is, ennél soha, semmi nem lehet fontosabb.

1975. szeptember 20-án Emődön a 120 kilométer per óra sebességgel behaladó 402. sz. kassai gyors utolsó 3 kocsija váltóhiba miatt kisiklott az állomás 10. kitérőjén<br>(forrás: MÁV Levéltár)

A baleseti adatok és az események leírásai Bárdos Imre kutatásából származnak.

Kapcsolódó hírek