Boeing a városban! – éjszakai út Ferihegytől a Pongrác útig

iho/repülés   ·   2012.05.04. 09:00
400

A terveknek megfelelően megtörtént az átkelés: külön szállították speciális konvojokon a szárnyakat és külön a gép törzsét éjszaka Budapesten a repülőtértől a TEK központjába. Mint korábban jeleztük, a csődbe ment fapados légitársaság Ferihegyen ragadt repülőgépét, amelyből az ACE munkatársai már korábban minden használható belső berendezést és technikát kiszereltek, a tulajdonos a rendőrségnek adta el.

A Könyves Kálmán körúton a vasút alatt a bal oldalon fért csak el a túlméretes szállítmány. Erről az oldalról könnyebb is volt ráfordulni a Kerepesi útra<br>A képre kattintva galéria nyílik<br>(fotók: Vörös Attila)

A gépet januárban az ACE-hangártól a tűzoltóbázishoz vontatták, majd a napokban visszakerült a műszaki bázisra, ahol leszerelték róla a szárnyakat és a vezérsíkokat, hogy a mai átkelést könnyebben meg lehessen oldani.

Nem lehetett könnyű megtervezni a Bautrans szakembereinek a menetet: a törzs több mint 33 méter hosszú. A gép végül ezen az útvonalon jutott el a repülőtértől a rendőrségi bázisig:

Húsz kilométert tett meg a repülő Budapesten<br>(forrás: maps.google.com)

Információink szerint a törzs beemelése után a gép szárnyait és vezérsíkjait visszaszerelik, így a Boeing 737-300-as készen áll majd arra, hogy a terrorelhárítók gyakorlatozzanak rajta. A repülést szeretők biztos helyen tudhatják tehát azt a repülőgépet, amiért nagyon sokan kezdtek aggódni, amikor még nem volt világos, hová kerül. Sokan tartottak attól, hogy netán szétvágva ér véget, mint a Malév egyik egykori Tu-154-ese. Ez a méltatlan sors tehát nem fenyegeti a 737-est, igaz, hogy zárt helyen, de legalább végülis egyben úszta meg a gép azt az életveszélyes kalandot, hogy az üzemeltető légitársaság csődbe ment.

A B737-322 típusú gép szárnyai elég pontosan, este kilenckor hagyták el a reptér területét. Kívülről nézve a Skanzennál, belülről nézve a Kelet SRA-nál lévő K2 kapun lépett ki az a két, normál hosszúságú nyerges szerelvény, amely őket hozta. Csak a szélessége volt szokatlan, majdnem két sávot foglalt el keresztben, ezért a 4-es út vecsési elkerülő részén gond nélkül haladtunk, először csak a 100-as vasútvonal Üllői úti kereszteződésénél kellett lassítanunk, de utána is szinte végig 40 kilométer per órás sebessséggel haladtunk befelé a még viszonylag forgalmas úton. A BauTrans, a reptéri tűzoltók, rendőrök, terrorelhárítók autói törték az utat befelé, vagyis terelték az út szélére a szembejövő autósokat. Összesen 10, megkülönböztetett jelzést használó autó biztosította az útvonalat, gyakorlatilag probléma és megállás nélkül jutottunk el Hungária körútig, ahol egy jobbfordulóval előbb a helyes, majd a Kőbányai útnál a helytelen oldalon folytattuk az utat. A szembejövő oldalra azért tértünk át, mert itt a közút mélyebbre süllyed a vasúti átjáró alatt. Ugyan a szárnyak esetében erre nem volt okvetlenül szükség, de mégis átmentünk, hogy aztán a Salgótarjáni útnál visszatérjünk a jobb oldalra. Megkerüljük a Nemzetvédelmi Egyetem tömbjét, és a Zách utcai végállomásnál szinte hitetlenkedve nézünk egymásra, hogy milyen gyorsan ment minden.

A repülőtérre vissza is konvojban haladunk, elered az eső, és folyamatosan villámlik Budapesttől délkeletre. Kicsit aggódunk. Mire a kettes terminál mellett lévő Repülőgép Emlékparkhoz visszaérünk, a gép törzse már kerítésen kívül van, a J portához vezető úton vesztegel. Szállítás vezetője mindenkinek öt perc pihenőt ad, miután eligazította a kollégákat a nayobb kihívást jelentő törzsszállítással kapcsolatban. Az Üllői út és a Hungária körút kereszteződését ezúttal el fogjuk kerülni az Ecseri út és a Gyáli úti felüljáró felé.

A maradék időben a törzset nézegetjük, egy kiszolgált, részben szétvágott repülőgép mindig szomorú látvány. Ezt a példányt még 1988-ban gyártották, akkor a United Airlines vette birtokba. Ők 2008-ig használták a gépet, majd kivonták a forgalomból. Alig egy évvel később talált rá a SkyEurope légitársaság, a szlovák fapados május 9-én vette lízingbe a WTC-től. A pozsonyi székhelyű cég nagy reményekkel indult az olcsó repülést kereső kelet-európai utasok körében, az akkori vetélytárs Wizz Air ellenében ők emelt szolgáltatásokkal: bőrülésekkel, helyfoglalással és egyéb kényelmi szolgáltatásokkal igyekeztek meghódítani a piacot. A két cég akkori párharca a mostani Wizz-Ryanair csatára hasonlít, csak akkor a Relax hívójelű szlovák cég számított a kényelmesebb légitársaságnak, míg a Wizz volt az ultrafapados.

A repülőgép befordul a Pongrác útra. A Terrorelhárító Központ kerítéséig szállított repülőgépet reggel daruzzák be

A járathálózat alapjaiban jónak számított, nemcsak az egész éves forgalmat generáló külföldi munkát vállalókat szállították, hanem számos Dél-európai városba is repültek, a menetrenddel azonban már több gond volt. A brüsszeli járat megnyitásakor hosszasan beszélgettem a cég két alapítójával, Christian Mandl és Alan Skowranek urakkal, hogy a déli forduló nem lesz jó az utasoknak. Brüsszel és Budapest között akkoriban elsősorban a magyar EU-képviseleteken dolgozók utaztak, ők örültek a pénteki járatnak, de még a munkaidő vége előtt gépre kellett volna szállniuk, hétfőn pedig túl későn értek volna be dolgozni. Az urak viszont állították, hogy a jól fizetett EP-képviselők és más dolgozók örömmel veszik a Malévnál olcsóbb, de a Wizznél kényelmesebb járatokat majd. Mint később kiderült, nem lett igazuk. Kevesebb mint 4 hónap múlva, 2009 szeptember elsején a cég becsődölt, a gép pedig Ferihegyen maradt tárolásra. Az újabb gazdára ennek a gépnek akkor már kevés esélye volt, ennek a típusnak már megjelent a faceliftelt változata, a B737 New generation, winglettekel felszerelve, takarékosabb hajtóművekkel - a gazdaságtalanabb Classicokat már nem kereste senki. Mellesleg ezért szerelik szét az arizonai Goodyear repülőterén az egykori Malév B737-600-as gépeit is, mert a mai kerozinárak mellett nem gazdaságosak.

A Malév karbantartói bázisán, az ACE bázison évekig ápolgatták a gépet, közben a tulajdonos megbízásából kiszereltek belőle minden értékesíthetőt, így mostanra csak a vas maradt. Ez a lecsupaszított, lassú agóniába merült gép várt most minket a kerítés mellett.

####

Este 11 után nem sokkal már újra nekivágunk az éjszakai Budapestnek, nagy lendülettel jutunk el az Üllői úti kereszteződéshez. Annyira nagy a lendület, hogy a MÁV 23.50-re ígért vágányzára előtt 20 perccel érkezünk az átkelőhöz. 20 perc várakozás a szemerkélő esőben, villámlásokkal körülvéve nem tűik jó programnak, de nincs mit tenni. Felállunk az átkelőhöz a kivezető út helytelen oldalán, a forgalmat jelzőőrök biztosítják. A zár előtt 5 perccel megérkeznek a felsővezetékesek, 3 perc alatt kiiktatják a szakaszt, mi pedig percre pontosan továbbindulunk. Az eddigi tempóhoz képest lassabban, az előfutó autók pedig már nem csak szélre terelik, hanem teljesen zárják az utat. Néhány autós természetesen türelmetlen, ők a káromkodás-repülőgép-káromkodás típusú szóösszetételeket használják, mi most nem tudunk velük vitatkozni, a menetnek mennie kell, hogy még éjszaka véget érjen a tranzit. Nem szorulhatunk be a hajnalban megerősödő forgalomba, akkor még nagyobb galibát okoznánk a fővárosnak. Az Üllői úton néhány kereszteződésnél középen terelőszigetek vannak, ezekről ideiglenesen le kelll szerelni a jelzőtáblákat. Csatlakoztak hozzánk a BKV felsővezetékesei is, de nekik egyelőre még nincs dolguk, a függesztett közúti jelzőlámpák jelentik az egyetlen felülről jövő veszélyt. De végül minden rendben megy, jön az Ecseri úti kereszteződés, balra nagy ívben. A kereszteződés elég nagy, gyorsan továbbjutunk, a felüljáró után pedig a Hungárián megint szinte személyautós tempóban jövünk. A Kőbányai útnál beszorult 20-30 autós közül senki nem káromkodik, szinte mindenki kiszáll fényképezni, mi átmegyünk helytelenbe, és aztán ott is maradunk. Ezért már a Kerepesitől zárjuk azt az oldalt, és a kereszteződéseket is.

Itt jön némi munkásabb rész: a trélert annyira le kell engedni, hogy épp csak a biztonsági távolság van meg az úttesttől, a rengeteg felsővezeték nagyon mélyen van, de épp elférünk. Még a kanyar íve is stimmel, bár a szerelvényt egészen ki kell húzni a Keleti pályaudvar irányába, hogy a Kerepesi úti középső járdasziget ne jelentsen akadályt. Itt néhányan megkérdezik, hogy mi is ez a hosszú szivar. Amikor elmondjuk, hogy ez a 33 méteres cső egy repülőgép, akkor már mindenki tudni véli, hogy a terrorelhárítókhoz visszük. Úgy van.

A Zách utcai kereszteződés bemenetnél tágas, a Zách utca maga már jóval szűkebb, még úgy is, hogy a kereszteződés előtt osztályozó sávok nyílnak, így a torkolat ad némi területet a forduláshoz. Ezután azonban ismét csak lépésben tudunk haladni, a troli felsővezetéke alatt néhány centivel férünk csak el. A TEK-központ hátsó bejáratánál vár az utolsó feladat, a törzset tolatva a kerítés meleltti füves területre állítani. A talaj egyenletes, a fák messze, pár perc alatt bent van a BauTrans szerelvénye. Innen majd reggel daruzzák át a túlméretes szállításokra specializálódott cég emberei.

Hajnali három óra van, ideje hazamenni. Lekapcsoljuk a villogót, amitől az elmúlt pár órában már úgyis bevérzett a szemünk, és hazaindulunk az álmos pesti utakon. Most tűnik fel igazán, hogy személyautóval milyen tágas a város, ahol nemrég még centiket és millimétereket mértünk.

Kapcsolódó hírek