mellékvonal

Jancsó Árpád kötete a Valkány–Perjámos–Varjas vasútvonal történetét mutatja be.

Villamosított mellékvonal, kontra autóbuszok. Jelen és jövő Gyöngyösön.

Nagyjából tíz évük lehet még az almásládáknak. Nem lesznek kékek és saját gyártmány válthatja majd őket.

Szergej, nyolc fával megrakott kocsival.

Anyagol és kisebb-nagyobb kiszolgálómeneteket visz, Dombóvár felé keressék a gépet!

Igaz, csak egy útépítésnek (M44-es) köszönhetően, de felélénkült a Kisszénás–Kondoros vonal forgalma.

Csaknem öt éve termel a gyár, a kalocsai vonalon soha nem látott teherforgalmat generálva.

A 30-as vonal felújítása miatt Marcalit semmiképp nem lehet Balatonszentgyörgy felől kiszolgálni. A kényszermegoldás azonban tökéletesen üzemel.

Ráadásul egy mellékvonalon! A 106-os mentén csoda csodát követ!

A leginkább csak nyáron közlekedő vonatokkal elsősorban a turistáknak szeretnének kedvezni.

Végre valami a 47-es vonalon! A 40a vonal felújításához depózzák a bagikövet Érden.

Újra élet költözött a gyönyörűen kifestett falak közé – egy kiállítás kellett ahhoz, hogy újra fölfedezze mindenki az épületet.

A Csehország és Lengyelország találkozásánál található, fogaskerekű szakaszt is magába foglaló vicinális túlélte a huszadik század történelmének forgatagát.

Tíz éve jelent meg ez a két tanulmány a Indóházban. Azóta eltűntek további mellékvonalak, de például „kiiratkoztak” az Interpicik is a szótárakból. Mégsem hiábavaló az újraolvasás. Mert még mindig vannak benne olyan gondolatok, amelyek mentén elindulva, lehetne a címbeli kérdésre igennel válaszolni, sőt a kettőspont után komoly fölsorolás is következhetne akár.

Több mint tíz éve, hogy elment az utolsó személyvonat. Jól van ez így?