Európa visszavág Amerikának: a szuperszonikusok zaja

Súlyos konfliktus alakult ki a színfalak mögött az amerikai és az európai hatóságok között, a téma: a szuperszonikus polgári repülés zajnormáinak meghatározása. Az információt az uniós tagállamok és az Egyesült Államok vitájáról a Reuters teregette ki: ha viszont az előzményeket is nézzük, akkor nem egyszerűen mostani nézeteltérésről, hanem évtizedek óta tartó adok-kapokról van szó.

Az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal, mint erről beszámoltunk, új előírásokban gondolkodik, amelyek lehetővé teszik a megfelelően „lehalkított”, hangsebességnél gyorsabb gépek repülését szárazföld fölött. A változtatás pedig azért szükséges, mert akár hónapokon belül megkezdődhetnek a kísérleti repülések, amelyek célja tesztelni, hogy a szélcsatornákban kialakított új aerodinamikai formák valóban finom surrogássá képesek-e „megszelídíteni” a hangfal áttörésekor keletkező hangrobbanást. A fejlesztési folyamatokat azonban durván lelassíthatja, ha az európaiak ellenállása miatt globálisan nem vezethetők be ezek az új határértékek.

Mint emlékezetes, a polgári szuperszonikus repülés első, és eddig egyetlen, évtizedekig szolgálatban állt nyugati típusa, a Concorde, üzleti vállalkozásként tulajdonképpen bukás volt. Pedig akkoriban épp azért ígérkezett sikernek, mert végül is egyedül maradt a porondon, nem beszélve a rövid életű szovjet Tu-144-esről: a gyönyörű, gótikus szárnyú, négyhajtóműves angol–francia konstrukció mégis csak tizennégy példányban és csak a két gyártó ország állami légitársaságainak színeiben repült, azok után ráadásul, hogy a Boeing elállt a maga hangsebességnél gyorsabb utasszállítójának költséges programjától.

Hogy a Concorde miért nem lett gazdaságosan üzemeltethető gép, miért nem kellett más társaságoknak, annak faktorait a szaksajtó már sokszor alaposan elemezte, az európai közvélemény azonban általában egy fő okot emelt ki, ez pedig az amerikai légügyi hatóságnak az erősödő környezetvédő mozgalmak, de nem utolsó sorban az amerikai törvényhozás nyomására hozott döntése, amely megtiltotta a polgári gépek, jelesül a Concorde-ok szuperszonikus repülését szárazföld fölött. Ezzel gyakorlatilag valóban értelmetlenné vált a gépek beszerzése például a jelentős belföldi hálózatot fenntartó amerikai légicégeknek.

Az erre a lépésre adott, nem túl hatásos válasz Európa részéről az a próbálkozás volt, még 1990-ben, emlékeztet a hírügynökség, hogy a korai amerikai sugárhajtású utasszállítókat, például a 727-eseket, a zajukra hivatkozva tiltsák ki Európából. Amire épp azért nem került sor, idézi a Reuters, mert erre válaszul az amerikaiak azzal fenyegetőztek, hogy akkor a Concorde-ot eltiltják még a washingtoni és New York-i leszállástól is.

A Concorde végül 2003-ban eltűnt az égről. Az elmúlt években azonban az Egyesült Államokban indultak ígéretes próbálkozások a szuperszonikus polgári légiközlekedés felélesztésére. Egyelőre első körben business-jetek megépítéséről van szó, de vannak olyan programok (például a Lockheed és a NASA-féle QueSST), amelyeknek végső célja olyan nagyobb utasszállító kialakítása, amely például túllép a Concorde alapvető fogyatékosságán, vagyis hogy a gép maximális hasznos terheléssel éppen hogy le tudta repülni a Párizs- illetve London-New York járatot (sőt, olykor, erős ellenszél miatt, le is kellett szállnia valahol még tankolni).

Mindeközben Európában igazából nyoma sincs készülő SST-konstrukciónak, még ha az egyik amerikai projekt-gazda, jelesül a Boeing, össze is fogott egy brit céggel egy hiperszonikus használatra szolgáló torlósugaras hajtómű megalkotására.

Innentől kezdve tehát ha az európaiak nemzetközi vonalon blokkolni tudják a könnyített zajnormákat, az az amerikaiak számára azért súlyos akadály, mert, mint említettük, a most futó amerikai fejlesztések közelebbi célja nem nagyobb utasszállítók, hanem business-jetek kialakítása, és a lehetséges vevőkör pedig a vásárlóképes amerikaiak mellett, akik számára például a nyugati és keleti part közötti repülések lerövidítése a vonzó, azok az ugyancsak gazdag közel-keletiekből állna, akik viszont legsűrűbben mondjuk a Dubai–London vonalon használnák ki a gépek nagyobb sebességét. De ha az Unió légterébe ezek a jetek nem léphetnek be, akkor oda az időnyereség, értelmetlenné válik a szuperszonikus utazás. Hasonlóan érdektelenné válik az ázsiai vevőkör javarésze is, például ha az ottani kontinensnyi államok feltörekvő üzleti körei nemhogy az ázsiai kereskedelmi centrumok között, hanem saját országukon belül sem repültethetik szuperszonikus jetjüket, a globálisan érvényes normák miatt. Magyarán a lehetséges vevők több, mint a fele esne ki, és ezzel persze ugyanolyan mértékben csökkenne az eladható gépek száma is.

Az ICAO mindennek ellenére megkezdte az adatok bekérését a fejlesztőktől (Boom, Aerion, Spike és a persze a Lockheed), az elfogulatlan döntés pedig azért elképzelhető, mert a mai hangsebességnél gyorsabb konstrukciók már eleve a zajszennyezés minimalizálásának jegyében készülnek. A Concorde a kortársaihoz képest is iszonyatosan hangos volt, amit egyébként nem annyira a hangsebesség elérésekor, hanem főképp felszálláskor szenvedtek meg a repterek környékén lakók, amikor a négy Olympus hajtómű az utánégetőt is használta.

De ne felejtsük el, amikor a Concorde-ot tervezték, akkor tulajdonképp nemzetközileg érvényes zajnormák még nem is voltak. A mostani szuperszonikus fejlesztések azonban épp azért kellett, hogy olyan hosszú ideig húzódjanak, hogy a gépek lehetőség szerint a lehető legszigorúbb előírásoknak is megfeleljenek.

Node mik lesznek ezek az előírások, amelyekhez a terveket igazítani kellene? Nos épp itt a legélesebb a vita a két fél között. Az FAA tehát már most dolgozik a hangsebességnél gyorsabb repülőgépek, mint külön kategória, előírásain, az európaiak azonban, az eddigi fejlesztésekre vonatkozó elégtelen adatokra hivatkozva, csak 2025-re vagy azután tervezik a limitek meghatározását. Amire viszont az amerikaiak azt válaszolják: hogyan tervezzenek, fejlesszenek, ha nem ismerik pontosan, milyen előírásoknak kell, hogy a gépük megfeleljen? Az öreg kontinens ezzel a politikával tehát évekkel vetheti vissza az amerikai projekteket, így vághat vissza Amerikának az évtizedekkel korábban elszenvedett Concorde-féle  sérelmekért.