Légibemutató: veszélyes üzem?

Daka Olga   ·   2012.01.11. 18:30
bese_cimlap

Az elmúlt évad feltűnően sok súlyos balesetet hozott az amerikai légishow-iparágban. Mint korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, az USA közlekedésbiztonsági testülete, az NTSB a napokban tart meghallgatást a helyzetről az események szervezői, a repülőtér-kezelők, a különféle repülési ágak és szervezetek részvételével. Tegyük hozzá: Európában is volt néhány szomorú eset.

Vajon hogyan látja a lehetséges okokat a világ egyik kétségkívül legjobb show-pilótája, műrepülő világbajnokunk, Besenyei Péter? És hogyan látja ebben a pillanatban a jelentős részben általa kitalált, kezdeményezett verseny, a Red Bull Air Race helyzetét, jövőjét?

A tavalyi balesetek többségéről én is értesültem, valóban sok volt. A repülés veszélyes üzem. Ezen belül a bemutató repülések, a látványos repülések fokozottan veszélyesek. Nem véletlenül kötnek ki az ilyen pilóták számára különböző gyakorlatot, rutint, végzettséget. Ha valaki nem kellőképpen felkészült, nem naprakész, nem kellő alázattal áll hozzá, akkor könnyen baj lehet. Vannak mégis olyan helyzetek, amikor a legnagyobb körültekintés ellenére is bekövetkezik valami: ilyen volt a renói katasztrófa egy trimmlap elvesztése miatt. Megjegyzem: az én tudomásom szerint – ahogy nekem magyarázták –, ez sem volt egészen véletlen, mert a minél nagyobb sebesség érdekében úgy volt beállítva a trimm, hogy amikor leesett, olyan kormányerő keletkezett a boton, amivel képtelenség volt megbirkózni. Ez nem egy egészséges dolog.

Vannak olyan helyzetek, amikor a pilóta – úgymond – vétlen, de ez elég kevés százalék. Többségében vissza lehet vezetni a balesetet arra, amit már elmondtam: felkészületlenségre, nem kellő tiszteletre a feladattal szemben, nem kellő körültekintésre a körülményekre vonatkozóan.

Az európai gyakorlat Ramstein óta az, hogy mivel az alsó magassági határban látják a veszélyt, ezért egységesen mindenkire érvényes határt szabtak. Ezt nem tartom jónak, azt mondom: „Safety is not a question of altitude but question of attitude”. Szóval nem az számít, hány méteren vagy, hanem hogy mit csinálsz, hogyan állsz hozzá. Lehet biztonságosan repülni kis magasságban is, és lehet repülni veszélyesen nagyobb magasságban. Ezt az egységes magasságkorlátot, amely a kezdőnek ugyanaz, mint annak, aki már harminc éve repül, nem tartom helyesnek, inkább egyfajta fokozatosságot kellene alkalmazni rutintól, felkészültségtől függően, és attól is, ki milyen régóta mennyi airshow-n vett részt, és eszerint engedni lejjebb. Csak ismételni tudom: kellő felkészültség és hozzáállás nélkül ez az üzem veszélyes.

Az amerikai NTSB-vizsgálat kihathat a Red Bull Air Race-re is?

Tudok olyan versenyről, ahol haláleset történt, mégis engedték a folytatást, pedig a résztvevők felkészültsége messze nem volt olyan szintű, mint az Air Race szereplőié. A Red Bull Air Race-ben a versenyzők kiválasztása nagyon körültekintően történik, figyelembe veszik a korábbi versenyeredményeket, illetve a rutint, és a versenyszabályzat is arra törekedik, hogy úgy a versenyzőket, mint a nézőket maximálisan védje. Ezzel együtt persze voltak apró malőrök, de a több mint ötven futam alatt nem történt tragédia. Ez pontosan a versenyzők alapos kiválasztásának, illetve a versenyszabályzat átgondolt létrehozásának köszönhető.

Az amerikaiak nyilván hoznak majd valamiféle szankciókat, de óva inteném őket attól, hogy ezt általánosságban ráhúzzák az egész repülésre.

Mondok egy példát: az óriási port kavart ramsteini katasztrófát annak idején egy katonai kötelék okozta. Ezek után az összes kisgépes airshow-t lekorlátozták, holott semmi közük nem volt hozzá. Ugyanakkor Amerikában, ahol több helyen repültünk, de maradjunk Európánál: például Farnborough-ban 250 méteres alsó magassági határ, 500 méteres deadline volt kötelező; mindent kitaláltak, hogy minél magasabban és minél messzebb legyünk a közönségtől. Ez egy téves felfogás, mivel egyértelmű, hogy minél magasabban repül valaki, annál veszélyesebb a közönségre, ha lejjebb repül, ott esik maga alá, ahol van, nem pedig ráhullik a nézőkre. Minél följebb van a pilóta, a közönségre annál veszélyesebb. A távolság az másik dolog.

Úgy Farnborough-ban, mint San Franciscóban a kisgépeknek ugyanígy megszabták a magasságot, távolságot, aztán tíz perccel később a Blue Angels kötelék a közönség háta mögött, feje fölött, keresztbe-kasul, egymással szemben, harminc méteren, többtonnás repülőgépekkel repkedett, akárcsak a Red Arrows Farnborough-ban. Ebben mi a logika? A nagy hiszti egy katonai kötelék miatt volt, mégse ők lettek lekorlátozva, hanem a kisgépek, amik jóval kevesebb bajt tudnak okozni.

Arra kell vigyázni az ilyen szabályozásnál, hogy ne legyen általános, mert az csak egy fék, egy gát, visszalépés. Inkább szakemberek hozzanak döntést és szabályokat, akik értenek hozzá, tudják, mi hogyan működik, annak érdekében, hogy valóban kevesebb baleset legyen. Ha egy általános lepedőt húznak az egészre, akár azt is mondhatnák, hogy soha többé senki ne repüljön, zárjuk be a hangárajtót, mert abból baj nem lehet.

Mi lesz az Air Race-szel?

Hivatalos döntés még nincs, hamarosan lesz. Dolgoznak rajta. Remélem, hogy 2013-ban újraindul, akkor idén már lesznek próbafutamok, illetve edzőtáborok, hogy a versenyzőket ismét gatyába rázzák, vagyis gyakorlatba hozzák. Én csak reménykedni tudok, mert óriási igény volt rá, nagyon sokan hiányolják, nemcsak mi, hanem széles közönség is szerte a világban. Hogy Magyarországon lesz-e futam, azt sajnos nem tudom.

Az edzőtáborokat hol tartjátok?

Eddig Spanyolországban voltak, idény után, amikor Európa többi részén már rossz az idő, ott késő ősszel, télen, de kora tavasszal is lehet repülni. Idén a táborok alkalmasint nyáron is lehetnek, bárhol Európában, mert nincs még verseny.

Van-e olyan tendencia, hogy egyre meredekebb dolgokkal csábítják a közönséget a repülőnapokra?

Nincs. A közönséget érdekli a repülés, a klasszikus repülőgépek éppúgy, mint a modernek; inkább a szervezést kéne kicsit jobbá tenni, az infrastruktúrát javítani, a helyszínek megközelítését megkönnyíteni. Nem kell meredekebb dolgokat kitalálni, a nézők szeretik azt, ami van. Legyen persze színvonalas a bemutató, mert gagyit nem lehet eladni, de nincs szükség semmi őrültségre.

Kapcsolódó hírek