Tankerek az égen – utasszállítóknak?
Ez a jövő? Ami a katonai repülés jelene? A magyar harci pilóták mostanság tanulják, a nagyvilágban elterjedt eljárás, de eleddig ismeretlen a polgári közforgalmi repülésben: ennek ellenére kutatóközpontok az Atlanti-óceán mindkét oldalán foglalkoznak azzal, hogy a légi tankolás tegye gazdaságosabbá a légiközlekedést, különösen a hosszú távú repüléseket.
A logika viszonylag egyszerű, az a gép, amelyet a levegőben megtankolnak, kisebb lehet, ugyanakkor jóval nagyobb hasznos terheléssel szállhat fel a kiinduló repülőtérről. Az egyik számítás szerint az ilyen típusú repülésre optimalizált gép, amelynek a hatótávolsága a kerozintartályok kapacitása szerint csak 2500–3000 mérföld lenne, viszont az útvonalon egyszer vagy kétszer a levegőben tankolna, kisebb tömeggel repülve ugyanazon az interkontinentális vonalon csaknem 25 százalékkal fogyasztana kevesebbet, mint a mai, általában az ilyen hálózaton repülő szélestörzsű gépek, és jóval kisebb lenne a károsanyag-kibocsátása is.
A nagy légiközlekedési csomópontoknak is könnyebbség lenne a kisebb gépek repülése, amelyek rövidebb pályaigényűek, kisebb lenne a környék zajterhelése, illetve mindennek következtében hosszú távú járatok éppen hogy kisebb regionális reptereken is képesek lennének fel- és leszállni, tehát tehermentesíthetőek a nagy repterek.
A történet egyébként innentől kezd közelíteni a Boeing point-to-point koncepciójához, de a változás persze sokkal radikálisabb lenne, mint amit mondjuk a 787-es képvisel, hiszen azért az is relatíve nagy, szélestörzsű gép.
A tankeres rendszer gazdaságossági számításai ráadásul akkor is pozitív eredményt hoznak, teszi hozzá a tanulmány, ha belekomponáljuk a tankergép fogyasztását, üzemi költségeit is.
A számos ellenérv egyike, hogy a rendszeres légitankoláshoz a közforgalmi pilótáknak speciális plusz kiképzés kellene. Az európai Recreat project első gyakorlati lépéseként két szimulátorral történő próbarepülés során tesztelte azt az automata rendszert, ami az utasszálíltók pilótáinak egyszerű és biztonságos manőverré tenné a légitankolást: mint ismert, az emberi beavatkozás nélküli légiutántöltő rendszerek már léteznek a katonai repülésben is, például a pilóta nélküli gépek működésénél.
A Recreate projekt ugyanakkor az egészet azzal újítaná meg, hogy a szokásos elrendezéssel szemben – a fogadó gép alulról követi a tankert, amelynek a merev töltőcsövét tehát felülről kell odamanőverezni az üzemanyagra éhes gép töltőszelepéhez – a polgári gépeknél az utasszállítónak egy millimétert sem kellene változtatnia a repülésén. A tanker közelítené meg alulról és hátulról, és a boom, a töltőcső a tanker törzsének első szekciójához lenne szerelve, és alulról találna bele aktívként az utasgép töltőnyílásába. Vagyis az utasszállító pilótáinak gyakorlatinak nem lenne más dolga, mint konstatálni a csatlakozást, a tartályok feltöltését, és repülni tovább.
Persze az is sok akadállyal járó, bonyolult folyamat lenne, hogy a sűrűbben használt légi útvonalakra kialakítsanak egy légitanker-hálózatot, nyilván a légitársaságok közös beruházása nyomán. Gyanítható egyébként, hogy már ez a fontos mozzanat is egyelőre megoldhatatlan feladat lenne, a légitársaságok nem azért vásárolnak mostanság hatalmas összegekben hatalmas flottákat az eddiginél gazdaságosabb típusokból, hogy aztán a légitankolás bevezetése kedvéért, további beruházások mellett lemondjanak ezekről a gépekről a kisebbek, de légi tankolhatóak kedvéért. Nem beszélve arról, mennyibe kerülne az új, szintén gazdaságos és előre-felfelé tankoló típus kifejlesztése, és persze annak az üzemanyagrendszernek a kialakítása, ami polgári gépek esetében is garantáltan biztonságossá teszi a légi üzemanyagfelvételt.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk!
Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!
