A hallgatag 88-as
Több mint öt éve, 2007. március 3-án közlekedett utoljára személyszállító vonat a 88-as számú Nyékládháza–Mezőcsát vonalon. Pedig nem sokkal korábban, 2006. augusztus 25-én ünnepelték a vasút megindulásának 100. évfordulóját, ám ezt a jubileumot alig fél évvel élte túl a személyszállítás errefelé. A vasútvonalak racionalizálása ugyanis a mezőcsáti kiágazást sem kímélte.
Az azóta eltelt évek mély nyomokat hagytak a vasútvonal műtárgyain: jóllehet heti-kétheti rendszerességgel közlekedik tehervonat, a személyforgalmat kiszolgáló épületek mára már nem alkalmasak a vasútüzem lebonyolítására. Mezőcsát végállomás felvételi épületében több család is lakik, így még ha nem is a vasút üzemel benne, legalább nem pusztul az épület. A hajdani raktárépületen és a váltókezelő szolgálati helyén azonban már igencsak meglátszik, hogy senki sem használja, de még csak nem is őrzik. A raktárat az ajtók lehegesztésével próbálják megvédeni a vandalizmustól, a váltókezelő épületében azonban már a nyílászárók sincsenek meg, csak idő kérdése mikor használják fel kibontott tégláit egy éppen épülő háznál.
A hivatalos álláspont szerint ezen a vonalon is – számos másikkal együtt – „ideiglenesen szünetel” a személyszállítás. Ez a kifejezés a vasút világában nem sok jóval kecsegtet, de elméletileg az adott térségi/települési társulás megrendelhetné a személyszállítást a vonalra. Noha a vasút bezárása ellen annak idején a lakók és az önkormányzat is hevesen tiltakozott – a szárnyvonal térségi kezelésbe vétele még csak szóba sem került. Pedig ez a megoldás számos országban elterjedt, és uniós források is pályázhatók hozzá.
A számszerű adatok hozzávetőlegesen 15 kilométernyi pályáról, egy állomásról és négy megállóhelyről szólnak. Erről kellene a térségi összefogásnak gondoskodnia, illetve a vonatokat megrendelnie. Többeket megkérdezve megállapítható, hogy jóllehet, sokaknak kényelmesebb az autóbusz, hiszen a vonattal ellentétben nem kell átszállni ahhoz, hogy a megyeszékhelyre jussanak, sőt, csaknem a városközpontig viszi őket, mégis ragaszkodnának ahhoz, hogy a vasúton a személyszállítást is visszaállítsák. Ezért cserébe még azt is elviselnék, hogy a kommunális adójukba az üzemeltetés önkormányzatra eső részét a lakosságra leosztva beépítsék.
Összességében elmondható, hogy dacára a bezárás óta eltelt több mint öt évnek, és az egyre csak pusztuló infrastruktúrának, a 88-as vonal mentén lakók továbbra is reménykednek abban, hogy egyszer még felhangzik a jól ismert szignál után: Mezőcsát, Mezőcsát állomás, köszöntjük kedves utasainkat!
