Budapest vendége az A380: mitől érdekes az óriás?

Az A380-as a Boeing 747-es és a Concorde mellett a polgári repülés egyik legismertebb és legkülönlegesebb légi járműve. Ma még, bár a nagyobb repülőtereken egyre gyakrabban felbukkan, a mi környékünkön elég ritkán látható (és sajnos arra sincsen reális esély, hogy ez a közeljövőben megváltozzon). Éppen ezért nagy szenzáció a repülőgép budapesti látogatása. De mitől is különleges az A380-as?

A legkézenfekvőbb válasz az, hogy a méretétől. Közel 73 méteres hosszával, majdnem 80 méteres szárnyfesztávolságával és több mint 24 méteres magasságával a legnagyobb személyszállító repülőgép (egyedül az Antonov 225-ös nagyobb, de a típus egyetlen üzemelő példányát személyforgalomban nem, csak áruszállításra használják). Az A380-as teljes hosszában kétszintes, szemben a Boeing 747-essel, amelynél a második szint csak a törzs harmadáig tart. Maximális felszálló tömege (MTOW) 560 tonna.

Az eddigieknél jóval nagyobb törzs és felszálló tömeg speciális megoldásokat igényel. Ezek közé tartozik a kompozitanyagok széles körű alkalmazása, melyek tömegarányban körülbelül 20%-ot képviselnek. Ez természetesen még jóval elmarad a Boeing 787-estől, ahol ez az arány már 50%, de több mint a 777-es 12%-os értéke. A törzs jórészt még alumínium, de többek között a szárny egyes részei, a törzs hátsó része és a vezérsíkok is kompozitból készülnek.

A hatalmas tömeget négy darab Rolls–Royce Trent 900, vagy Engine Alliance GP 7000-es hajtómű emeli a magasba. A modern hajtóművek nemcsak gazdaságosabb üzemelést és kisebb károsanyag-kibocsátást tesznek lehetővé, de jelentősen csökkentik a zajterhelést is, így az megfelel a Heathrow repülőtér szigorú zajvédelmi előírásainak is. Az eredeti tervek szerint az A380-asnál egyáltalán nem alkalmaztak volna sugárféket, de a hatóságok nyomására végül a két belső hajtóművet felszerelték reverzzel, ugyanakkor a repülőgép megállításában a hagyományos fékek szerepe sokkal jelentősebb.

Komoly újítás, hogy a hidraulikus rendszer a megszokott 210 bar helyett 350 bar nyomáson működik, amelynek köszönhetően kisebb méretű, és ezáltal kisebb tömegű elemeket lehet használni. Az elektromos rendszerben rézkábelek helyett alumíniumkábeleket alkalmaznak, szintén a tömeg csökkentésének céljából.

A pilótafülke kialakítása és rendszerei hasonlóak a többi Airbus típuson találhatóhoz, éppen azért, hogy a légijármű-vezetők átképzése gyorsabb, egyszerűbb és kevésbé költséges legyen. A műszerfalon összesen nyolc, teljesen egyforma és egymással is felcserélhető 15 cm x 20 cm-es méretű folyadékkristályos kijelző kapott helyet, megfelelő képet biztosítva a pilótáknak a repülési adatokról és az egyes rendszerek állapotáról. Az A380-as esetében először alkalmaztak QWERTY billentyűzetet a könnyebb adatbevitel érdekében. Szintén újítás a „papírmentes pilótafülke” koncepció, vagyis az eddig papíralapú térképek, kézikönyvek és egyéb dokumentumok kiváltása. Az NSS (Network System Server) rendszer képes az összes ilyen adat tárolására, és ezt két külön 11 inches kijelzőn jeleníti meg.

Az A380-as az utasok számára is számos újítást tartogat, hogy a hosszú repülőutak (a hatótávolsága több mint 15 000 km!) a jelenleginél kellemesebben teljenek. A kabinba beszűrődő zaj a Boeing 747-eshez képest 50%-kal kisebb, míg a kabinnyomás nagyobb. Az ülések szélesebbek és az ablakok is nagyobbak. A kabinvilágítás LED alapú, így a napszaknak megfelelően változtatható, ezzel is növelve a komfortot. A repülőgép maximum 853 utast szállíthat, de a leggyakrabban alkalmazott háromosztályos elrendezésben ez a szám 500 és 600 között változik, az üzemeltető légitársaságtól függően (a Lufthansa gépei 526 üléssel vannak ellátva). A repülőgép méreteinek köszönhetően a Singapore Airlines egyedülálló módon teljes méretű ággyal felszerelt kabinokkal alakította ki első osztályát.

Az A380-as rendszeres kiszolgálása komoly fejtörést okozott még a világ legnagyobb repülőtereinek is. Nem elég ugyanis a megfelelő hosszúságú és szélességű futópálya (a felszálláshoz hajtóműtípustól függően 2700-2900 méter hosszúságú pálya szükséges, az ajánlott szélesség pedig 60 méter, bár ez nem mindenhol áll rendelkezésre, például a londoni Heathrow repülőtéren, amely a típus egyik legfontosabb célállomása, ez csak 45 méter, mint ahogy a Liszt Ferenc repülőtéren is). Sok helyen a gurulóutak kiszélesítésére és teherbírásának megnövelésére is szükség volt, mint ahogy nagyobb állóhelyek, és külön a „szuperjumbó” számára létrehozott kétszintes utashidak kialakítására is. A repülőgép nagy mérete a légiforgalmi irányítók munkáját is megnehezíti, mivel az A380-as által keltett komolyabb légörvények miatt nem elégséges a megközelítés, illetve a felszállás során eddig alkalmazott legnagyobb szeparáció sem, egy új turbulencia kategóriát kellett kialakítani a típus számára.

Összességében elmondható, hogy az A380-as számos technikai újdonságával, és legfőképpen méretével valóban lenyűgöző, és nagyon örvendetes, hogy ez a rendkívüli légi jármű végre a magyar közönségnek is bemutatkozik.