Ahol Szép Heléna sínen jár

Ha megkérdeznénk hazai vasútbarátokat, hová kell utazni ahhoz, hogy menetrend szerinti személyvonatok élén nap mint nap gőzmozdonyokat láthassunk, nagy részük valószínűleg Szíriánál vagy Kínánál közelebbi helyszínre nem tippelne. Pedig nincs igazuk, az úti célt ugyanis jóval közelebb kell keresni. Mindössze annyi a teendőnk, hogy egy este fel kell ülni a Varsóba tartó gyorsvonatra, és akár egy átszállás után másnap máris ilyen vonatokkal utazhatunk. Igen, ez nem tévedés: 2007-ben az Európai Unióban, Lengyelország nyugati fertályán még mindig normál gőzösüzemmel találkozhatunk!

Wolsztyn (ejtsd: Volstin) Poznańtól 80 kilométerre nyugatra található, 14 ezer lakosú kisváros. Noha különleges látnivalóval a szó hagyományos értelmében nem nagyon büszkélkedhet, mégis Európa-szerte ismerik e helységet – kizárólag a gőzmozdonymániás vasútbarátok. A városka neve mára annyira összeforrott a témával, hogy ha Wolsztyn hivatalos honlapját megtekintjük, azon is lépten-nyomon gőzösöket láthatunk. És valóban a technikatörténet e sajátos, itt felejtett kis szigetére méltán büszkék. Főleg Németországból és Angliából érkeznek ide vasútbarátok, hogy élvezzék azt, amit máshol már nem lehet: a gőzösüzem mindennapos lüktetését. Nincs itt semmi színészkedés, művi látványosság, lázas igyekezet annak érdekében, hogy a tisztelt vendég jól érezze magát, és lássa, milyen is volt anno a vasút, mondjuk a hatvanas években. Ez egy folyamatosan működő kis fűtőház, ahol a mai napig kizárólag gőzmozdonyok üzemelnek.

Éppen százhúsz éve épült meg Wolsztyn első vasútvonala, amely Zbąszynek felől érte el a városkát. Egy évtizeddel később megépült a Lesznóba (ejtsd: Lesno) vezető vonal, majd 1898-tól Poznań felé is lehetett vonattal utazni. Később, 1905-ben és 1908-ban két további vonal is elkészült, az egyik Konotopba, a másik Nowa Sólba. Maga a fűtőház 1907-ben épült meg, de mivel az itt összefutó öt vasútvonal forgalma folyamatosan nőtt, 1909-ben nyolcállásossá bővítették. Az 1908-ban épült, többször is meghosszabbított fordítókorongban a mai napig az eredeti, Görlitzben készült hajtás működik. Figyelemre méltóak a kiszolgálólétesítmények is: a két régi széndaru, valamint a száz köbméteres víztorony. Az állomás két végén található váltóállító tornyokban is az eredeti, 1891-es és 1903-as, berlini gyártású berendezés üzemel. A fűtőházban a hetvenes–nyolcvanas években háromszázan gondoskodtak a naponta szükséges harminc gőzmozdonyról. A cikk írásának idején mindössze napi három vonatpár közlekedett gőzvontatással.

Ehhez jönnek még az előre nem látott okok (például az errefelé dolgozó dízeljárművek meghibásodása) miatti többletvontatási feladatok, valamint a csak esetenként közlekedő menetrend szerinti és különvonatok.

A kis körfűtőház annak ellenére őrizte meg az eredeti, különleges atmoszférát, hogy időközben tudatosan fejlesztették turistacsalogató látványossággá. Az állomáson félreállított lokomotívok csak fokozzák a hangulatot – a gőzösök között akad hiányos, üzemképtelen gép is, de van olyan is, amit szinte csak be kell fűteni, és máris roboghat vonatával.

A fűtőház állandóan üzemelő mozdonyai közül az alaptípus az Ol 49 sorozat, amelyből négy üzemképes példány van (a 7, 23, 69, 111 pályaszámú). A 100 kilométer per óra legnagyobb sebességű, 1’C’1’ tengelyelrendezésű, szerkocsis személyvonati mozdonyból 1949 és 1954 között összesen 115 készült Chrzanowban. A poznani vonatok élén szinte mindig ezeket látni; vagy egy gép fordul kettőt, vagy két gép fordul egyet-egyet. A lesznói vonatokat többnyire Ol 49 vagy Pt 47 sorozatú mozdony húzza. Az utóbbi egy nagyon tekintélyes, 1’D’1 tengelyelrendezésű szerkocsis gyorsvonati mozdony, 110 kilométer per óra legnagyobb sebességgel. Ebből jelenleg sajnos csak a 112-es üzemel. Időnként megfordul a személyvonatok élén a fűtőház büszkesége, a Pm 36-2 pályaszámú gyorsvonati mozdony, a Szép Heléna is, melyet annak idején hazánkban is láthattak a vasútbarátok, méghozzá az 1996-os angyalföldi járműparádén. A 2’C’1’ tengelyelrendezésű óriás 130 kilométer per órás végsebességével Lengyelország leggyorsabb gőzmozdonya. De ezt a szépséget inkább az alkalmanként közlekedő gyorsvonatokra tartogatják. A szóban forgó vonatok a hivatalos PKP-menetrendben is szerepelnek, normál díjszabással, általában a Poznań–Wroclaw fővonalon közlekednek. Rendkívül impozáns látványt nyújtanak az akár 100-120 kilométer per óra sebességgel száguldó gyorsvonatok, és talán csak számunkra meglepő, hogy számos lengyel „hétköznapi” utazásaihoz is igénybe veszi ezeket. Lenyűgöző élmény, ahogy a hatalmas gőzös méltóságteljesen kihúz Wroclaw Głowny (a volt Breslau Hauptbahnhof) mai napig is a német időket idéző, ódon csarnokából. Ugyancsak figyelemre méltó az évente egyszer a tengerhez közlekedő gyorsvonat. Tavaly például a Pirat nevű vonat nyolc, egyenként négytengelyes gyorsvonati kocsiból állt, Poznańból Kołobrzegig oda-vissza 534 kilométert tett meg reggeltől estig. Ehhez az attrakcióhoz összesen négy csapat mozdonyszemélyzetre, továbbá egy előre megszervezett tűzoltóautós vízvételezésre volt szükség. Általában minden év május elején rendezik meg Wolsztynban a gőzösparádét, amelyre a szomszédos Németországból és Lengyelország más fűtőházaiból (Jaworzyna Sląska, Chabówka) is érkeznek gőzösök és különvonatok. Ekkor biztos befűtve láthatjuk Wolsztyn másik különlegességét, a Tr 5-65 pályaszámú gőzöst, amely a porosz G8.1 típus egyetlen európai üzemképes példánya. Megjegyzendő: mivel számos mozdony vár Gnieznóban nagyjavításra, ezért jelenleg itt több típust nem láthatunk üzemben. Aki teheti, látogasson el Wolsztynba, hiszen ott valóban különleges élmény várja az érdeklődőket.

Nincs elérhetetlen messzeségben, és a lengyel árszínvonal sem lehet visszatartó erő. Indulás előtt érdemes átböngészni a német nyelvű honlapot, melyen minden fontos, a fűtőházzal kapcsolatos információ megtalálható. Képtárak, filmfelvételek, a mozdonyok műszaki leírásai, napi mozdonyvezénylések, esetleges eltérések a fordától, különvonatok, szálláslehetőségek a fűtőházban, és így tovább. Szerencsére nemcsak erre a környékre, hanem a lengyel vasút egészére jellemző, hogy nem jelent különösebb problémát a vasút fényképezése. Sajnos az idegen nyelvek ismeretében egyáltalán nem jeleskednek Lengyelországban, de ha valahogy sikerül megértetni magunkat, az üzemi területekre történő bejutás sem jelent gondot. Wolsztynban persze mindez sokkal gördülékenyebben zajlik: a szabott díj megfizetése ellenében azonnal beléphetünk és fotózhatunk, bár a gőzmozdonyon utazás csak előzetes jelentkezés és beosztás alapján, borsos áron lehetséges. Fotózás szempontjából (talán a felvételi épület kivételével) maga Wolsztyn állomás és környéke számos lehetőséget nyújt, de a poznańi vonalon fekvő Rakoniewice kis állomása a leghangulatosabb – itt leszállni tényleg felér egy időutazással. Aki nyílt vonali felvételeket készítene, és nincs gépkocsija, annak elegendő Wolsztynból Leszno felé kigyalogolni odáig, ahol a két vonal egy kis híddal keresztezi egymást.

A vasúti közlekedés a PKP-nál alapvetően megbízható, nem túlzottan drága, és általában a MÁV-nál magasabb színvonalú szolgáltatást nyújt. Az utóbbi időben azonban számos mellékvonalon szűnt meg a forgalom, és minden menetrendi időszakban további, meglehetősen vaskos pótlékok jelennek meg, melyek sok változást, további vonalbezárásokat és vonatszám-csökkentéseket tartalmaznak.

Megjelent az Indóház 2007 márciusi számában

A 2012-es gőzmozdonyfesztivált április 28-án rendezik, portálunk várhatóan beszámol az eseményekről, és a gőzvontatású vonalak jelenlegi helyzetéről.