Biztos, hogy lezuhant az MH 370-es, senki nem élte túl a katasztrófát

MTI/iho   ·   2014.03.24. 15:51
malay0

A malajziai miniszterelnök helyi idő szerint hétfő késő este Kuala Lumpurban bejelentette, hogy a műholdas adatok újabb elemzése szerint a több mint két hete eltűnt utasszállító repülőgép az Indiai-óceán déli részébe zuhant.

Najib Razak a rövid sajtótájékoztatóján „mély szomorúságának és sajnálkozásának” adott hangot a történtek miatt. Elmondta: a gépet üzemeltető légitársaság, a Malaysia Airlines már értesítette az utasok családtagjait arról, hogy nincs túlélő. Hozzátette, hogy a gép sorsáról az áttörést jelentő információ a műholdas adatok példa nélküli elemzésén alapul.

A BBC szerint a hozzátartozók olyan üzenetet kaptak, amelyben az állt, hogy az utasszállító repülőgép minden kétséget kizáróan szerencsétlenül járt és nincsenek túlélők.

A kormányfő szerint a szerencsétlenség feltételezett helyszíne messze esik minden, leszállásra szóba jöhető helytől.

– Szomorúan kell tudatnom, hogy az MH370-es járat az óceánban végezte – tette hozzá.

Nadzsib azt mondta, hogy a brit légibaleset-vizsgáló hatóság (AAIB) és az Inmarsat nevű brit műholdcég további vizsgálatokat végzett, és az elemzésük alapján arra jutottak, hogy az MH 370-es járat utolsó pozíciója az Indiai-óceán közepén volt. Mint mondta, ez a pont távol esik bármilyen lehetséges leszállóhelytől.

Korábban írtuk:

Összesen már tíz repülőgép vesz részt a keresésben az Indiai-óceánnak azon a déli területén, ahol korábban az ausztrálok vettek észre gyanús tárgyakat műholdfelvételeken, legutóbbi pedig a kínaiak véltek felfedezni olyan elemeket, amelyek tartozhatnak a Malaysia Airlines eltűnt Boeing 777-eséhez – korábbi cikkeinket lásd keretes írásunkban. A keresésbe egyébként Kína két Il-76-ossal kapcsolódott be, de van az ausztrálok és amerikaiak P-3-asai és P-8-asa mellett civil gép is a kutatóflottában, egy magántulajdonban lévő Bombardier Global Express. A jelenlegi keresési zóna északi részén pedig az indiaiak C-130-asa próbál az eltűnt gép nyomára jutni. Valamennyi repülőgép meglehetősen komoly hatótávolsággal rendelkezik, ami fontos lehet egy olyan kereső tevékenységben, amelynek zónája a legközelebbi szárazföldtől 1970 kilométerre esik.

Kínai Il-76-osok ausztrál repülőtéren

A korábbi, Perth-től 2300 kilométerre lévő kutatási terület ugyanis elmozdult kelet felé, ez tehát némiképp megkönnyíti a személyzetek és gépek dolgát, kicsit csökkent a helyszínre való átrepülés ideje és nőtt az effektív keresési idő. Azonban az erősen megnehezítheti a helyzetet az ausztrál tengerbiztonsági hatóság szerint, hogy a kérdéses zónában eső várható. Ami pedig a mindeddig meg nem talált, de ugyancsak az AMSA által felfedezett, feltételezhetően repülőgépről származó roncsdarabokat illeti, azok a műholdas fotók elkészítése óta elsüllyedhettek, mondják az ausztrálok. Legfrissebb hírek szerint azonban legutóbb kínaiak után francia műholdfelvételeken tűntek fel lehetséges roncsdarabok, de utóbbiak jóval a mostani kutatási zónától északra. Mindez nemcsak azt jelzi, mennyire nehéz bármit is megtalálni, hanem hogy az erős áramlatok mennyire messzire sodorhatták két hét alatt az esetleges repülőgép-részeket az esetleges lezuhanás helyétől.

A legmodernebb tengeri felderítő, a P-8A Poseidon is kutat a térségben

Újabb apró, de érdekes elem, amit a Malaysia Airlines hozott nyilvánosságra a gép eltűnésének körülményeiről: volt egy olyan ACARS-jelentés, tehát a gép rendszereinek, berendezéseinek működéséről szóló, időközönként automatikusan továbbított adatcsomag, amit a személyzettel történt utolsó rádiókapcsolat előtt 12 perccel, a transzponder leállása előtt 14 perccel sugárzott a gép, és amelyben az az információ is benne volt, hogy az MH370-es járat szokásos és normális útvonala északkelet felé akkor még be volt programozva a repülésvezérlő számítógépekbe. Mint ismeretes, ezután szakadt meg minden kapcsolat a géppel, és ezután 45 perccel a katonák már elsődleges radarjelként észlelhették a 777-est, amint nyugati irányba repül a Maláj-félsziget fölött: ugyanakkor, emlékeztet a Flightglobal friss összefoglalója, ennek az elsődleges radarjelnek a meglétét a malajziai hatóságok csak a gép eltűnése után egy héttel ismerték el.

A legfrissebb térképvázlaton a franciák észlelése is szerepel

A maláj gép katasztrófája
az iho.hu-n

Eltűnt 777-es: „furcsaság” a kommunikációban; Kína talált „valamit”
Eltűnt 777-es: a keresés kérdőjelei

Roncsok messze délen az Indiai-óceánon: megvan a 777-es?
Szimulátor és politika: újabb rejtélyek az eltűnt 777-es körül
Szándékosság, emberi beavatkozás! Új hírek az eltűnt 777-esről
Még négy órát repült? További rejtélyek az eltűnt 777-es körül
Elfordult nyugat felé? Rejtélyek az eltűnt 777-es körül
Megvannak a roncsok? Terrorveszély, utolsó rádiókapcsolat
Eltűnt egy utasszállító Indokínában

Érdekes elemzés jelent meg mindeközben a világ egyik legkomolyabb szaktekintélye, David Learmount tollából. Az egykori pilóta, a Flightglobal repülésbiztonsági szakújságírója szerint az egész iparágra kihat az, ami ezekben a hetekben történik, mert nem maradhat fenn az az információs vákuum, ami az MH370-es járat repülése körül tapasztalható. Arra emlékeztet, hogy amikor megjelent a baleseti jelentés az Air France A330-asának lezuhanásáról az Atlanti-óceánon, a francia hatóság a dokumentumban azt javasolta, hogy legyen egy valós idejű állandó kommunikáció, járatkövető rendszer, amelynek révén pontosan lehet ismerni minden lakatlan terület vagy tenger felett repülő gép mozgását.

Az ilyen rendszernek létezik technikai megoldása, sőt, a Flyht Aerospace Solutions nevű cég el is adott néhány légitársaságnak a maga FLYHTStream műholdas állandó követő rendszeréből, amely a pilóták beavatkozása nélkül közvetíti a gép összes repülési adatát egy műholdra, majd onnan egy földi szerverre. A légitársaságok nagy része azonban nem vásárolt a rendszerből, aminek oka a költségek és előnyök- (cost-benefit) elemzés nyomán az a megállapítás volt, hogy az olyan extrém esetek, amelyek kapcsán erre a rendszerre igazán szükség lenne, rendkívül ritkán következnek be.

Az utazóközönség azonban joggal teszi fel a kérdést, írja Learmount, hogy ha a társaságok hatalmas költséggel építenek a gépekbe repülés közben működő szórakoztató rendszereket, telefonkapcsolatra és internetre használható műholdas kommunikációs berendezéseket, vajon miért van az, hogy mégsem tudják egy 777-es útját rekonstruálni 239 emberrel a fedélzetén? Ez a sokkhatás talán rákényszeríti a légügyi hatóságokat arra, hogy az óceánok és lakatlan vidékek fölötti repüléshez tegyék kötelezővé a repülést real time-ban követő rendszerek beépítését a gépekbe, írja Learmount. (Ami egyébként azért nem ilyen egyszerű kérdés, mert például az MH370-es járat eredeti útvonalán nem repült volna nagyon sokat tengerek vagy lakatlan területek fölött, hanem valamilyen okból az eredeti útvonalról letérve került lakatlan vidékek illetve az óceán fölé. Vagyis e logika szerint gyakorlatilag bármely utasszállító gépet fel kellene szerelni ilyen berendezéssel.)

Hasonló véleményen van a nemzetközi légiközlekedési szervezet, az IATA is, amelynek elnöke, Tony Tyler ugyancsak sürgette olyan rendszer működését, amely révén egyetlen gép sem tűnhet el a semmibe.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek