Egy igazán őszinte vallomás

Kedves volt, csinos volt, végigmosolyogta az utat. Mindenki mindig figyelt rá, amikor végigsuhant a széksorok között. Lelkesen mondta az állomásokat és a kötelező szöveget az értéktárgyak védelméről és a dohányzás tilalmáról. Majd jött KöKi. Ahova szépen befutott a vonat s vártunk a továbbindulásra. De tovább vártunk a szokottnál. Sőt, még tovább vártunk. Páran elkezdtek fészkelődni, egyesek a „Mi van már megint?!” és hasonló mondatokkal próbáltak „érdeklődni”, ám ekkor nem volt sehol. Majd egyszer csak újra jött a szokásos szignál és bemondta: „Kedves utasaink! Tájékoztatom Önöket, hogy előreláthatólag nem tudom megmondani, mikor megyünk tovább...” Itt, ekkor végképp elgyengült a férfinép. Mindenki őt kereste, de nem láttuk sehol. Majd két-három perc múlva bemondta azt is, biztosítóberendezés-hiba miatt kell állnunk és negyedóra múlva tudunk továbbindulni. Tíz perc múlva elindultunk, tizenkét perc késéssel értünk a Nyugatiba. Végül megúszta a lánykérést, mert mindenki rohant a dolgára. De még egyszer láthattuk mosolyogni a vonat mellett. Jó volt.

Kedves MÁV! Gratulálok a dolgozójukhoz! Minél több ilyen munkatársat kívánok – magunknak!

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!