Egy kis kirándulás, meg busz-lak Tiszacsegén

Néhány héttel ezelőtt egy különleges képre bukkantunk az egykori Hajdú Volán járműveivel foglalkozó kitűnő Facebook-oldalon: három Ikarus állt egymás mögött „bungalóvá” alakítva, fölöttük tetőszerkezet, alattuk cölöpök, a kép szerint egész jó állapotnak örvendenek, pedig ordít róluk, nem mostanában kerültek oda. Mint kiderült, a kép friss, a buszok a mai napig ott vannak, így mivel nekünk is arrafelé volt dolgunk a következő hetekben, mindenképpen meg kellett élőben is nézni ezeket a „kincseket”.

A helyszín pontos megtudakolása után könnyen megtaláltuk, amit kerestünk, bár ha nem tudatosan megyünk, akkor valószínűleg fel sem tűnik, hogy mik lapulnak ebben a Tisza-parti üdülőövezetben, a buszok annyira belesimulnak a környezetbe. A hely elhagyatott, mint kiderült már évek óta nincs Hajdú Volán- (ÉMKK-) tulajdonban, de szerencsére a környék gondozottnak mondható, és ami nekünk a legfontosabb, az Ikarusok sincsenek megrongálódva, így hát nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy közelebb merészkedjünk hozzájuk.

A környéken nemcsak a két 255-ös és a 266-os van cölöpökön, hanem majdnem az összes épület: erre minden bizonnyal azért van szükség, hogy áradás idején se mosson el mindent a víz. Nem mellesleg kitűnően meg lehet vizsgálni az Ikarusok vázszerkezetét is alulról: amint az várható volt, mindent kiszereltek belőlük; nemhogy a fődarabok, de még az apró alkatrészek se maradtak meg. Természetesen az itt töltött körülbelül harminc év se múlt el nyomtalanul: a váz csupa rozsda, hiába keressük az alvázszámokat, sehol nem találjuk.

Másszunk fel a szerkezetre, hátha okosabbak leszünk – gondoltuk, de sajnos az ablakok is „jelöletlenek”; amin van is valami gravírozás, sajnos az se tartalmaz semmilyen évszámot, ami jó lehetett volna valamilyen kiindulási alapnak a gyártás évét beazonosítandó. Az övvonaltól lefelé kézzel festették át őket barnára, de itt-ott azért előbukkan az eredeti fényezés is – ami a 255-ösöknél piros lehetett – sőt, a hátfalon egyértelműen kivehető a Volán-csiga sziluettje is. Az utastérben a függönyök behúzva, a réseken be lehet kandikálni, de csak annyi látszik, innen is mindent kiszereltek, és telerakták ágyakkal.

A középső busznál mázlink van: ebben szerencsére még benne maradt a gyári tábla, így a helyszínen ki is derül, hogy egy 1976-os gyártású Ikarus 255.70-esről van szó, tehát 41 évvel ezelőtt gördült ki a székesfehérvári gyárkapun. Ezen van egyedül ősrégi, széthúzott betűs I K A R U S márkajelzés, így minden bizonnyal hármójuk közül ő a legöregebb. Otthon, utánaérdeklődve az alvázszámnak pedig további információkat tudunk meg: 1976-tól 1986-ig közlekedett a Hajdú, vagyis akkor még a 6. sz. Volánnál GC-93-67, majd 1982-től BV-81-04 rendszámmal. A fent említett Facebook-oldalon csodával határos módon még fotót is találunk róla a fénykorából: valószínűleg nem gondolta volna a kép készítője, hogy több mint három évtized elteltével – igaz kibelezve – de még mindig egyben lesz a busz.