Elásott támadók: ausztrál F-111-esek fura végzete

iho/repülés   ·   2011.11.29. 07:30
nyito

Az Amberley Légitámaszponton szolgálatot teljesített F-111C repülőgépeket az 1. és a 6. század használta. Utolsó példányaik kivonására 2009-ben került sor, utolsó repülésük tavaly volt, feladataik egy részét a Boeing F/A-18E/F Super Hornetek vették át.

A repülőnapok fénypontja: az F-111C hajtóművei begyújtják a vészleeresztőrendszeren távozó kerozint <br>(fotó: windward-oz.com)

A katonai gépek szolgálatból kivonása után nem egyszerű azokat ténylegesen is leszerelni. A veszélyes anyagok (üzemanyag, hidraulikafolyadék, kenőolaj) leengedése mellett a repülőgépet ellenőrzött körülmények között teszik alkalmatlanná a további használatra. A fegyverzet, a radarrendszer, az elektronikai harci rendszer mellett gyakran a hajtóműveket is kiemelik. A „kifosztott” gépek általában repülőmúzeumokba vagy szoborgépként parkokba, terekre, bázisok bejáratához, esetleg gazdag magángyűjtőkhöz kerülhetnek. A gépek egy részére viszont az újrahasznosítás vár: ekkor a környezetvédelem szempontjából már veszélytelen gépeket szétszerelik vagy -vágják, majd a fémhulladékot beolvasztják.

Repülőszívnek rettenetes látvány az eltemetett F-111-esek sora <br>(fotó: couriermail.com.au)

Van viszont példa arra is, hogy a kiselejtezett gép a tenger alatt kezd új életet: az Egyesült Államokban megtisztított A-6 Intrudereket süllyesztettek le a búvárok számára könnyen elérhető mélységbe.

Ausztrália egészen sajátos módját választotta a repülőgépek kezelésének: nehéz földmunkagépekkel eltemettek 23 géptörzset Ipswick városa mellett, egy használaton kívüli szénbánya területén. A kontinensnyi ország összesen 45 F-111C és F-111G változatú támadógépet üzemeltetett. Ezekből nyolc gép katasztrófákban semmisült meg, egy gépet a gép fáradásainak tüneteit vizsgálva bontottak szét 1999-ben, hat gép pedig már jelenleg is szoborgépként szolgál múzeumokban és különböző katonai objektumok előtt.

A jelenlegi tervek szerint hét további, működésképtelenné tett gépet ajándékoznak még különböző múzeumoknak és szervezeteknek, míg a maradék 23 gépet szépen eltemetik. A géptörzsekből kiszereltek mindent, ami még hasznosítható volt és persze a környezetre veszélyes anyagok sem maradhattak a gépben vagy a gépen.

A General Dynamics F-111-es gépe földi támadó, taktikai és stratégiai bombázó szerepkörben egyaránt bevetésre került, először a vietnami háborúban. A kétszemélyes gépet sikeresen alkalmazták felderítőként is, és az amerikai légierőben elektronikus hadviselésre szolgáló változata, az EF111A Raven a „standard” F-111-esek kivonása után is szolgálatban maradt. Csak Ausztrália vásárolt belőlük, a brit Királyi Légierő végül lemondott a beszerzésükről, pedig az F-111-esek megvétele miatt nyilvánították feleslegesnek és állították le a britek egyik ígéretes harcirepülő-programját, a BAC TSR-2-t. Mindeközben igen hasonlóra sikeredett az F-111-eshez a szovjetek Szu-24-ese.

A hatvanas évek egyik szokásos tervezési irányának megfelelően változtatható szárnyállású volt, de ez volt az első típus, amely sorozatgyártásra is került ezzel a megoldással. A bonyolult szárnymozgató mechanizmus elég sok problémát okozott, történt katasztrófa F-111-essel a szerkezeti elemek fáradásos hibája miatt, és a gép korai harci alkalmazása is több veszteséggel járt.

Líbiai bevetésre készítenek elő egy F-111-est az angliai Lakenheath bázison.

Később azonban, már kiforrott típusként beváltotta a tervezési elképzeléseket. Az egyik első olyan gépe lett az amerikai légierőnek, amely valódi precíziós, lézerirányítású fegyvereket volt képes alkalmazni. Különlegessége volt, hogy szükség esetén katapultülések helyett a pilótafülkével egybeépített mentőkapszula robbant ki a gépből a pilótákkal.

Földkövető radarja révén kis magasságban, nehezen felderíthető módon volt képes berepülni ellenséges területre. Fontos szerepet kapott az amerikaiak 1986-os Líbia elleni támadásában, az F-111-es kötelék az angliai Lakenheath-ből több, mint 10 ezer kilométert repült a bevetés során, az egyik gép máig nem tisztázott körülmények között eltűnt, feltehetően lelőtték. 1991-ben az Öböl-háborúban fontos csapásmérő feladatokat teljesített, az értékelések szerint meglehetős sikerrel, és részt vett a NATO balkáni hadműveleteiben is, de a flotta fenntartása, a bonyolult rendszerek karbantartása, a gépek üzemeltetése egyre drágábbnak és nehezebbnek bizonyult. Az amerikai légierőben feladatköreit az F-15E Strike Eagle illetve a B1-es – ugyancsak variaszárnyú – bombázó, illetve annak változatai vették át. A Ravenek 1998-ban mentek nyugdíjba, az ausztrál légierőtől tavaly decemberben búcsúztatták az utoljára repült F-111-eseket.

Magyarországon a nagyközönség az 1991-es és 92-es taszári repülőnapokon láthatta a gépet közelről. Az F-111-esek érkezése egyik alkalommal különösen látványosra sikerült, a géppár első tagja ugyanis tévedésből a pályával párhuzamos gurulóútra szállt le.

Kapcsolódó hírek