Erdélyország ünnep nélkül
„Egyik legfontosabb célom volt erdélyi utunk során, hogy megnézzem az ezeréves határon a vasúti őrházat. Erre egy hétfői napon került sor, szerencsétlenségemre a kis őrházban működő múzeum pont ezen a napon nincs nyitva. Kiindulási pontunk Erdőszentgyörgy volt, itt kaptunk szállást ismerősöknél. Út közben sikerült a gyimesi vasútállomáson fotóznom, ahol a CFR-es mozdonyok mellett jócskán akadtak magánvasúti gépek is. Az egyébként nem is olyan kicsi állomáson nagy volt a csönd. Sokat mondok, ha három ember jött velünk szembe fél óra alatt. Itt tapasztaltam meg először a román vasutasok vendégszeretetének, illetve vasútbarát-szeretetének hiányát... Némi sétával elértük az őrházat. Nagyon tetszett még úgy is, hogy be sajnos nem juthattunk.
Másnap sikerült eljutnunk Parajdra, ahol a sóbánya melletti sómalom, illetve feldolgozóüzem is tartogatott vasúti látnivalót. A malom mögött észrevettük, hogy bent áll egy kék dízel, és két sorban a vagonok. Éppen töltötték őket sóval, míg a mozdony a mérleg előtt várakozott. Ekkor az állomásra begördült egy szakadt piros, csatolt motorkocsi. Visszafelé az autóúton meg kellett állnunk, mert az utat keresztező vasútvonalra vonat érkezett. A kis motorkocsi vezetője kipattant a vezetőfülkéből, kihajtotta az útra a sorompót, átgurult a rozzant járgánnyal majd visszahajtotta a sorompót, visszaült a helyére és elindult a vonat. Ezután megnéztük még Szováta és Erdőszentgyörgy vasútállomásait. Utóbbinál már szolgálattevő sincsen, az egyébként szerkezetileg igen stabil állomásépület kifosztva, megrongálva, elhagyatottan áll. Vendéglátóink elmondása szerint a helyi vasútvonal jelenleg magánkézben van (Regiotrans), és többet vesznek ki belőle, mint amit belefektetnek. Állítólag régen szerteágazó és jó minőségű volt a hálózat. Híres volt a sóvonatokról és a fürdőzőket szállító fürdővonatokról. Ezt az emléket mára teljesen befedi a gaz és az enyészet. Másnap Szovátán egy rég felszámolt vasút maradványaira bukkantunk a városban: egy töltésre és egy hatalmas vasúti hídra.
Hazaúton sikerült Marosvásárhely vasútállomását lefotózni, néhány dízelgéppel, kocsikkal, egy motorvonattal, serénykedő román vasutasokkal, és a járműjavítóval.”
Kép és szöveg: Fülöp Dániel
