Felügyelet alatti vezetés a svéd Keletiben - 2.

„Ungersk korv är god korv, men Falu korv är bara potatismos” – A magyar kolbász jó kolbász, de a Falu kolbász csak pityókás. A svédek egyik kedvenc inkább virslihez hasonlító kolbászát Falu kolbásznak hívják és Falun városában gyártják.

Augusztus 23-án ide vezetett az utunk a csodálatos Reginával. Előtte tettünk egy västeråsi fordulót, ami hasonlít az uppsalai fordulókhoz, csak épp egy kicsit más irányba és kicsit távolabb Stockholmtól. A többek között Reginának becézett motorvonatot a Bombardier cég gyártja. Nem tudom, hogy a Talent miért lett annyira félresikerült, amikor ezek az itteni Regina motorvonatok meg annyira jól működnek. ERTMS panel, megnyerő külső, jó gyorsulás, tágas utastér jellemzik a négy kocsis motorvonatot, aminek a vezetőállásán alig van pár gomb, és mindössze egy joystick, amivel vezetni kell. Automata sebességtartó berendezés van benne, s mindig pontosan azt a sebességet tartja, ami be van állítva. A végsebessége ennek is 200 kilométer óránként és ezt kényelmesen és gyorsan eléri. Ami a hab a torta tetején, az a xenonvilágítás, ami ezeken a járműveken van. Eddig a francia motorvonat teljesített a leggyengébben a világítás terén, az ASEA Rc mozdonya és X2-es motorvonata jól megállják a helyüket, de a Regina világításához hasonlót még soha nem láttam.

Még kicsit átláthatatlan nekem ez az egész, és az is meglepett, hogy angolul van a jármű menüje. Érdekes, hogy odahaza mennyi pénzt költenek egy úgynevezett magyar szoftverre, míg itt senkinek nem jelent gondot az angol. Némi pihenés és egy szállodai alvás után másnap délelőtt visszatérünk a fővárosba. A távol alvásos forduló után egy szabadnap következett, majd ismét egy távol alvásos forduló jött, ezúttal Borlänge városába. Ez körülbelül húsz kilométerrel van közelebb a fővároshoz, de azonos útvonalon van Falun városával. Napunkat délelőtt ismét egy västeråsi fordulóval kezdtem, ami alatt a szokásos hét személykocsi, két mozdony szerelvényt vezettem, majd délután ismét egy személykocsikból és mozdonyból kiállított vonatot vittem Borlänge állomásig, azonban történtek kis apró dolgok, amelyek színesebbé tették az utazást.

Történetesen az a helyzet állt elő, hogy merő véletlenségből felfedeztünk egy féktuskóhiányt az egyik a vonatba besorozott kocsinált, és mindezt indulás előtt tíz perccel. A szerelvény érkező szerelvény volt egy másik távoli állomásról, és nem esett át vizsgálaton, tehát a kérdéses kocsi összes féktuskóját és azok vastagságát figyelembe véve azt állapítottuk meg, hogy természetes módon használódtak el. Ez összesen egy tengely egyik oldalát foglalta magába, tehát négy féktuskó hiányzott. Nem baj, nincs mit tenni, majd megoldjuk a dolgokat menet közben. Az előírások szellemében egy kézmozdulattal kiiktattuk levegősen a kocsit, átszámoltuk a fékszázalékot, és máris 130 kilométer/órás vonatot csináltunk a 160-as vonatból. Elindultunk, és közben csak néztem az időt, és a vonat menetrendjét, s közben azon gondolkoztam, hogy vajon mennyi késést fog ez jelenteni nekünk. Eleinte ugyan mehettünk volna 160-nal is, de Uppsala után már jobbára csak 120/140-es átlagban a pálya, és bíztam az oktatómban, aki szerint nem sokat fogunk késni. Hát úgy is lett. Végállomáson megálltunk —12-vel, amit én nagyon jónak tartottam.

Na de hogyan tovább? A napi feladatok körében nekünk az állt, hogy körüljárás után alvás. De akkor mi lesz a hajnali kollégával? Mégsem mehet vissza úgy a szerelvénnyel, hogy az utolsó kocsin nincs fék?! Mivel nem volt műszaki személyzet, aki ezt orvosolta volna, és nem tudtuk, hogy mitévők legyünk, úgy gondoltuk, hogy a kérdéses kocsit is átsorozzuk. A mozdonyos körüljárásra húsz percet adnak, de tudtuk, ha egy kocsit is át kell sorozni, akkor már tetemesen megnő az idő. Rengeteg dolgot kellett szét- és összekapcsolni a kocsik között, kezdve az átjáró padlóval, végezve a kocsikat elektromosan is összekötő kábelekkel. Geletának beállítottam az oktatómat, és én átvettem a mozdony felett az irányítást. Az oktatóm nagy nyugodtan előkapta a zseblámpáját és máris adta az éjszaka használatos kézi jelzéseket, amiket azonnal sikerült is összekevernem. Aztán rájöttem arra, hogy lényegében a régi otthoni kézjelzésekkel kevertem össze, de azonnal állva maradtam, mikor erre rájöttem, majd előkaptuk a telefonjainkat, és a továbbiakban azt használtuk a tolatás alatt. Hát nem mindig van egyszerű dolgom ilyen esetekben, főleg ha az „Állj” és „Távolodj tőlem” jelzések teljesen ellentétesek egymással. Na de azt is be kell látni, hogy nem elég az iskolában megtanulni a dolgokat, hanem használni is kell őket élesben napi szinten. Szinte mindenhol rádióval folytak a tolatások és a különböző mozgások irányításai. Végül meglett ez is, rendben lezajlott a tolatás, és szépen összeraktuk a szerelvényt, az eredetileg húsz perces munka pedig 1 óra és 20 perc lett. Másnap reggel keltünk, és folytattuk volna az eredeti terv szerint, ami azonnal borult az állomáson. Négy állomásközzel lejjebb egy tehervonat áramszedője meghibásodott, és vizsgálni kellett a felsővezetéket is. Ennek következtében a környék valamennyi vonatának a menetrendje felborult az egy vágányú pályán. Svédországban leszámítva a nagy fővonalakat, szinte minden más vonal egyvágányú, és a menetrendek nagyon ki vannak élezve negyed órás fordulókra a végállomásokon. Végül azt történt, hogy a tervezett vonatunkkal visszafelé közel két órával később indultunk. A borlängei kanyar után megint egy nap szabadot kaptam. Felügyelet alatti vezetésem alatt augusztus utolsó két napján több uppsalai kanyarom volt, majd egy kicsivel hosszabb út Gävle városáig, ami a fővárostól északra fekszik úgy 200 kilométerre. A gävlei kanyar után felültem egy hazafelé tartó vonatra, hogy hazamenjek ismét a családomhoz két napra.

Szeptember 2-án eljött a gyakorlatom utolsó hete. Hajnali 5-kor kelés, és irány a központi pályaudvar, majd egy gyors kiruccanás ismét Falun városába. Ezúttal reggel mentünk, és délután jöttünk. Ez is rendben lezajlott különösebb események nélkül. Egy dolgot azonban egyre inkább megszerettem, mégpedig az X55 Regina motorvonatot, amit a Bombardier gyártott. Hiába na, be kell látnom, hogy az új német technika messzemenően jobban teljesít még a svéd technikánál is, a francia motorvonatok meg teljesen elbújhatnak emellett a jármű mellett. S ha ez sem lenne elég, akkor mindennek a tetejére adjuk hozzá a jól működő ERTMS vonatbefolyásoló berendezést, amely gond nélkül veszi a hagyományos svéd vonatbefolyásoló információit is.

Gyakorlatom utolsó napját egy jönköppingi kanyarral zártam. Alvás természetesen a szállodában, majd korai kelés, előkészítés, és reggel irány vissza a főváros. Oktatómmal szépen átbeszéltük az elmúlt öt hetet, megkaptam az értékelésemet a gyakorlati füzetembe. Nagyjából ennyi lenne ez a felügyelet alatti vezetés a svéd "keletiben".

Zárószóként a levont következtetéseket osztanám meg azokkal, akik olvassák soraimat. Lényegében az SJ és a Green Cargo a régi állami vasutak ma már részvénytársaságként működő és állami tulajdonban lévő cégek, de a régi apparátus és hierarchia, valamint a szűk szemlélet megmaradt. Mindehhez pedig társul a lehető legalacsonyabb fizetés, szóval akárhogy is nézem, komolyan meg kell fontolnom, hogy mi az elsődleges szempont nekem és a családomnak. Bár az SJ-nél vezettem a lehető legtöbb típusú járművet és jártam a legtöbb helyen, szinte minden másik kisebb privát cégnél közel 3-5 ezer koronával fizetnek többet nettóban, és ez azért itt sem elhanyagolandó dolog, másrészt ennél a cégnél eléggé kicsi az esélye annak is, hogy jó szemmel fogják nézni azt, ha valamely régi kollégám otthonról meglátogatna és velem utazna a vezetőálláson... Valljuk be, hogy kockáztatni nem érdemes, pláne úgy, hogy bevándorló vagyok egy idegen országban. Örüljek annak, amit eddig elértem, és tartsam mindennek előtt a családom érdekeit.

A Regina motorvonat mozgáskorlátozott emelője működés közben:

"Gépmenet" a Regina motorvonattal Hagalundtól "Keleti Pályaudvarig"

Hamarosan folytatom egy nagyon érdekes témával...

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!