Gorillák a hóban
A 70-es vonalon manapság a konténervonatok Laminátkáit leszámítva jószerivel csak a szlovák vasút Gorilláknak nevezett 350-es sorozatú villanygépei jelentik az idegen színfoltot a mozdonyok között. Szó szerint színesítik, mert jelenleg három színséma szerinti fényezésben is járnak. A fehér hóban meg kimondottan jól mutatnak az egyébként is tarka nemzetközi szerelvényeikkel (a cseh kocsik is átmeneti korszak festésében vannak éppen, vegyesen).
A Gorillák robosztus, karakteres megjelenésükről kapták becenevüket. Az első két prototípus még 1973-ban készült el a plzeňi Škoda gyárban ES 499, 0001 és ES 499, 0002-es pályaszámmal. A csehszlovák vasúthálózaton kétfajta áramnemmel villamosítottak, a 499-es Gorillák kétáraneműekként épültek, alkalmasan 3000 voltos egyen-, és 25 kilovolt feszültségű váltakozóáramú rendszer alatt működni.
A két prototípust 1975-ben tizennyolc társuk követte, még 1975-ben engedélyezték magyar szakaszon való vontatásra is őket. Az egykori Csehszlovákia szétválásakor a gépek a ŽS (Szlovák Vasút) állományába kerültek a pozsonyi vontatási telephez állomásítva. A napjainkra maradt 18 mozdony főleg Budapest, Pozsony és Prága között a Metropol EN-t, az Avala, a Jaroslav Hašek, a Slovan, a Hungaria, a Moravia és a Jeszenszky János EC-ket továbbítja.
A téli vasútállomásokon, ahogy a Gorilla elhalad az ember mellett, egy kicsit „gőzös-fílingje” lesz, talán a küllős kerekek miatt, talán attól, ahogyan az aszimmetrikus elrendezésű szellőző berendezéséből forró levegőt fúj a sínek mellett állókra.
