Háború és béke
Az első világháborút lezáró békeszerződések szigorú feltételeket szabtak a vesztes országoknak a haderő létszámára, technikai fejlettségére vonatkozóan. „Ha békét akarsz, készülj a háborúra” – tartja a mondás, és mivel Európa tele volt feszültséggel a huszadik század húszas-harmincas éveiben, hát elindult a háborúra készülődés, többé-kevésbé sikeresen eltitkolva.
A Maros aknarakó hajót 1927-ben gyártották a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyárban, Újpesten. Vízre bocsátásakor (az álcázás mindenekelőtt) kitűző-, és bójarakó hajóként definiálták, ám egyből a Magyar Királyi Honvéd Folyamőrség tulajdonában szerepelt. Itt is maradt egészen 1966-ig (a nyilvántartás szerint), habár 1945-ben a Duna felső folyásánál amerikai hadizsákmány lett. 1949-től Hohe Nau néven (hol külön, hol pedig kötőjellel írva a nevét) előbb vontató-, majd személyhajóként járta a vén folyó (nyugat)német szakaszát. 1966-tól kirándulóhajóként a Passau fölötti szakaszon közlekedett, 1970-ben tíz méterrel meg is hosszabbították a hajótestet.
A hadi veterán, amely 1941-ben például a jugoszlávok által telepített dunai aknazárak felszedésében is részt vett, 2005-ben költözött haza, 2008-ig a tokaji illetőségű Fehérhajó Plussz Kft. Fanny néven vette állományba, 2008-tól a Jónás és Társa Hajózási Kft. üzemelteti, újra a Dunán.
Az adatok forrása: hajoregiszter.hu
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
