Hídhiányos Ipoly?

Ellentmondásos cikket közöl a Magyar Nemzet az Ipolyon hiányzó közúti átkelőkről. A cikk nyitóképe az egyébként a szomszédos magyarországi falvakhoz képest virágzónak látszó Helembát egy reménytelen és világvégi helyként mutatja be, melynek elesettsége csakis az Ipolydamásd felé kapcsolatot biztosító, hiányzó Ipoly-hídon múlik.

A két falu között már állt ideiglenes hadihíd, de egy tizenhét évvel ezelőtti áradás elmosta, azóta nem történik semmi. Hiába kötött kormányközi megállapodást 2012-ben Orbán Viktor Robert Fico szlovák miniszterelnökkel átkelők építésére, a négy másik Ipoly-hídhoz hasonlóan egyelőre ez is csak kormányhatározatban létezik.

A lap szerint Az ipolydamásdi híd terveit a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. készíti, pénz viszont még csak előkészítésre és tervezésre van. A megállapodás ellenére is bizonytalan, elkészülnek-e valaha az átkelők. A cikk azt érzékelteti, hogy a késlekedés inkább a szlovák félen múlik.

A Pest megyei Ipolydamásd polgármesterének, Rományik Ferencnek különösen szívügye a híd. 2000 óta már a hatodik hídterv készül, a korábbiak nem valósultak meg. A polgármesterről azt mondták, annyit talán csak Széchenyi István dolgozott hídért, mint ő. 2014-ben ugyanis az utolsó pillanatban ő járta ki a jogerős építési engedélyt az ötödik tervnek.

Egy pályázaton még pénzt is nyertek rá, mégsem jutottak aztán egyetlen kapavágásig sem: a szlovákiai Nyitra megye ugyanis kifarolt a projekt mögül, miután Milan Belica megyei elnök megalomániásnak minősítette az építményt. Még úgy is, hogy az ügyben Helembán tartott népszavazáson – az erős ellenkampány dacára – a szavazók 67 százaléka állt ki az átkelő mellett.

A polgármester ezt a ciklusát a híd ügyének szentelte. Meglátása szerint ennek a szegénységtől és munkanélküliségtől sújtott peremvidéknek egyik kitörési útja a kapcsolatok bővítése. Érvelésében előkerülnek a szokásos elemek: munkavállalás és a turizmus számára átjárható Dunakanyar. Most az előzőnél jóval szerényebb méretű hidat álmodtak, ezen teherautók nem haladhatnak át. Nyitra-megye is elkezdte egy helembai ingatlan kisajátítását, a majdani híd jobb megközelíthetősége végett. Az 1,8 milliárd forintos költségűre becsült, helyben – a polgármester után – Feri hídként emlegetett átkelő engedélyezési tervei már elkészültek, ezután az építési engedélyek beszerzése következik. A megvalósításra az Interreg Szlovákia–Magyarország együttműködési programból remélnek forrást. A pályázat benyújtásának határideje november 3., aminek azért van jelentősége, mert másnap megyei választást tartanak Szlovákiában. A helembaiak  attól tartanak, hogy a szlovák megyei vezetésnek a választás miatt lett fontos a beruházás, az ipolydamásdi polgármester viszont abban bízik, hogy 2020-ra megépülhet az átkelő, kerékpárúttal együtt. – Ha még arra is sikerülne uniós pénzt nyerni, Szobtól egészen Párkányig tekerhetnének a biciklisek – érvel.

Kétségkívül ragyogó jövő, kis szépséghibával. A térség közúthálózatának sajátosságai miatt a hídépítés a mai 12-es út forgalmára beláthatatlan hatással lenne. Ez a kétszámjegyű út ma Szob utolsó házainál, a Préskertnél válik köddé, az elágazásból Márianosztra zsákfalujába, vagy a Börzsönyt északról megkerülve a parassapusztai határátkelőhöz lehet jutni. Egy Ipolydamásdon épülő híd funkcionálisan gyakorlatilag kiegyenesítené a 12-es út nyomvonalát, az Vác és Párkány, de meg lehet kockáztatni, Vác és Érsekújvár közötti főútvonallá válna. Az idilli biciklisvilág, amelyre a polgármester hivatkozik, ma is létezik Helemba és Párkány között, egy senki által nem járt, Duna-parti bekötőúton, beszorítva a vasúti támfal és a parti meredély közé. Ez az útvonal fizikai adottságai miatt is teljesen alkalmatlan a várható tranzitforgalom elvezetésére. Nyár elején mi is írtunk róla részletesebben.

A damásdi régi hídhely egyike annak a 47-nek, ahol a folyón – a későbbi magyar–szlovák határon és környékén – a század elején még átkelő volt. A régió újbóli integrálása felé vezető fontos lépés volt a schengeni övezethez való csatlakozás, majd 2011-től az addigi két hazai átkelő Ráróspusztánál, egy évvel később pedig a Szécsényhez tartozó Pösténypusztánál bővült egy-egy híddal. Az azóta napirendre vett négy (Drégelypalánk–Ipolyhídvég, Balassagyarmat–Kóvár, Őrhalom–Ipolyvarbó, Hugyag–Szécsénykovácsi) átkelő ügye a kormányhatározat ellenére nem halad előre.

A politikusok szerint most kedvező a légkör, mert soha ilyen jó kapcsolat nem volt a magyar és a szlovák kormány között. A helyzetet az bonyolítja, hogy – Magyarországgal ellentétben – az érintett szlovákiai utak fenntartói a megyék, így egy-egy megyei elnök politikai szimpátiája, együttműködési készsége döntő súllyal eshet latba. Így nem meglepő, hogy a magyar államnak fontosabbak a projektek: hazánk vállalta ugyanis nemcsak a magyar oldalon készülő utak, hanem a hidak tervezésének díjait is. Kivitelezéskor mindkét ország a saját oldalán finanszírozza a költségeket fele-fele arányban. A problémákat felismerő szlovákiai Híd–Most párt és a magyar külügy ezért igyekszik elérni, hogy az Ipoly-hidak ügye a megyéktől a szlovák közlekedési minisztériumhoz kerüljön.

Mivel önmagában hídra pályázni nem lehetséges, a Nógrád megyei Drégelypalánkon a határ két oldalán lévő kisvállalkozások együttműködését és a munkavállalók mobilitását erősítő alprogramba illesztenék be a falut a szomszédos Ipolyhídvéggel összekötő hidat. A két – egymástól alig egy kilométerre fekvő – falu között ma is élő a kapcsolat. Annak ellenére is, hogy Ipolyságon át jelenleg harminc kilométert kell kerülniük a helyieknek. Drégelypalánkon olcsóbb és kisebb, mintegy 900 millió forintba kerülő hídban gondolkodnak, praktikus kompromisszumokkal: például az ártéren nem épül híd, így árvíz idején le kell majd zárni az átkelőt.

A Trianonban teljesen szervetlenül szétszakított Ipoly-völgy a százéves döntés következményeit nyögi. Az elnéptelenedés, a leszakadás megállításában eszköz lehet az átkelő, amely újra összekapcsolná azt, ami 1919 előtt összetartozott. Eddig a szép szavak. A valóság az a forgalmi helyzet, amelyre ma még senki, sehol nincsen felkészülve, és amely egy-egy újabb híd megnyitásával teljesen váratlanul változhat. A kilencvenes évek legvége, a letkési átkelő megnyitása óta a szomszédos szlovákiai Ipolyszalka és Párkány között szinte csak magyar rendszámú autóval lehet találkozni: ez a kis híd valójában egy magyarországi belföldi kapcsolatot pótol, nevezetesen egy Budapesttől északra elhelyezkedő Duna-hidat. Talán ez a momentum is mutatja, mekkora az a darászfészek, amelyben a kis határfolyó reménybeli hídverői kotorásznak.

* * *