Ikarus-búcsú Hegyalján, egy több évtizedes kapcsolat ér véget

2016. augusztus tizedikének meleg, majd jégesővel jócskán lehűtött nyári délutánján egy korszak véget ért. Minimum tizenöt év állandó legyesbényei forda után elbúcsúzott a KPX-981 rendszámú Ikarus 260.02-es kocsi. Az encsi telephelyű busz műszaki vizsgájának érvényessége aznap járt le, már nem hosszabbítják meg, hamarosan selejtezés, majd bontás vár rá.

Az eredetileg három dupla harmonikaajtós, városi kivitelű buszt 1985-ben gyártotta az Ikarus, NDK-s exportra. A vasfüggöny lebontását és a német újraegyesülést követően 1992-ben tért vissza szülőföldjére, azon belül is a Borsod Volánhoz, ahol BPH-395 rendszámon állt forgalomba. A német időszak nyomait őrizték régebben évekig a sofőr mögötti plexipanelen található német feliratokon. A városi kivitelt a kettő plusz egyes üléskiosztás tükrözi. A kocsi 2002-ben vázcserés felújításon esett át, ennek során falazták be a középső ajtaját, majd 2007-ben kapta meg jelenlegi, már EU-logós rendszámát. A busz egyik sajátos jellegzetességének számítottak az ablakoknál található elhúzható függönyök, amelyeknek az utolsó időkre már nyoma veszett. Az ÉMKK létrejötte után már nem kapta meg az új logót, a borsod volános pedig mára már lekopott. A KPX a kora reggeli és délutáni legyesbényei kanyarok mellett szinte minden munkanap végigjárta Szerencs környékét: reggel és délelőtt Mezőzomborra és Encsre is betért, megfordult a napjában csak párszor közlekedő szerencsi helyi járaton, késő este pedig egy monoki menet bővítette a repertoárt. A gép műszakilag többnyire rendben üzemelt, a váltó rakoncátlankodott néha, vagy a kipufogó hibája kölcsönzött neki traktorra emlékeztető hangot.

Mióta az eszemet tudom, és figyelem a helyi buszokat, azóta ez a kocsi járta a „bényei fordát”, állandó sofőrökkel, akik az idő előrehaladtával váltották egymást a volán mögött. A kilencvenes években Ladinszki Jani bá’ volt KPX gazdája, sajnos azóta ő már az égi utakon tekeri a kormányt. Őt követte Timár János, majd az új évezred első éveiben Tóth Imre, aki a reggeli „nyolchuszas” indulása előtt szinte mindig leparkolt pár percre a házunkkal szemben lakó anyukájánál. A legutolsó években pedig főleg Koscsó Csabi terelgette az öregedő szekeret.

Terv szerint a kocsi utolsó teljes munkanapja kilencedikén lett volna, másnap már csak pár reggeli, menetrend szerinti út várt volna rá, majd egy délelőtti járattal vissza telephelyére, Encsre, hogy örökre megpihenjen. A sors azonban adott neki még egy utolsó utáni esélyt: a leváltására szánt busznak kisebb műszaki gondjai akadtak, így tizedikén még megtehette a szokásos délutáni bényei fordulókat is, kihasználva a műszaki érvényességének szinte utolsó perceit is. Menetrend szerinti utolsó kilométereit végül Petró Gábor vezethette, a legutolsó úton jómagam is ott voltam. A búcsút az időjárás is megkönnyezte: a végső bényei kanyar előtt évtizedek óta nem látott, hatalmas jégeső zúdult a környékre, a búcsúmenetet pedig hol szemerkélő, hol erősebben rákezdő eső kísért.

Számlálhatatlan kilométert utaztam KPX-en: először lakóhelyem, a Tokaji borvidék peremén található Legyesbénye és általános iskolai éveim nagy részének színhelye, a szomszédos Bekecs között a kilencvenes évek második felében, majd az új évezred elején, középiskolai éveim során a szerencsi Bocskai István Gimnáziumba járva, egyetemista időszakom során pedig a szerencsi vasútállomásig.

A sokat megélt, több százezer kilométert futott KPX a környék sok száz, talán több ezer lakóját hordta éveken át munkába, iskolába, most azonban, harmincegy évet követően elbúcsúzik a közutaktól. Helyére egy tíz évvel fiatalabb márkatársa, a környéken viszonylag ismeretlen típusnak számító Ikarus 415-ös kerül.

Isten veled, KPX, köszönöm a sok ezer kilométernyi utazást!

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!