Interrail-túra, 2. rész: Hamburg és Skandinávia

A tíznapos rugalmas Interrail bérletemmel néhány napos Magyarországon tartózkodást követően május 9-én Németország felé vettem az irányt. A Metropol Euronight vonattal utaztam Berlinig, ülőkocsiban. A helyjegyváltáskor sajnos figyelmetlen voltam, így termeskocsiba szólt a helyem, de szerencsére a vártnál többet tudtam aludni a vonaton. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a termeskocsi alacsonyabb színvonalú szolgáltatást nyújt a fülkéskocsinál, rossz ötlet volt a MÁV-Starttól a beállításuk az éjszakai vonatokba. Berlinből azonnal indultam tovább Hamburgba, ahol nagybátyám régi meghívásának eleget téve töltöttem néhány napot. Ekkor még meglepetés volt számomra, hogy az ICE-vonatom tíz perc késéssel érkezett az egykori Hanza városba, később azonban jobban kiismertem az ICE-vonatok menetrendszerűségét vagy éppen annak hiányát...

Hamburgból május 13-án reggel a Koppenhágába tartó motorvonatra szálltam fel, ami a Puttgarden és Rödby közötti távot komp fedélzetén tette meg. Koppenhágában mintegy 75 percem volt az átszállásra, így lehetőségem volt egy rövid sétára: megcsodáltam a városházát és a királyi palotát is.

A pályaudvaron a göteborgi vonatomra felszállva kellemetlen meglepetéssel szembesültem: a hangosbemondás alapján valamilyen erőszakos cselekmény miatt a vonat a forgalomból kiállt, le kellett szállnunk. Bár egy óra múlva indult a következő, Göteborgban 35 percem lett volna, hogy az aznapi utolsó oslói vonatra átszálljak, eredeti útitervem máris borulni látszott. Megpróbáltam a lehetetlent, de hiába jutottam át a svéd oldalra, nem sikerült az oslói vonat elérése, mert Malmö és Göteborg között nem volt az órás követésen felül vonat. Göteborgban először megbizonyosodtam róla, hogy aznap már valóban nem tudok Oslóig továbbutazni (a hajnali kettőkor induló busz nem volt valódi alternatíva), majd ottani viszonyok közötti olcsó szállást próbáltam keresni, amelyre a hűvös idő, a nem túlzottan bizalomgerjesztő és éjjelre bezáró váróterem miatt is szükségem volt. Okostelefon híján turistainformációban kértem segítséget, mondtak is nekem egy külvárosi turistaszállást, amit balga módon gyalog közelítettem meg a zuhogó esőben. Még útközben átdolgoztam a későbbi érkezésnek megfelelően a norvégiai vonatozásom útitervét.

Másnap Göteborgból a reggeli vonattal Oslóig utaztam, majd onnan tovább Bergenbe. Utóbbi vonal legmagasabb állomásának környékét ekkor még mintegy 40–50 centis hóréteg borította! A havas hegyek gyönyörű látványt nyújtottak, különösen az itthoni „fekete” tél után.

Myrdal állomáson az eredeti tervvel ellentétben csak egész rövid időre, húsz percre tudtam kiszállni, de ez is megérte a tiszta hegyi levegő és a Flamsbana zöld szerelvényeinek fotózása miatt. Bergenben először a Floibanen siklóvasúttal mentem fel a város fölé magasodó egyik dombra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a városra és kikötőre, amit a naplemente látványa tovább fokozott. A sikló norvég árszínvonal mellett még olcsónak is mondható, mintegy 3200 forintnak megfelelő norvég koronába került rá a retúrjegy, cserébe 320 méter magasra vitt fel.

A híres, a világörökség részét képező faházsor és a vár udvarának megtekintése után éjszakai vonattal utaztam vissza Bergenbe. A vonaton rajtam kívül is számos hátizsákos turista utazott az ülőkocsiban, többségben ázsiaiak.

Oslóból a Raumabahn volt a következő célpont, amely szintén nem okozott csalódást. Tengerparti végpontja, Andalsnes egy fjord partján fekszik, ideális kiindulópontja tengeri kirándulásoknak és hegyekben való túráknak is. Egy rövidebb sétát én is tettem egy vasútállomáshoz közeli hegynek nekiindulva. Estére érkeztem vissza Oslóba, ahol egy hostelben aludtam.

Május 16-án Oslóból Berlinbe szerettem volna eljutni egy nap alatt, ahol egy barátomat látogattam meg. Göteborgban egy órám volt az átszállásra, ami alatt volt idő a vonat- és villamosfotózásra is.

Göteborgból az út Malmö csomópontjáig zökkenőmentes volt, ott azonban huszonöt percet várakozott a vonatom egy jelzőnél, majd az állomáson még tízet. Így esélyem sem volt rá, hogy elérjem a Koppenhágából Hamburgba induló csatlakozásom, amelyre tizennégy perces átszállási idő lett volna menetrend szerint. Szerencsére aznap még indult egy vonat Hamburgba, így egy újabb koppenhágai városi séta után folytathattam az utam Németország felé. Berlini barátomat értesítettem a csatlakozás-mulasztásról, és arról, hogy péntek 23 óra helyett másnap hajnali negyed 1-kor érkezem csak a pályaudvarra. Ez egyben azt is jelentette, hogy az éjfélt átlépve az Interrail bérletemen május 17-ét is fel kellett használnom utazási napnak, amit eredetileg pihenőnapnak szántam.

Hamarosan folytatjuk

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!